csillagösvény (calea stelară) azonkívül még az elemek hősi tetteiről is szól a rege

1. Ady András: Miért jelenik meg Miért jelenik meg a kávé minden poétikus pengeváltásunkban? Mi szerepe, hivatása, tart valamit, s tartja a verseket, eltartja? Egyelőre csak sejtés: próbáljon az ember verset írni

Táguló Eleven kőben vakon nő a múlt, felhő míg fénybe dobban.

„Visszafogad az ősi rend.” (Pilinszky János) s szállunk a szélben anya és fia

Az öreg földrész romjain Ma már senki sem döntöget várakat, kaput és falat. Hagyjanak egy kis méltóságot, ha maradt!

A kérdőjelek sorakoznak. Még most sem tudom. neked ki voltam. Élő kerítés az unalom ellen, csobogás a poshadt pocsolyával szemben,

1. Cseke Gábor: Törpék a vártán Ó, ti kettéfűrészelt óriásai a történelemnek, mily könnyedén megbújtok hajladozó bokrok tövén a bozótban vesszők árnyán a fűben örökös lesben mindig a vártán

Második jelzőrendszer: a fogalomalkotás és a gondolkodási funkciók élettani alapja. Az elnevezés I. P. Pavlovtól származik, aki ezzel az emberi beszédet jelölte. A ~ kialakulása munka és társadalmi folyamatok eredménye. (Biológiai lexikon, II. kötet) I. Kezdetben vala az ige. Az első szó a fontos a legelső, mert s kezdés az, a felgyorsulni kész rakéta remegése […]

Nagyanyám ütött-kopott fazaka… nem bírom kidobni. Az ötven éves puliszka maradéka még rajta.

(vers Akárkiről) Ne ássátok őt el, ne hulljon ő széjjel! Ne ássátok őt el, ne haljon az Éjjel!

1. Ady András: Kedves valaki Kedves valaki, megteheted, nézd csak: kiszippantod az utolsó keser-keserédes kortyot, lassan hátranyomod a széket, kéz a zsebbe, asztalon landol az apró, az, mit mindig Kharónnak tartogattál. Megteheted, miért ne?

kiejtem a szót porba hull nincs ki összegyűjtse…. Könnyezem.

1975. VIII. 9. meztelenséged rám égette a magányt mint egy vasaló Budapest, 2019. VI. 18.

Állok az óceán egyik partján, kirakom kagylókból a mosolyod, várom, hogy meglássam a vitorlást, ami egy órája indult el veled, a másik partról most küldték el a fényképét a messengeren, akárhogy nézem, távolodik nagyon.

nem akarom, hogy tarts éntőlem ne félj, ha eszedbe jutok ne furdaljon semmilyen szégyen ne haragudj, ha rám gondolsz

egy udvar kukorica csutka csuhával egy veszteglő szán felhúzott szekérrúdak világmindenség vevő antennák a favágó kecske az eperfa alatt csak csont és bőr a disznóól iszapfürdőző süldőkkel

1. Cseke Gábor: A világkávé egyedi receptje Még sose kérdezték meg, mikor rendelni kellett, milyen is legyen az a kávé, amit kihoznak, ha már kérni méltóztattam, eladtak nekem valamit, amiről úgy gondolták, hogy majd a kedvemre lesz;

nem emlékszem hol aludtam hol ébredtem mit álmodtam csak a zsebkésem nyelére emlékszem

Hiába nézel vissza folyton, elhullatott szavaid, mint mezitlábas nyomok írnak a hóban valami elfelejtett, archaikus nyelven:

tényleg szilánkosra törtünk szavainkban tekintetünk is szilánkosan lát amit én meglátok ő nem veszi észre az életünk mindig százfelé járat még ösvényeink is változók

ülünk hárman kávézunk mit intéztünk meséljük a nővérem és én a harmadiknak

megelőztél szőke üstökös hírnévuszályod apró csillagai öklömnyi kövekként húznak el mellettem

Archív híradórészlet Az imént még milyen erősnek látszott magabiztosan állt ott,

Albert-Lőrincz Márton: (A repülőgépen) El fogom mesélni gyermekeim gyermekeinek, hogy a viharfelhők fölött is zajlik a kis élet…

Bocsájtsd meg, ha veled voltam s hogy én mégis mást daloltam. Bocsájtsd meg a szép szavakat. Bocsájtsd meg a rút szavakat.