(csak mert eszembe jutottál) fák hegyén lépdel a tél behunyt szemű alvó rügyeket érintve az erdő közelébe ér

mint kinek fogy az ideje de túl sok lenne, amit meg kellene helyettem úgyis megteszi valaki s akkor minek persze nem írja meg úgy ahogy én meg kellene szólalnom színházügyben

November 18-ától a Magyar Elektronikus Könyvtárban elérhető Kenéz Ferenc Nagyregény című, 2008-ban Csíkszeredában megjelent válogatott versgyűjteménye, amely az alább közölt interaktív tartalomjegyzék révén szabadon böngészhető és letölthető.

La leagănul băiatului / A fiam bölcsőjénél Într-o zi de vară, sub frunziș, Dormi, când tata îți spune, Băiete: Nor-leagănul plângând ți-l mișc.

Egy-egy céda hét után lerúgod visszanyelt reakcióidat, mint kényelmetlet körömcipőket és bekuckózol egy puha pléd alá –

távoli zaj az emberi hang a beszéd a szavak messzire vannak

Legnagyobb meglepetésedre egyszer belédvillan, hogy a mozdulatlanság ragályos. Egy reggel észreveszed, hogy az ablakon túli gerlétől elkapta a torkod,

J. D.-nek – Legalább száz évet éljél! – Éljek, de veled: mindketten egészségben, boldogságban, mindvégig ebben a házban,

(A ciklus első 3 darabja itt található) 4 magányom művirágai éjszaka világítanak boldogok gyökértelenek körülvesznek kísértenek lüktetnek emberarcúak

Úgy gondolom, hogy minden éjjel, valaki meglép gonddal kidolgozott ellenpéldáimmal,

– Győri László tolmácsolásában A Napút Füzetek sorozatában 2017-ben megjelent versesfüzet fülszövegében írja a fordító: „Sajnos az albán irodalomról a magyar olvasó nem sokat tud. Egyetlen író volt, Ismail Kadare, akinek több regényét ismerheti a magyar olvasó, de az albán költészet nekünk idegen terület. A nyelvi akadályok miatt – néhány kivétellel – őt sem albánból, […]

Mesaj liric, de adio / Elbocsátó, szép üzenet Rupe-se vraja de sute de ori: Te las din nou, ultima oară, Dacă credeai, că tot te țin Și mai trebuie un adio. De sute de ori lovit, ți-o zvârl Mantia uitării, ornată. Îmbrac-o, că va fi și mai frig, Îmbrac-o, că mi-e milă de noi, De […]

volt olyan már hogy nem tudtam kitörölni az emlékeket

„állsz tűnődve és hagyod, belepjenek, mint sűrű gyász, a foszló csillagok.” (Pilinszky János) csak a gyászom szüntelen behunyt szemmel is látlak angyalok vesznek körül a lelkem nagyon örül

a bánatnak is ezer fajtája van

Gyűlnek már a félhalottak, elevenen kicsontoltak, sötét oldalán a holdnak gyűlnek és fogy a remény.

Nézi a vizet. Ráncos és alacsony. Örvendhetne dédunokáinak, de néha bele nyilallik, hogy egyszer sem halt még meg. Budapest, 2020. XI. 15.

Maholnap mínusz valahány, a tél lassan pörgeti fel a motort, a bolygók szerepe szerint igyekszik tárolni műszakát,

rapszódia négy részben, epilógussal 1. akkor a harci kedv felindul s előretolva téged is megbújik a hátak mögött mert rendes is széltoló volt már minden őse kabátban érkezett az ősz

Amadeus Mozart egy napon Bécs környékén sétált, amikor egy koldus közeledett hozzá, és alamizsnát kért. Mozart valamit adni szeretett volna neki, de nem volt nála a pénztárcája. Így szólt a koldushoz: – Jóember, jöjjön velem!

a fehér zajt míg nem ismered mondta mesterem azt javaslom soha ne az égig érő fákat keresd

Szerettem volna, ó, mennyire vágytam erre, hogy mélyen belém láss, mélyebben, mint amennyit kimeríthetnek belőlem a rozsdás szavak, mint alföldi gémeskút a gulyát, úgy vártalak…

minden halál furcsa lélekillat leng minden lélek furcsa halálillat leng Budapest, 2020. XI. 12.

Hogy milyen voltam, s milyen lettem? Mint minden gyermek, angyalnak születtem, és lett belőlem ilyen-olyan ember.

Debreczeny György: Három menetben, kollázs nélkül Első részlet 1. menet Debreczeny György: a lila kabátos hölgy a lila kabátos hölgy ott állt a ház előtt és cigarettázott