dróthálóba kapaszkodó még emberi kinézetű csontvázak lesték a Vörös Kereszttel megjelölt autókat

Hajnali hat óra. Éjjeliszekrényeden úgy rikácsol a vekker, mint taglózás előtt a kiskakas.

valamelyik beatles-karácsonyt idézi a dallam túl a twisten túl a felhőtlenségen közelebb a MOST-hoz de el nem érve azt Budapest, 2020. II. 8.

maradtam nélküled csak robotgépember és égő Fájdalom

Mindent akarunk, ami szabadság Akár a halál liturgiáját Ontják a telex-gépek a híreket Európai közepes hatótávolságú rakéták Leszerelése Washingtonban óvatosan reagálnak Remélik, hogy haladás történik Szovjet részről A lap egy diplomatát idéz Ronald Reagan igyekszik magához térni A sokkból Mindent akarunk, ami szabadság

Karommal öleltem át a világot, pillantásom a horizontot csókolta végig, szívem vitorláiba belekapott a mindenség áramlása. Gondolataimmal elárasztottam a nappalokat.

Hagyjatok magamra! Nem látjátok, hogy figyelek? Lemenőben a nap, és a madarak az est leszálltával kiöntik felgyűlt dalukat.

(Dal) Heléna, ó, megunt, Megtépett, Hagyd el hát a Baljós vidéket

a szeretet kockacukra meleg fényű mélabú az a tél a szeretet kockacukra feloldódik a lámpafényben

Csokonai Vitéz Mihálynak A Te szavadra most gondolatom neszez S városom széplegű Somostetőjét járva, Innen végignézve a székely földeken, Buzgó borvizeken, zúgó fenyveseken, Újra örvényébe ragad ez a vidék. Kitárul világom s emlékezem.

Most alszik a város a ripityára zúzott gyáraival, melyekben hálni jár immár a valamikori nyüzsgés,

Értsünk mindennel egyet, birkatársaim, ez a legjobb megoldás, beláthatjátok. Ugyebár a kommunizmusban is mindennel egyetértettünk, és végül túléltük? Na lám.

Szajkózták vagy hatvan éven át: ne légy olyan mint az állat, adj, ha adhatsz ingyen-mannát s fizess a semmiért sokat  – tégy, ha tehetsz mindent másnak, eldobott gyereknek, koldusnak utcák kóbor kutyájának – ne sértődj meg, ha leköpnek s mondj „ igen”-t, ha minden zsigered is üvölti a „nem-et.

Miért nem lehet A zsoldos király A dicsőség neki is kijár S a ló, ha lólépésben nem De átlót vág a terepen

Egy dalt fontam neked. Erdővidéki vadgalamb turbékolásából, hargitai pásztor tárogatójának hangjaiból.

„Én nem kívántam megszületni, a semmi szült és szoptatott, szeress sötéten és kegyetlen, mint halottját az itthagyott.” (Pilinszky János ) Én sem kívántam megszületni és mégis, mégis itt vagyok ez az mi megtart e létben hogy nélküled is itt vagyok

drónról nézve nagy magasságból porszemek a senkiföldjén középen állnak mint az igazság Budapest, 2020. II. 7.

holdfény pislog a szemedben értékes pillangó csókok

Honérzet Barakkba léptem, rozsdából fontba, Ép bőröm vittem szaggató honba. Látomás Tiszta tót láttam, ahol pocsolya volt, Biztatott élni a vágy, távolabb egy holt.

rövid rézdróthajú vékony nő csókkal halmoz képernyőhöz ül

Az elején jól éreztem magam, nem kellett smink alá rejtenem táskás szememet sem behúzni szégyenletes hasam. Családomban voltam, itt már tegnap is láttak,

(Bartis Ferenc emlékére) Mondd, hát megérte? Kezedet tartani a tűzben, Kibírni a vallatást, a lelki megfeszítést. Nemzetedért, mely sír és tétlenül ül a füstben, Égő szülőföldön, építeni a kerítést.

Elvarázsolt Ablakukon Őrt állott Az ég

Boruljunk egymás nyakába mondta a farkas a báránynak mert ha egymás nyakába borulunk bárányok hullnak majd az égből

így maradni mozdulatlan míg hűvösül a koraeste mintha más is kezdődhetne