egy jó szó elhalt volnaszeretetből s talán mertüt valahol mindig holmi fránya órahogy feloldja olykor a magánytakinek fejébe szállmint fekete madár a dicsőség

Az ember jár-kél gyanútlanul,meghall és meglát dolgokat,megbotlik, s nem tanul.Az ember olykor számot vet s keresztet,ha van benne Isten,az ember visszanéz, s lám,ahányszor győzött, annyiszor vesztett.

Ki szelet vet, vihart arat.Hallottam megint a minap. Kikényszerített aratás,hamis eskü és fogadás,ígérgetés, rossz feltevés,döntés, ítélet, és meséshazudozás, bűn áltatás,hogy ne legyen győztes a más.

Erdélyben lettem én magyar,és egészen komolyan vettem,hogy több nemzet is ég felettem,és mindegyik belém kavar.

robogás a szomszédasszonycsontszínű eldobható poharaitmegkezdjük budapestre robogunkkétévenként egyszer

Tegnap Ujvári Katalin előadásában hallgathattam meg ezt a versemet, amit Gerencsér Katalin bányászott elő a Hetedhéthatár oldaláról. Hogy ez a vers milyen kedves tud lenni, tegnap ismertem meg igazán. Köszönöm nektek, druszáim! Nászta Katalin: nász előtt – nász alatt – nász után–de szívesen írnék nekedmost valami kedvesetde elmentél becsuktad ajtódkicsuktál engemet

Reggel hunyorogtam, mint a kórházi neoncső,egész éjjel ugattak a kutyák,nem aludtam jól,nagy szél is volt, felborultak a kukák,melegem lett, kitakaróztam, de akkor meg fáztam,a zajok zavartak,aztán a csend volt, túl sok és hideg,mint egy halottasházban.

(régi, kitalált emlék) Anyám szemében maga a féltés.Apám hangjában csöndes a vád.Hogy megérkeztem, fölhozta mégisa féltett legvénebb üveg borát.

1 amilyen magasan tenyészik olyapró a növése ennek a se fa se bokor talán még cserjének is aligcsupa levélnek

mért nincs itt minden, ami kell,a víz, a jód, a schumpeter,a vágy, a vér, a jóbarát –mért nincsen mindig ló alád?

Torokba maró,gyomrot öklelőfényfogyatkozások –

Ne higgy a bíbor alkonyatnak,hideg éj jön rá, s Hold-ezüst.Seblobod nélkül meztelen vagy,legszebb álmod is cserben hagyhat,nem leszel röpte új tavasznak.Szárnyadból bodorlik a füst.

avagy szabados levélválasz körön innen, körön túl – Tudjuk kinek forrás úrne is tagadjaúgy látom kötekedni akarde előbb hadd javasoljamvegyen elő inkább egy helyesírási szótártmielőtt még egyszer és még egyszer visszaírnaén akkor is úgy tudom tanultuk régenaz irodalmi kör régecskén isés manapság még mindig kör marad a maga rövid ö-jével

Henri Barbusse: A LEVÉL Írok neked, s lámpám figyelve hallgat. Az óra ver és perceg olykoron; tudom, hogy éjjel sem lelek nyugalmat, mert akkor is csak rólad álmodom…

Elnyújtózom a csönd alatt,szemérmetlenül zuhognakrám függőleges sugarak.

A csillagászbelehajol távcsövébe,így néz bele a mindenségbe,majd összerezzen.Jegyzetel egy új üstököst,mit felfedezett végre szeme.Ne mondjuk el,így nyugdíj előtt,hogy a szemöldöke lógott bele! Forrás: szerző FB-oldala

Visky Árpád halálára Tört csillag szemem sugarábanEmlék-magad – Visky Árpád.Kínom a lelkifurdalás;Irgalmatlan egyedül hagytalak.

Stefan George: KÁNIKULA Az erkély már hallgat árván, zeng a kertből édes ének, pompázó platánok árnyán szépelegnek büszke szépek,drága, pípes öltönyökbe a lovagjukkal karöltve tétováznak s bájjal intnek híveiknek.

Az emberi szív szomorú,de néha felszárnyal magasra,semmi sem nyújtózhat utána,nem éri el a semmi sodra.

üres holdfényes utcaa világ önmagával van elfoglalvatáncolokezen az üres holdfényes utcán ésboldogan mosolygok

Kései válasz Killár Kovács Katalinnak(A Múzsa 399. számában, éppen 23 éve, ’99. június 26-ánmegjelent „A B oldalra” verse lelassult replikájaként) Rég nem jártál ebben a Városban.Nékem szülő-, neked befogadó.Alig hallható hangod átrobban,

Thomas Mann: ÉNEK A KISGYEREKRŐL (Részlet) Hogy költő-e a nevem? Vagy volt-e? A francia földön nem kapnám e cimet. Mert rengeteg ott a különbség rímfaragó s a szegény, gyalogos, prózában iró közt. Az csakugyan költő, de a másik aféle stiliszta, vagy csak író, ámbár a becsét sohasem kicsinyítik.

A zongorán lila nyári orgona,azúrkék égen egy felhő sem lebeg,Chopin mélabút zsongít a zongora,rezgőnyáron egyetlen levél rezeg.

(képzavar – a Vallomások a belső pokolból c. útinaplóból) álmomban szétszóródomerdő között a ködbenegyütt játszunk – egyre azt képzelema meztelenre vetkőzött fák alatt nappal és éjjelamikor félek egyre csak kérdezemazért szeretjük még egymástugye

Mint kagylóa szivárványos gyöngyöt,gyűjtöm cseppenként versem-nem máz, ünnepi sminkmit néha rámfest a véletlen,hanem kincs,bensőm csilló ásványas önbilincs.