‘Jegyzet’

 

Para Olga: Nénike vásárol

2017. február 11.

Nénike  toporog az üzletben. Vásárol. ” Minden van, hála Istennek! Jaj, vajon mit felejtettem el?”. Óvatosan megpislantja a buta listáját. Hát a legfontosabb hiányzik, a kenyér, vissza teljesen szinte a bejáratig. Kifullad a tele kosárral, s átgondolja közben, nehogy elfelejtse elmondani, hogy a hűségkártyáját elvesztette, lehetne-e, hogy újat kapjon.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Az én Koreám (2017. február 10.)

2017. február 10.

MELYIK GENERÁCIÓ? Lezajlottak – itt, a szemünk előtt, a romániai tüntetések. A szemünk előtt: a tévé képernyőjén láttuk, a Youtube, a Facebook szolgáltat képeket. Ezúttal sem én magam tüntetek, mint annak idején a diktátor megfutamodásánál sem voltam jelen. Érzem, valami kimaradt az életemből, de hát, istenem, más került a helyére…

Tovább | 3 hozzászólás »

Gergely Tamás: Az én Koreám (2017. február 4.)

2017. február 4.

KIM WON HONG Kim Won Hong a vezér jobbkeze volt, ”tanácsadója”, a belügyminisztérium feje, s mint ilyen könyörtelen végrehajtója Kim Dzsong Un nemegyszer halálos ítéleteinek. Például Dzsong Un a nagybátyját is vele végeztette ki, ha igaz, rettenetes körülmények között.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Elhunyt Mózes Attila (1952-2017)

2017. február 1.

Hosszan tartó betegség után, 65 éves korában elhunyt ma Mózes Attila, marosvásárhelyi születésű író, irodalomkritikus, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett magyar-francia tanári diplomát. Pályáját pedagógusként kezdte, később az Utunk szerkesztőségének lett tagja, 1990-től pedig a Helikon rovatvezetője volt. Mózes Attila első írását a marosvásárhelyi Vörös Zászló irodalmi […]

Tovább | 4 hozzászólás »

Kopirájt: Megszabadulni Trumptól

2017. január 27.

Trumpot le kellene csalni Moszkvába, azzal, hogy ott még több elnöki dekrétumot írhat alá, Putyin úgyis a barátja, aztán a Vörös-tér közelében becsukni utána a taxi ajtaját, hadd boldoguljon magára. Oroszul, ugye, annyit tud, hogy ”prézident” meg ”America”. Aztán ha körülállják, és röhögik, megpróbálhatja a ”dékrét” meg ”ukáz” szavakat. Arany töltőtollát ha lobogtatja, elveszik, azt […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Gergely Tamás: Latorcza–Latorcza

2017. január 22.

Latorcza kontinens címmel jelent meg a marosvásárhelyi Mentornál egyperces-válogatásom. Már a ”változások”, vagyis a ’89-es ”ellopott forradalom” után, ám az egypercesek még a Ceausescu által létrehozott ”nemzeti-kommunista” időkről szólnak – nekem az adatott meg, abban élni, az kapta el derékban a generációmat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Az én Koreám (2017. január 18.)

2017. január 18.

MAJD TRUMP! Ha összekapcsolom a leendő amerikai elnök két twitterét, az eredmény: Észak-Koreát nem hagyják kifejleszteni atomfegyverét és Trump jó viszonyt alakít ki Putyinnal, arra következtetek, hogy az amcsik az oroszokkal végeztetik el a mocskos munkát: bombákkal, ejtőernyősökkel tönkreteszik a felszerelést, az emberélet, ugye, az oroszoknak nem probléma. (Hogy esetleg párezer ember meghal kiszivárgás miatt, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Mihály István: Szerettem a verseit…

2017. január 14.

A hír: „Hosszú betegség után 2017. január 11-én, 58 évesen elhunyt Balázs Tibor költő, műfordító, irodalomtörténész – tájékoztatott a Magyar Írószövetség.” Nyugodjon békében. Szerettem a verseit. Személyesen soha nem találkoztunk, ami kicsit fura, hiszen ő is a bölcsészkarra járt, igaz, román főszakra (s két évfolyammal fölöttem), én pedig magyarra. Vagy lehet, hogy levelezői tagozatra „járt”?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsidó Ferenc: Használati utasítás

2017. január 9.

Sok­szor nyökögnek a férfi­ak, ezek az em­be­ri formára po­fo­zott, pri­mitívségüket ne­he­zen palástoló lények, hogy mi­lyen nehéz kedvében járni a nőnek, s hogy így meg úgy, s hogy a fene vinné el az összes szeszélyt, kiszámítha­tat­lan éteri bájt, mely úgy hiány­zik a férfi­nak, mint kígyónak a térdvédő, vagy még úgyab­bul. S hogy nem le­het el­iga­zod­ni raj­tuk, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Az én Koreám (2017. január 2.)

2017. január 3.

RICE SZERINT Condoleezza Rice-szal nézek egy interjút. Rice az Egyesült Államok külügyminisztere volt egy igen nehéz periódusban, amikor az Egyesült Államok több hibát is elkövetett, például Irakban. Mindegy, a volt svéd minszterelnök Reinfeldt interjúalanya egy értelmes értelmiségi, aki nem rejti véka alá, hogy tévedtek, megnevezi azt is, miben és miért tévedtek, úgy tűnik, tisztán lát […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés András-Zsolt: Apa, gyere haza!

2017. január 3.

Mindennapi téma lett az emigránsok beözönlésével járó hajcihő, és a folyamatban felhalmozódott kérdések sokasága fog válasz nélkül maradni. Hiába ég az európai sajtó, ha azokat, olyan kezek rángatják, amelyek megtilthatják a szimatolást a mélyebb pöcegödrökből, mert úgyis csak a megtévesztős cikkeket publikálják ezresével. Tragikomikus színjáték. Egyik kutya, másik ugat.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kedei Zoltán: Hazaindulásom

2017. január 1.

Lírai jegyzettel rögzítem hazaindulásomat a műteremből. A Vár udvarát hó borítja. Minden fehér. A csend fehér birodalma. Csillognak rajta a kiteljesedő szenvedélyek. Feszülten állok a csönd spirituális terének legmagasabb fokán. Mintha itt kellene kihúznom a véget. Mihez kezdhetnék? . Válaszút elé állít a fehér.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Nem így – az Erdélyi Riport megszűnéséről

2016. december 31.

Olvasom a hírt, hogy talán megszűnik az Erdélyi Riport, mert a Progress Alapítvány karácsony előtt (!) anyagi okokra hivatkozott. Talán, mert az újságírók „önerőből” folytatnák a munkát. Nesze neked ajándék és öröm. Ha a Népszabadság megszüntetése dühbe és szomorúságba gurított, ezzel sem lehetünk másképp. Az anyagiak mindenre jók – olyan ez, mint mikor egy miniszter […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ilyés András-Zsolt: Menyasszonyi tánc

2016. december 19.

Na­gyon közis­mert, baráti körben szíve­sen látott vendég Ka­cor­ka, aki hírnevét an­nak köszönhe­ti, hogy min­dig nótás kedvében járja az élet kifürkészhe­tet­len útja­it. Sem­mi­lyen gond, go­nosz szándék és fe­ke­te erő nem tud felül ke­re­ked­ni raj­ta, mert ha belül bána­tos is, a kívülállóknak úgyis a vidám ol­dalát mu­tat­ja. Megtéveszt­he­tet­lenül fel le­het is­mer­ni, bármi­lyen társaságban, mert a közönség előtt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: Svejk pezsgőzik – román-magyar buborékok

2016. december 8.

Talán nem vagyok elég érzékeny, de annyira elképzelek egy olyan civil szervezetet, mely humorral válaszol a sértésekre, és például amikor egy ortodox pópa le- vagy felmongolozza a magyarokat, akkor flashmobot szervez, amin mongolok nyereg alatt puhítanak egy pópát, amikor pedig egy külügyminiszter letiltja a diplomatákat, hogy elmenjenek egy másik állam ünnepére, akkor hirtelen pezsgőzni kezd […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Az idő és az óra

2016. november 20.

Mottó: Ha nem tetszik a természet rendje, hozz ellene törvényt! Bajban a magyar idő… Konzerválni akarják… Egyelőre örökre… Hogy az órát soha többé ne kelljen előre-hátra állítgatni. Se tavasszal, se ősszel. Még egy utolsó nekirugaszkodás, aztán a mánusok ott maradnának, ahova legutoljára vittük őket. Március végén.

Tovább | 1 hozzászólás »

Kedei Zoltán: Élem életem

2016. november 19.

Írtam egy oldalt a Cetli regénybe. Élem az életét. Alakít valaki vagy valami, mert vagyok. Találkozom emberekkel, eseményekkel. Adva van körülöttem minden. Teszem a dolgom, élem az életem. Boldog vagyok, ha szeretnek. Boldog vagyok, ha szerethetek. Minden megváltozhat, ha felfordul kanyarban az életem, szakadékba torkollik utam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Demény Péter: A nagy léttulajdonos

2016. november 12.

Leonard Cohen halálára „Show me slowly what I only know the limits of.” Ezzel a sorral, ezzel a számmal lépett be az életembe, már nem is emlékszem pontosan, hogyan, de nagyon. Rögtön megszerettem a visszafogottságát is, az érdességét is, a mosolyát is, a melankóliáját is, és elsősorban persze a tehetségét.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Az én Koreám (2016.11.10)

2016. november 10.

Gergely Tamás: TÁNCOLNI AZ ELLENSÉGGEL Van egy érdekes jelenet a Nobel-díjas Herta Müller egyik nemrég megjelent könyvében (amit magyarra talán még nem fordítottak le, a német eredeti címe: Mein Vaterland war ein Apfelkern; egy beszélgetőkönyv, a kérdéseket az osztrák Angelika Klammer teszi fel): a fiatal, német nyelvű, bánsági, vagyis romániai írónőnek az egyik nyugatnémet kiadó […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Az én Koreám (2016. november 7.)

2016. november 7.

TRUMP BARÁTAI Máfél nap múlva elnökválasztás Amerikában. Állítólag a legcsúnyább, s amelyikben a két jelölt egyformán népszerűtlen. Engem az ábrándít ki, hogy a választók mennyire felkészületlenek, mennyire nem értik a politikát. Mehetnének szavazni Kelet-Európában…

Tovább | 3 hozzászólás »

Demény Péter: Bugylibicska

2016. november 4.

Újabban ismét nagy politikai adu lett a második keresztnév felemlegetése. Dacian Julien Cioloş, Klaus Werner Johannis. Liviu Dragnea, a PDS elnöke kezdte ezt az infantilis játékot, és bőséggel akadnak követői.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Pihenj meg, Donki Ákos!

2016. november 3.

Az éjjel Molnár H. Lajos jelent meg álmomban. Tudtam, hogy gyógyíthatatlan beteg, azt is, hogy reménytelenül fekszik egy anyaországi klinikán, arra várva, hátha mégis enyhítenének szenvedésein, de ahogyan volt felesége, Meister Éva írta a facebookon, barátunk úgy látszik, feladta a hiábavaló küzdelmet. Így lett belőle kerek évszám: született 1946 – elhunyt 2016. Élt 70 kemény […]

Tovább | 2 hozzászólás »

Elekes Ferenc: Az a kis lököttség

2016. október 26.

(Szécsi András) Egyszer meglátogattam festő barátomat, aki arról volt híres, hogy nála inni soha nem volt mit, de enni sem, mert örökké éhes volt és ha nem volt egyéb, megette mind a csendéleteit. Csak a fenyők maradtak, a tüskés fenyők, Sütőt is fenyőkkel kínált meg, de azért szólt neki ajándékozás előtt, nézzen be a kamrájába, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Mi folyik a csapból?

2016. október 23.

Mottó: A legjobb, ha friss, tiszta, egészséges ivóviz. De sajnos, ez sokszor nincsen igy. előfordul, hogy kampányok zubognak elő a csapból, s olykor döbbenten vesszük észre, hogy mi magunk… 1956 hat évtizedes emléke úgy vetült ennek az esztendőnek az elejére, mint szikrázó hóra a téli fasor árnyéka. Mégis az történt, hogy sokan csak akkor vették […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Kedei Zoltán: Állvány előtt (naplójegyzet)

2016. október 20.

Önarcképet festek. Lidérc szellők mozgatják a romantika hálóját. A cinkos emlék nyomot takar, s mint a számadás eredménye épül a képbe. Elevenedni kezd lanyhuló kedvem. Alakul a forma, él a szín. Megerősítem a fej erővonalát, hatósugarára kerül a józan értelem, mely fékezi az évek lázongásait.

Tovább | 1 hozzászólás »

 
Verified by MonsterInsights