Gergely Tamás FELJELENTI AZ ANYJÁT Olvasom, hogy Raqqaban egy IS-harcos LELŐTTE A SAJÁT ANYJÁT. Nemcsak olvasom, kép is van arról, hogy a bekötött szemű anya térdepel, langaléta fia irányítja felé a pisztoly csövét. Ha igaz, ez történt: az anya kérte a fiát, hogy hagyja ott a terroristákat, és tűnjenek el Raqqaból. A fia erre feljelentette […]

Látom, valami új szokás jött be divatba: a riói olimpia alkalmával mindenki odaválasztja a saját trikolórját. Gondolkozom, mit is tehetnék én ki, s eszembe jut, hogy Mariannának* ígértem egy szöveget a svéd zászlóval kapcsolatosan.

Petőfi Sándor rövidre szabott életének termése 1842 és 1849 között, gyakorlatilag alig hét esztendő alatt érett be. Párját ritkító termékenysége és költészetének újszerűsége fajsúlyos örökséggé avatták életművét. Ezzel kapcsolatban 1911-ben, a budapesti Petőfi Társaság égisze alatt Endrődi Sándor irodalomtörténész összegyűjti Petőfi Sándor megjelent írásainak bibliográfiáját,

Annyi bizonyos, hogy Saint-Ex egy Lockheed P–38­-as típusú repülőgéppel szállt fel Korzikáról. Felderítői feladata a Rhône völgyében állomásozó német csapatok helyzetének felmérése volt. Nem tért ugyan vissza, de egy asszony francia repülőgépet látott a tengerbe zuhanva, Toulon közelében. Pár nap múlva azonosítatlan holttest is került az illető partvidéken, amit aztán el is temettek. De nem igazán hitte senki sem, hogy ezzel az írót helyezték […]

Petőfi eltűnésének könyvtárnyi irodalma van, annak megannyi feltételezését és titkát már ismeri a magyar olvasóközönség. A különféle, egymásnak ellentmondó s némelykor erősen hajmeresztő történetek az idő teltével mindinkább a múlt idő kövülésre kész falába préselődnek, hiszen bármi történt is az alig 28 éves költővel, fizikai halála egyértelmű és visszavonhatatlan.

1849. július 31: Petőfi Sándor magyar költő eltűnt az erdélyi Fehéregyházán, az 1848-49-es szabadságharc egyik végső, vesztes ütközetében. 1944. július 31: Antoine de Saint Exupéry francia prózaíró-repülő gépével felszállt Korzika szigetéről és sohasem tért vissza. Mindkét eltűnés remények, várakozások, legendák egész láncát indítottá el s tartotta sokáig életben a közvélemény szívében.

„Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van” – mindenütt. Illyés Gyula nagy hatású versét mindenki ismerte, suttogva szavaltuk, mint a Miatyánkot. Úgy értettük, szerettük volna úgy érteni, csak az tarthatott életben, ha úgy értettük, hogy kívülről jön befelé, a rendszer ráerőszakolja ideológiáját az egyénre, minden gesztusát kontrollálja, és már semmiről sem lehet eldönteni, milyen is […]

Én igazán nem értem a fel­menőim bűnös igno­ran­ciáját! Miért is nem törődnek az­zal, akit a világra hoz­nak majd?! Miért nem gol­fo­zott a nagy­anyám, a nagyapám? Igazán teli volt Nagybún és Esz­tel­nek golfpályákkal, és ki ne hal­lott vol­na a világhírű mak­fal­vi­akról?! Ahe­lyett, hogy a fo­cit nézték vol­na, és an­nak szur­kol­nak min­den adandó al­ka­lom­mal! Hát nem elkótya­vetyélték […]

Én, ez a csökött nyomorult, szinte elfogadtam a lehetőséget, amit Bölöni Domokos teremtett meg számomra, hogy kedvemre kutakodhatok Dr. Barabás László könyvespolcán és minden iratában, most már kereshetem az írószövetségi tagságomat bizonyító papírokat, amelyek rég elkallódtak, nem tanultam Székely Jánostól, aki minden díjat és tagságot ellökött magától,

Sajnos van olyan, hogy gyűlölet. Sajnos szembe kell nézni vele. Sajnos az elfojtása nem megoldás. Ennek a golgotáját járja most Nagy-Britannia, amely ahelyett, hogy szembe nézett volna a gyűlölettel, évtizedeken át a politikai korrektség szűzi fátyla alá rejtőzött. A múlt heti népszavazás azonban alkalmat adott arra, hogy Nagy-Britannia leleplezze valós énjét, és ma már egyre […]

Tévedtem: a belgákat nem lehet legyőzni. Legalábbis a jelenlegi magyar válogatottnak semmiképpen. Gyorsabbak, technikásabbak, bátrabbak, magabiztosabbak. Mentségemre szolgáljon, hogy ezt ők maguk sem mutatták meg az előző meccseken — ilyen pazarul még soha nem játszottak, és Hazard sem volt még zseniális. Hiszen a foci olyan, mint a művészet: meg kell mutatni a zsenialitásunkat, hiába beszélnek […]

A belgákat le lehet győzni. Belgium úgy indult, legalábbis a konfabulációban, mint az EB esélyese. Egyelőre azonban annak ellenére, hogy a svédekkel játszott második félidőben jók voltak, a belgák korántsem úgy játszanak, mint akiket nem lehet megverni.

Gergely Tamás: Az én Koreám, 2016. 06.23 Olvasom, hogy Észak-Korea újra robbantott: az első rakéta kilövése nem sikerült, a második viszont ezer méterre felemelkedett és négyszáz kilométert szállt, amíg a tengerbe nem zuhant. Szakemberek szerint ezzel nagy lépést tettek az atomfegyverek terén. Feltételezik, hogy más országok segítk Észak-Koreát, mert ilyesmire, mint ami a tegnap vagy […]

Kevés ember mondhatja el, hogy képes leállítani akár egy egész utcát is. Kiss Feri bácsi ilyen volt. Ha elkapott, márpedig peches alak létemre csaknem mindig elcsípett, felborult a város rendje, és számomra megszűnt a világ forgalma.

Édenteremtés A közösségből mindig akad valaki, akit ingerel a másik fokozott tevékenysége s az ebből származó népszerűség. Lám, Téged is számon kértek miattam. Fájt valakinek őszinte vallomásod. Mikor kérdezted leveledben, hogy bővebben írjál-e róla, elhárítottam, mert már nem élnek azok, akiknek egyrészt fényesítettem vezetői tekintélyét a munkámmal, másrészt ingereltem őket.

Mint az évszakok az idő múlásában, időről időre eljövünk. Hozzuk, amink megmaradt, s hozzuk, amivel fogytunk, vagy gyarapodtunk. Összegyűlünk, mint a szeptemberi fák alatt a levelek, szelek fúvásában, esők sodrásában.

Valamelyik nap a közelgő EB kapcsán az egykori nagy focikról beszélgettünk, mint amilyen a román és a bolgár volt 1994-ben. Meg a Steaua 1986-os BEK-győzelméről. Hogy Hagiék tudtak ugyan, de a Barcelona edzője sem állt a helyzet magaslatán, a tizenegyeseket meg nekirúgták Duckadamnak. Aztán persze rögtön arról, hogy a magyar foci az Aranycsapat óta nem […]

Azt hisszük, soha nem fogjuk elfeledni, ha kicsit behunyjuk a szemünk, magunk elé idézzük a gödröcskét a szája szögletében, a mosolyát, a ráncokat a homlokán, a mozdulatot, amivel megsimította a bajszát, megigazította a szemüvegét, elszabadult hajtincsét, fejkendőjét.

2015. január 7-én iszlám terroristák lemészárolták a Charlie Hebdo karikaturistáit, mert Mohamedről (is) közöltek gúnyrajzokat A gondolat, az értelem, a nevetés, a szabadon szárnyaló szellem, az alkotás az ember legsajátosabb lényege, az isteni szikra, mely széppé, gazdaggá varázsolja az életet.

Amint leírta az­na­pi jegy­zetének címét, máris hal­kan hozzátet­te: ha egyáltalán el­fo­gad­na en­gem, kései utódját barátjának, akármijének. Aztán hátradőlt, sőt, ha­nyatt feküdt ka­napéján, hasán pi­hen­tet­ve lap­topját. S miközben, mint gyer­mek­korában a csi­karást oldó me­leg fedőt, hasán érez­te a kel­le­mes me­legséget, mély álom­ba merült.

Kedves Komán János! Kérésed (Levél a Káfé főnix szerzőihez) csakis egyféle választ feltételez: őszintét. Másfelől – leveled válaszra kötelez. Hiszen magánügyed lényegében alkotói közügy – szegről-végről mindannyian kaptunk már szerkesztőktől, szerkesztőségektől hasonló levelet, amelyek mélyen érintettek bennünket (amíg aztán immúnissá váltunk irántuk…)

„Visszaszerezhető” ez és ez a város, „küzdünk” a magyarok jogaiért, „sikerélmény kell a magyaroknak” – az etnikai harc metaforái mindig ott settenkednek a mondatokban. Én például azt mondanám: sikerélmény kell a lakosoknak, etnikai identitástól függetlenül; ezt azonban, úgy látom, ritkábban lehet mondani.

Átvilágítás Sarkunkban az idő. Sőt, néha már a sarkon. Ősz, lom(b)talanítás. Régi folyóiratokat lapozol, mérlegelnél: eldobd-e, vagy még maradjanak. A limlomtár sajtótermékekkel és időszaki kiadványokkal telve; ha valamit kihúzol a rakásból, rád omlik az egész.

Az egyik volt osztálytársam úgy elment mellettem a minap, mint a gidófalvi vonatállomást letaposó gyors vasszekér. Ez van. Az idő molypillangói lassan, de biztosan falják fel az emlékeket. Pedig, csak néhány évtized telt el a kézfogások, baráti ölelések óta, de mindez ma már nem számít, önmagunk hajóroncsának a megmentése a cél, a minden áron túlélni […]

Levelezés Kedves Honoráta! Nem tudok mit mondani, annyira ambivalens a dolog, s a gondolatom szintén. Udvarhelyről indultál, Marosvásárhely, Kolozsvár, megint Marosvásárhely után vissza a székely anyavárosba –, és amiről álmodni sem gondoltál volna: elért! Székelyföld szívében kívánnak feleségül, s magad is férjül választanál valakit, aki nálunknál némileg, nagyon: más.