Az alkonyi fák az isteneké. A kentaur nimfákat olvas belé, a kerub áldottságában megérleli. A lelopott gyümölcs zengőn tudja, az élet csontkemény, csontsovány, – és a sovin ösztön mindent tönkretesz.

Árnyam az ösvényem, talpam alatt fényszilánk, Csak a fű nő nyomomban, kaszálnak az imák. Mosolyogva néz az ég, lelkem viszonozza, Vígad a lom, víg a dalom, est visszhangozza.

Fehér Illés műfordításaiból Utoljára emelem poharam / Последња здравица a tudatunk kőlapjaiba vésett büszkék parancsára a múlt ködös leshelyéről kémkedő kísértetre

A költészet ugyan csak kísérlet, a költőnek jó mindenkivel jóban lenni. Ha a mester ráteszi a csengőt tigrise nyakára, a nyáj szétszéled.

huszonöt évesen ötször öt éves voltam a színes kánikulában vágy feszitett ültem borusan voltam fiatal mennyire ajzott bőre a vágynak mennyire morzsolt lelki fenőkőből kitörő sok konglomerát’ Budapest, 2020. X. 1.

1. Életéről: Sz. 1939-ben, Brassóban–mh.2011, Budapesten. Kolozsvárt érettségizett, majd 1963-ban végezte a bölcsészkart a Babes-Bolyai egyetemen. Vidéken tanított. Előbb a kolozsvári helyi lap (Igazság), később a Napsugár c. gyermeklap szerkesztője. A nyolcvanas évek végén Magyarországra települt. 1999 tavaszán huzamosabb időt töltött itthon, ebből az élményből született költői pályáján is kiemelkedő itthon c. versciklusa.

Május a Körös partján Írta: Számadó Ernő Ibolya-terűt rengetett a langy Arany Kőrös. Az alkonyi fűzfák Selyem hajában csillagok éke Tüzelt s a virágos kertek fehér Kezéből magasba röppent az est Ezüstmadara a Hold. A béke Bárány csengője elringatta a Fel-felsíró fészkeket.

A torony Lángol a torony. Jaj, ez most istennyila? Vagy gyújtogatás.

Belerepül a hiány a kékbe. Kéjtelen kék ez, királykék. Hófehérke megfogan a mesében: meggyalázottságában fehér!

Fehér feketéje Fehér vagyok, gyengébb, mint a vírusok, a gombák, és uralkodó, mint a hálátlan emberformák. Értékem Gondoltam, az Öregfiúk közé beválogathatnának… Az idősotthon csapatába, majdan, ha jönnek a rút délutánok.

másnap egyik nap redőnyszínű bőröd rejt el az ablak előtt másnap hasábburgonyát eszem az állomás melletti kifőzdében

One cancelled show / Az elmaradt előadás to Ibolya Farkas Hardly had the ushers arrived when they instantly realized the show had been cancelled. But by then precious little could’ve been done.

1. nem az a gyáva, aki nem mer aki mer le nem mondani elnyert státuszáról s erősnek mer látszani, pedig már kifogyott

Érzelmeim kavalkádját elkobozza a napsugár. Emberiség! – öntelt vetemény.

1. A költőről: Sz. 1931-ben Szentgericén, sokgyermekes szegény családban. Sportiskolát végez, majd felsőfokú testnevelési diplomát szerez. Aktív sportoló, majd tanár. A hetvenes években falura helyezik, verselni kezd. Barátai (Panek Zoltán, Vári Attila) biztatására összeállítja kötetét: Az oroszlán előtt (1979). A siker szárnyakat ad neki, hamarosan elkészül második kötete is: Égig érő vermek (1982). Ekkor már […]

Magyar nóta magam ítéltem sorsomat országos szobafogságra nem a cipő talp drága nem is javítása

A vörös sziklák zegzugos Gerincén a hófehér város Kék kupolái, keskeny utcái Lépcsősorai mélybe mutatnak

Angyal-kortyokból tárul-e hattyúszárny? – magasba emel, lebegtet,

Breaking the seal / Pecséttörés One day our former loving words amorous messages will wash ashore at our doors as if they had been thrown on our threshold by chance.

Royal jurisdiction / Királytörvény Here is the throne, it’s yours, you may have it, and here’s the long mantle. It’s your cloak. The trimmings will conceal its bloodstained lining, You may want to twirl it.

gyere siessünk mert jön vereskoldus jött vereskoldus caplatott utánunk

Szeretnélek mellenragadni… Ember, akárki légy – Ha államfő, népvezér, sorsot-forgató kormány kormányosa vagy, Ha forradalmár, ellenforradalmár, hadiszerkészítő vagy, Ha akármilyen hatalom van a kezedben – annyival inkább: Szeretnélek mellenragadni!

God’s little stick / Isten pálcikája God and I lay long in hiding in reciprocal neglect, I’ve enjoyed it as a folly, he might’ve taken it more seriously.

Anyám ébred Décsei álom nyűvi anyámat. Annyi világ van; várja Kolozsvár konyhalakása és Budapest. Fekszik az ágyon, arca beesve. Költi az asszony, tolni szeretné aggkori székben. Ennyi a lét. Budapest, 2020. IX. 9.

remény – fénypillantás egy alagút végén