A Múlt folyton tarkója mögött liheg s macerálja is rendesen a Jelent, olyasmikkel, hogy „ne lépj oda, mert felszisszen nagyapád, pont ott van a jobb lába…

Majd át akarunk menni a szomszédhoz, de nem lesz kapuja-

Pillangó szárnya kivetül a térbe, a térbe, a térbe. Felhőkre néz az alázat: hulljon-e, hulljon-e térdre?

A koronavírus-járvány ma mindent felülír; a megyenapok szervezését is. Elmarad a hagyományos sokadalom, nem szédít a nyilvános rendezvények füzére, minden a képzeletben zajlik majd, s nagy szerep hárul az emberi intellektusra, a virtualitásra. Emlékek, képek, benyomások éltetik majd az emlékezetes témákat, de ahogy szervezőket ismerem, nem lesz híja a sokoldalúságnak, s mint mindig, rangos helyet […]

Kiülnek mind a vének a kapuk előtti napszítta, esőverte, fagykoptatta padokra. Gyapjas délutánokba temetik maguk, fázékony testüket boldogan vetik a koraesti kánikula árjába,

az az üvegkiállítás átvilágított színes szobrok a kolozsvári barokk palotában négyszer négyes sakktáblán piros ló

én sem hittem, hogy végleg oda aki mindig a rosszat teszi nem hazudik, csak azt csinálja ami tetszik s visszaszájal ha szidalmat nem visel

Csak vergődik kalicában ez a tavasz: négy lépés keletre, négy vissza. Pedig röppenne, fel a virágos meggyfára, surranna, nyüzsögne, hangyáért, bogárért, ágat vinne egy fészekbe, jövendő csicsergést ágyazni…

Nyírfalomb, nyírfalomb, gyönyörű irgalom. Megőriz szelídnek csendőrző szelindek.

Nem várom meg az eligétlenedés súlytalansági állapotát. Nem leszek a születhetetlen rendben torzóvá kárhoztatott.

Együttélés. Fogalom röppent – hír galambja. Szaporodnak a jó fogalmak, s agyunkban ember-logikák, mint künn az élet – Malthus ellenére.

Amióta karanténban tengetem az életem, jó dolgom van, figyeljetek, elmesélem iziben. Nem mozdulok ki a házból, ezért sokat spórolok. Hallgassatok ide énrám, egy párat felsorolok.

1. néhány napja valaki telefonon boldogság-recepttel ajándékozott meg. nem is a legújabbal, de talán mégis érdekes lehet mivel rövid az ember élete így legalább boldog szeretne lenni.

a sötétség cseresznyevirág között téli napforduló

a sejt és a furcsaság pár tabletta zörög furcsaságok ellen vajon milyen lehet atomokra bontva

Kányádi Sándor: In memoriam Sz. L. Mint álmomban, ha síneken játszottam és jött a vonat, dermedten állok, engedem, hogy elgázoljanak. Sikoltanék, de csak hangtalan ráng a szám. Látom a fejem legurulni a töltés oldalán.

Mamut mail-interjú Fehér Illéssel / 7. rész, A műfordító elmeséli, hogyan ”fordítja ki” a szerb verset, hogy magyar legyen belőle… Hogyan került Kassák a szerb olvasók elé… Petrőczi Éva a szerb templom harangjáról … 14. kérdés: Korábbi válaszodban öt saját kötetről beszélsz, mi eddig, ha jól számolom, hármat elemeztünk… Elemeztük? Nem nevezném elemzésnek, sokkal inkább […]

MONDATMORZSÁK (maszk alól) Állok a fukar fénybe’. Jó lenne igazi tavaszt érezni benne. Járnám a határt, és kesztyű nélkül markolnék harsány csalánt.

Élj a mának, élj a mában, lassulgass a percen belül, kitágul így minden óra, életed még egy nagyra sikerült perspektíva…

mióta az eszem tudom arra törekedtem mindig hogy megértselek: hogy lehet az hogy te magad működsz még amikor semmi egyéb se tölti be hivatását, hogy nem törsz össze amikor a csont is humusszá porlad, elcsontosodnak a csillagok.

egyet előre kettőt hátra kettőt előre hármat hátra

Mária, te nyitva hagytál minden völgyet, Sziklák fehérre aszalták a lelkedet. Születés, vagy vadkéjes sóhaj visszhangja, Évezredek barlangjának a harangja.

Koronás álmom volt az éjjel, hánykolódós-zaklatott, valahol Közép-Keleten jártam,

mit üzennek a kapuk az arcok öregek a kapuk bezárnak bánatot elég a mozdulat mit a kapu hagyott 2020-05-04