CSILLAGTITOK fejünk fölött a kéklő nagy palettán habzanak a csillagok

„Véres szívemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak.” (Ady Endre ) fekete notesz fekete golyóstoll

(Apáthy Géza emlékére) Zsebembe rejtettem múltamat, pehelykönnyű sorsomat, Perceim száguldanak kuszán, nem várt meg a gyorsvonat. Fáklyámból egyre fogy a szurok, szikráznak a pulzusok, Trónom lángba borul, múzsámat boncolják a tudósok.

Szúrágta öreg fenyő fiatal ágából faragtak.

Egy magyar író boltiszolga lett Párizsban tudósítás Megtudtuk, hogy Déry Tibor, a kitűnő magyar író, aki Budapesten a „Nyugat”, Bécsben a „Bécsi Magyar Újság” és a „Panoráma” munkatársa volt, és ugyanakkor a legelőkelőbb külföldi lapok közölték cikkeit, írásait, hosszabb idő óta Párizsban tartózkodik, mint egy posztókereskedés alkalmazottja. Felkerestük Déry Tibort a Montmartre egy mellékutcájában. A […]

A tücskök is / până si greierii Kertedben nem alszik már egyetlen madár sem. Mind fürtökben csüngnek a szomszéd kert ágain.

Ki itt nyugtalankodik csendesen, író volt és elköltözött az élők sorába. Halt harminchat évig, élt néhány napot,

féldrágakőből csiszolt foltos koponya után sóvárgok

Fehér Illés műfordításaiból Darvak és cékla – Ždralovi i cvekle Mikor éppen arra gondoltam, mondanom kellene valamit, az úton két bajszos hercegovinai bukkant fel, de az is lehet, montenegróiak voltak,

hever a csend elvegyül

Sárközi György: Könnycsepp a Szajnán Párisban vörös az ég – villanyreklámok máglyái lobognak, A Vörös Malom pergő kerekén földobott szivek égnek és dobognak, Kinn tülkös autó-csorda, benn mezítelen combok karavánja, A föld alatt gyors vonat-vakondok, a magasban csupa lámpa, lámpa, lámpa, A magasban nincsen itt csillag, a föld alatt nincsenek itt halottak: Páris, gyönyörű, égő […]

csermelytisztaságú lányok fenyőpártájú hegyek szajkósikolyú hajnalok borókaízű reggelek

Tegnap Vásárhely régi legendás helyén iszogattunk a barátommal, egykori nagy írók egyik kedvenc helyén,

(Lendvay Éva emlékére) Öreg tölgyek odvából bújnak elő apró életek, Guruló hold szemében csillognak az öreg fenyvesek. Felkelő nap magában forog, kerülgeti a fákat, És a reggeli szellő megzörget néhány száraz ágat.

Előhang Tízmilliárd csillaggal és a holddal fél ötkor allin ment az éjszaka, pár hullócsillag szétgurult az égen, és ennek nem volt semmi célzata –

csak úgy mellesleg, talán mert szokatlan hév ragadta el, hogy „jaj, ma már nem olyan belédharapós, nem perzsel, nincsenek gyomrodban repdeső pillangók, vagy olyan, hogy órákig vársz az Ő-re

álmomban üres falak közt jártam kormosak voltak féltem bent ragadok valamikor itt laktak akiket kerestünk

tavaszi séta színes alkonyat meghatározhatatlan hőmérsékletű

… [2004], december 21-én meghalt Szabó Gyula, az erdélyi magyar prózairodalom két kortárs nagyjának egyike. Súlyos betegségének hónapjaiban tíz-tizenöt cetlit írt tele – nem prózával, hanem laza ritmussal, jokulátorok szabadalmával, népi-almási rigmussal, aprókákkal.

Csak ülni az aranyló napnyugtában, habpuha őszi csend varázslatában

Volt egy rakás téglánk. Apám azt mondta, fiam, ez a mi házunk,

Az, mi hitből kinő, úgy tudtam, Uram, hogy neked tetsző –

Már minden mosoly másnapban csobban. 1978

Mikor Atlantisz süllyedett, vajon keltettek pánikot? S ha lassú volt a süllyedés, vajon mit ért egy hegy… a domb?

izland és esti fény ez lenne a megoldás izlandon élni