Forgatom barátom kusza eszmefuttatásodat, színét s hézagait is nagyítóval vizsgálom,

orchideám mintha tudósfej lenne elkülönítve orchideám él

ne csodálkozz ha énekem kósza rímtelen ha a szelíd nádat óriászsurlóra cserélem ha a békés murokágyások helyett vadmálna bokrait álmodom a tájba

(képfoszlányok egy földrengésről) A falak , hűvös nyirkot leheltek, pokrócba burkolva néztem egy szovjet filmet.

A szó, ha értőn nyúlsz utána, a gondolat veretes fénye, akár a színarany karátja, pihen a szívek rejtekében.

Pendant une pandémie during a pandemic sotto pandemia während einer Pandemie* ————— nem, hát nem ért váratlanul mint annyiakat a rémület hogy bezár a világ ablaka s kikiáltják: pandémie!

Egy szívet keresek Amiben a népem Szenvedése lélegezhet, De a harcosoknak Nincs meg a szívük,

deltai nádas széleinél a szúnyog bőrkiütést szúr viszket a bőrfelület néha malária lesz Budapest, 2020. VII. 6.

emlékem marad rés a pajzson, fekete lyuk az életén.

(V. karantének) Ahogy felerősödik elhal és kihagy a dobbanás ahogy a sötétlő jegenyék a júliusi égen ahogy a lekaszált fű a kifehéredő rét térszerkezetét ahogy a négy fiatal szürkenyár az öreg égernek ahogy tintakékül a Maros a nagygát felett

Graffiti De parc-am fost şi parc-aş fi, să cred încet am început că-n viaţa asta mai departe încă nimeni n-a trecut,

A Föld korsója kiürült. A forráshoz induló lányok szemeinek könnyzacskói kiszáradtak. Thur leányának el nem csókolt csókjai az ajkak megsárgult ágáról egymás után lehullanak.

(IV. karantének) A Trébelyre mezítlábas szellő fut fel a Nagygátról, s legurul a nap a Kadétiskola mögül. Remeteszeg a messzi Maros völgyködébe hull.

hát megjöttek a viceházmesterek itt röfögnek böfögnek minden sarkon elveszik mindenünk és még meg sem kell köszönnünk tökmindegy hogy mit szólunk úgyis elveszik

a Sztankában jöttem a világra sejde a föld kerekére anno kurva egy vajúdás volt mondhatom elõzés duplasávon

Orfeusz későn kezdett énekelni Tilalmas volt, de mégis visszanézett Euridiké elveszett az éjben Nem hozta vissza dallamos igézet

mikor Isten rád mosolyog nem ejtenek kézen között le egymásnak vigyázva adogatnak

Grădina îngheţată / Fagyott kert Până acum, în viaţa mea s-a făcut primăvară de exact şaizeci şi şapte de ori, dar nu putem vorbi de mai mult de patru sau cinci mii de cazuri nici dacă iau în considerare memoria scrisă a omenirii, deci statistic rezultă cu o mare probabilitate că totul va fi în […]

(III. karantének) napkeresőnek holdimádónak születtem mint bárki más új szépségeket akartam megtalálni

Első tétel Amerika – a grillsütőről leszédül a csirkecomb, a tégelyből meglóg a csirkeszárny, az üstből kifut a puliszka, így a temérdek tápláló falat kályhára sül, faszénre tapad, s kinek szájában nyál gyűl, sok éhes száj, éhesen marad.

FAVÁGÓK kitépek egy idegszálat amikor ébredek kitépek egy idegszálat amikor nyugovóra térek mint az óra két mutatója mintha favágók irtanák az erdőt egész éjszaka ütik-verik életemet

Isten nem hal meg azon a napon, amelyen többé nem hiszünk személyes jelenlétében.

megnősz ne búsulj nagy leszel csodálnak s irigyelnek mind lesznek kik szeretnek te leszel az ász

jupiter-vörös felhőfoszlányok úsznak nyugatra nézvén isten köpete csupán de szívünket betölti Budapest, 2020. VII. 3.

Önarckép Arcom remegve simul a képbe. Vajon mi történne, ha kiégne. Hamuként hullna néma térbe. Kozmosz fogadna kis szívébe.