Ahány asszony, annyi módozata a bejáratott szerelemnek.

Fohász Szabadítsd meg a bűntudattól, ne száradjak senki lelkén! Mutatvány Méregfogát vesztett kígyó tekeredik elő fakír megőszült kosarából.

Úgy belénk ivódott: nem dicsérünk majd, ha meghalsz, megemlékezünk S hogy eltemették a költőt, újra zengi verseit egy egész regimentnyi

ballagás koranyárszomor’ vízfesték a szem szétfolyik a lomb mint a krepp-papír fehér ingen hagy zászlócsíkokat

Most leskődöm a lonc között, Oly egyszerű innét az élet: A kert barackot ötvözött, A gabona fáradtra érett, Pohosra boglyasult a rét, Az erdő felkínálja fáit A hegynek, mely kopasz fejét Égnek szegi, s dacolva mállik.

ha nem hoz lázba, hát nem hoz lázba ne írj, ne élj csak takarékon ha a vágyad alább adja pihenni kell a szívnek, agynak majd felgyújt újra egy eltévedt szikra

Dacă pe morminte răsare speranța / Ha a sírokon hajt ki a remény Stau pe Dealul Cimitirului: ultima bunică e moartă. În jur, mica oaste: toate suflarea satului, ce abia numără patruzeci de case, cu priviri roase mărșăluind în haine de sărbătoare, căci aproapele, în grija seculară a venit printre ei: pe mașină cu zarvă, […]

Egybeolvad a víztükörrel az ég, vágyam szárnyal, Lelkemben égnek ifjúkori álmaim, s őrangyal Visszavisz a múltba, hol a két halász és egy kutya, Hajótöröttként új életet kezd, senki se tudja,

Egy vitorlást viszek a vállamon, rajta alma, kenyér, hintaszék és minden egyéb, ha a túlparton esetleg nem lenne.

Arcomra dermedt már a téli reggel, s a befagyott víz rám köszönt a mélyből. Őznyomok álmán mélázott a félhold, És kancsalul kipillantott az éjből.

Hargitafürdő Süpped a porhegy. Kék ér a kaolinban. Mofettaviskók.

…Farkas Árpád emlékére A vénekkel együtt elmentél, kinyújtott karokkal, tétován a zuhogó fénybe, szennytelen ragyogással buktál alá a tiszta búzát termő anyaföldbe

Tudod, Uram, ő volt az, aki… Tudom, de hol a másik? Haragudtam rá, sokáig… Hagytad elfutni? Tékozló!

Üdvözöld a kórházat / Felicită spitalul Üdvözöld hát a kórházat, meghalni remek, üdvözöld, hiszen milyen jót is játszott veled! Mozdonykórház ez, füstöt termel szépen, a román kapitalizmus nyílvesszeje-képpen.

unalmas évszak unalmas évszak a lila orgonáig nincs várakozás Budapest, 2021. II. 2.

Ott lakik valahol a Parnasszus aljában, a földkerekség tán legkisebb tornyában,

Nem az a hős, aki fut, hanem aki állja. Ki, mint a kő a meder alján az árban – fölötte gyilkos tömeg zúdul, de gyomra mélyén ő nem, csak azért sem mozdul. Belé van, de csak félig temetve, az ár hörögve mossa, mi kiáll belőle.

Farkas Árpádhoz Beálltál te is a sorba. Arcodon fogunk-e járni? Cipőfűzőárus hogy fog Fűzőjére rátalálni?

Hogy az egész világ megfertőződhet, azt jelzi, az egész világ védtelen. Érzékei, amivel tudomást szerezhet, hitre gyúlhat, lelkiismerete szavára megindulhat – meggyengültek. Képtelen odafigyelni. Hívőknél sincs ez másképp. Másféle evangéliumot kezd hinni. Csak egy hajszálnyival tér el, csak egy kicsit helyezi másra a hangsúlyt, máris eltolódik. Magamon figyelhettem meg – az engedelmesség az ige iránt […]

Nagyon szép kép a szerelemről mosollyal arcán sír a lány teszi ezt édes örömében s a rózsák kinyílnak haján

a járvány készülnek-e képeslapok álarcos járókelőkkel ma úgy látjuk kész vége bekerültünk a képregénybe

A legnehezebb őszintének lenni. Teljesen. Mélyen. Mindent kitárni. Dávid tudta, jobb Isten kezébe esni, mint emberekébe. Pedig bűnös volt. Mégis, amikor ember vágta szemébe: te vagy az az ember, aki méltó a halálra – megütközött, de igazat adott. Átélem az ő gyötrelmét. Nem számíthatsz embertől könyörületre, legyen az akár Isten szolgája. Csakis Istentől várhatsz kegyelmet. […]

„Megrendülten értesültünk: vasárnap este, életének 77. évében súlyos betegség után elhunyt Farkas Árpád Kossuth-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Háromszék volt főszerkesztője. Távozásával lapunk meghatározó szellemi vezetőjét vesztette el, aki élete utolsó pillanatáig fáradhatatlanul dolgozott.” (Háromszék, 2021. február 8.) Farkas Árpád: Ha sírokon hajt ki a remény Állok a Temetődombon: utolsó nagyszülőm a […]

a vers egy érzés s ha szívednek jó tudni fogod hogy neked szól

Sem ősz, sem tél – átlényegül ma minden, nem is tudod, hogy mi az ami jó –