Fotelből nézve is iszonyatos a háború, megváltoztatjaa lélek földrajzát, harag-folyók támadnak ott, ahol eddigbéke-tavakban lubickolt felnőtt, gyerek, elsivatagosodnak,skorpiók tanyájává válnak a madárdalos ligetek,szögesdróttá gabalyodnak a fehér kerítések, gépfegyverré,rakétavetővé, vákuumbombává, ágyúvá a puszta vélemény,golyóvá, ágyú- s rakétatöltelékké a csőlátásba gyömöszölt szó,füstös harcmezővé saját lelked is, hiába hajtogatod,

nincs több útnincs több megalkuvás örömkitörésekbelsőfogyatkozások csendhiányüres lettemüres lettél végállomás

Langymeleg sárban,ökrök, bivalyok gyalogútján,agyagos földbőlnőtt ki a lábam.Csípők hullámoztak a talpam alatt.

Haza mennék – örökös készülődés –de hova? hova?Anyám, ki várna, már csak könnya lélek-előszobában.Oda kopogok be néhas átölelem itthonról, szorongva. 2022. április 27.

Despota / Despot Szeretnék a koponyájában lakozni,Nem csupán azért,Mert szimpla jelenlétem ottGarancia lenne arra, hogyFelfordul,De azért is, mivel ez a zarándoklatA tett színhelyéreLehet, hogy megértetne velemValamit,Amibe beleőrülnékEgész biztosan –

Bár ott ülnék most VeledA bőrfoteles székben,S néznénk a plazmatévébenEgy olyan házi receptet, krémest.

Ha nincs hitünk,elveszíthetjükszívünket is,és fájni foga mindennapokránktapadó gondja –

                                    A nyolcvanéves Gálfalvi Györgynek Az úszásról fogok beszélni ismét. Hiszenúgy jártál-keltél Marosvásárhely főterén is,mintha úsznál. Széles karcsapásokkal, miközben szétnyílt előtted a város sűrű,keserű levegője, és a hullámzás ide-odalökte a magnóliák hatalmas, rózsaszínűszirmait. Aztán megnyugodtak, amikor már

Kilencvenedik életévében elhunyt Horváth Arany erdélyi magyar szerkesztő, riporter, író. Horváth István író leánya, Panek Katalin színművésznő édesanyja. Első írása 1953-ban az Utunkban jelent meg. 1964–1994 között a Művelődés kolozsvári szerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese. Interjúit, publicisztikai írásait, társadalomrajzi riportjait a Dolgozó Nő, Új Élet, Igazság, A Hét közölte.

Mikor öreg, ősz fejjel… / When you are old Mikor öreg, ősz fejjel el-elrévedsza tűz mellett – e könyvet tedd le szépen.S lassan olvass. És idézd meg egészena lágy pillantást, mely szemedbe mélyedt.

Megnépszámláltam magamat,s az én kicsi galambomat,vitézül vállaltam magam,legyél magyar, mondtam, come on!,megmondtam, hogy magyar vagyok,hogy hitben reformátulok,hogy három szoba ennyi s ennyi,hogy nem volt mód hőszigetelni,hogy hol végeztem, mit végeztem,hogy életemet hol éleztem –így hát a magyaroknak plusz egy,jut nekem még egy magyar buszjegy,felírtak rám megint egy számot –bővítem a magyar karámot. Forrás: szerző FB-oldala

1.olyan vagyok, mint a szerelmeskinek a párja visszavonultelment háborúzni, máshol ünnepelkivonta a békét a havasokbólolyan vagyok, mint kinek elment hangja az ágyúdörejtőla tavasz is csak hazudottmikor napsütését ígértecsalódott vagyok, hogy hamarabblett vége a bizalomnak

Bár a tudás hatalomSokszor nem igazán vonzó oltalomSem szimpatikus jelenség a tehetségÉs minél több van, egyre több lehetA rideg hidegség és irigységA kettő együtt félelmetes jelenség!Ellenség!

mindenki olvassaharsogja gágogjaa híreketarcunkba hazudnaks elhisszükhogy úgy vanátejtenekleejtenektáncot is lejteneks rákényszerítenek

már ellőttem minden töltényemmarad a halálírnám de anyám hónapok ótaa bombák fölöttünk repülnekaz a kis virág most is nyílnanem függnek össze

Nemzedékek vonulnak,pacsirták, fecskék verdesnek szárnyaikkal,aztán áramlatok viszik a sasokat,a képeslap tablóvá merevül.

Visszatérésaz apró mozdulatokmelegségébe –egy percnyikiszakadásaz életbolygó-álmából –

Ez a költemény / Acest poem Ez a vers csupán csak addig tart,Ameddig olvasod:És legközelebb, amikor újra szemed elé kerül,Egészen más lesz,Mivelhogy közben egészen más lettél te magad is,És – természetesen – akkor is más lesz,Amikor másvalaki fogja olvasni majd.

A HÁBORÚ ÁLDOZATAI Milyen képmutató sajnálkozás.Kegyetlen megkülönböztetés.Hogy csupán a gyermekek. Vagyaz asszonyok. Akik mind-mindfegyvertelenek. A bomba, a golyó,a tűz. És hogy nem gondoltuk volnasohasem. Valóban. A többiekengedéllyel ölnek. Ha meghalnak,hát engedéllyel halnak meg ők is.

éjszaka többször megébredekeurópai háborúmértani rendben csillagok csúsznakfeltekintmég kamasz sincsenúj talajba metszett ágkéntaz eget kémleli egy lányrégen jobb lehetettmondja révetegen Budapest, 2022. IV. 25.

Két Páll Lajos-vers KUFSTEINI VÁR ALATT Ó azt a csodaszólót,azt a feketerigótmost is látom.Ott bogarászott kopott frakkjábanmint minden hazátlana kufsteini vár oldalában.

Mocsarak /Mlaștini Öreg tükrök, már rég nem fényesekFényüket itt-ott rozsdafoltok rágják,Magukba zárnak, hogy belélegezdRég lezárult szerencséd miazmáját.

eltalálszíven üt a szósokkal fájóbbmint ökölcsapáskimondanikönnyebbde mélyebbsebet ejt

újból s újból begördüla résnyire nyitott ablakona gyilkos tankkerékhogyha fogy a bors mint a parafán úszó mágnesekösszetömörülnek a fehéringes férfiak

Bomlottan kóválygok szíved pitvarában,Tátongok, mint torpant harcsa a mocsárban.Pattan lakat, nem kell sem tenger sem patak,Egyre mélyebbre rántanak a kőfalak.Csillaglovak éjfeketén nyerítenek,Terelik az időt, hitet térítenek.Szempillámra rápillednek a sárkányok,Álmaid legelésznek, őrzik bálványok.