Felébredtek a görények,hogy azért ők mégis lények,gerincük van, véleményük,legalább ez a reményük.

Elfogadni az öregséget – hát éninkább egy dombon kutat ásnék.Csupa kavics, kő és szikla az idő,mintha az Everestre másznék.És lesz ennél rosszabb is: örök havakvakítanak, s bebugyolálvatalpig, fázni, reszketni fogok, tüdőmjégre dobott hal.Araszolok a világ tetejére.Egyetlen serpám a szívem… 2022. 04. 01.

Azért születik, hogy meghaljon egyszerde akár többször is, parancsszóra,azért kábul, hogy szembogaránegyre élesebb legyen a kép.Fél lába fából, évei mint a fáké,szava kevés, arca se szép.Felmossa néha a padlót,gondolatait lomtalanítja,se rosszat, se jót, se cukrot, se sótnem kéreget, nem is ad soha.

Azt mondták,a mókus,ha meghal a felesége,felmászik a legmagasabb ágraés onnan fejest ugrik. Budapest, 2022. IV. 11.

A naptár / Calendarul A falinaptár amelyet magamTöltök ki magamnakAz egyetlen dolog a földönAmitől félek igazán.

a nyomda mellettelhaladva írógépkattog magától

Nagyszürkecsendestűzijáték –rakéta-kilövőállomásáprilisban a kertvisszaszámolokhónapok óta vároma robbanást a lángotami virágos madárdalosuniverzumba röpíti a fákat… 2022. 04. 02.

Wellington – írták titkos leveleikben egykor a szerelmes lányok –magamra se ismertem.Nem bitorolhatok egy történelmileg foglalt nevet– gondoltam – melyet a lányok használtak eredetileg,s szaladtam volna is a paphoz:Kérnék egy fogyasztható nevet,ezt mondtam volna, de minek?

hozsánna párállta pálmalevelekrőlnem ős imádság

Előleg – egy (A magyar költészet ünnepére)–most képzeld el, ha Attilát szerették volnamilyen verseket írt volnaha írt volnanekünk így jobb tehát

Nincsen apám, se anyám,se istenem, se hazám,se bölcsőm, se szemfedőm,se csókom, se szeretőm.

Azt hiszem,minden azért van: az utolsó mondatért. Az élet is azért van, nem azért,hogy bízva bízzunk,hogy otthon legyünk benne,hogy megmaradjunk,hanem az utolsó mondatért. Mert ez jelenti az embert. A bentrekedt légy isbízva bízik, hogy kijut valahogy,ezért csapódik százszoraz ablak üvegéhez,a csiga is azért hordozza házát,hogy otthon legyen benne,a giliszta földbe bújik önkénthogy el ne tapossák, […]

voltaképpen államférfi voltvagy valami olyasmimindig hiánycikkeket hozottcsontszínű rózsaszín halványkék nyelűfalatozó villátvagy éppenséggel vécépapírt

Édesanyámnak A drótháló két kegyetlen oldalánforrottak össze ujjlenyomataink –rozsdás kötődések –ott álltunk, mint aszott kopjafák,kapaszkodtunk, mint a gyökerek.Parázslott az aláömlő nap,de látszott már a tűzfal, a vakablak,a fülledt tavaszban elcipeltek valamerre,kattogtak folyton a vonatkerekek,fel-felvisított a szadista fék.

kétségeimtől lefejezvekeresem ami kifejeznemielőtt isten befejezne Mentorprogram Benned csak havaznak a tájak,rád borul a virágvasárnap,és arra ébredsz hirtelen,hogy vége a kirándulásnak. Forrás: a szerző saját FB-oldala

a gonosz azt gondolja, okos(volt első reggeli gondolatom) —————————ez a vírus csak arra jó legyen minden ember lelke nyilvánvaló megszólalhat most minden közlésre képtelennincs szükség gondolatrendőrökreönként adja fel magát az ember, a dőre———————

Esküvéssel bajlódott decretum foganatja,a jámbor fölség akaratinak lakatja,az udvar gazságai – hán, kikell tépni a tövet,hívásnak tőn eleget Jakab, a római követés pecsételte a Diétán hozott végzést,a napkeleti mintára fektetettt igazb nehézlégzést,

A magyar költészet napjára küldöm a Háromkirályok vagy bolondok kora… című versemet, amit a körülöttünk zajló, kiszámíthatatlan világ inspirált, amelyikben a ,,Dies irae – Harag napja” mintha állandósult volna, sőt, egy háborúval fel is erősödött. ,,Ama végső harag napja, a világot tűznek adja,Dávid így s Szibilla hagyja. (…) Ha a rosszak zavarodnak, fojtó lángok kavarognak,akkor […]

Elalszom / Adorm   Amikor már nem bírom továbbElalszomÉs hogyha így álomban is hallható mégSüketen a valóság,Álomban alszom el újraRiadtan még fülelekÉs, ha még ott is megtalál,Az álmom álmában alszom el tovább,Majd az álmom álmának az álmában,Egészen addig amíg az utolsó hangAz utolsó sugárIs elhal.

A hegyek szépek,a borvizek lángolnak,én meg szeretlek. Forrás: szerző FB-oldala

faágon virágoka szélben ringanakmadarak dalolnaks a méhek mialattvirágokra szállnaka kiscsibe halkanmoccan a tojásbanközeleg a húsvétbeköszönt a tavaszaz ég gyönyörű kékaranylón süt a napmost olyan ez a tájakár egy képeslap

megpördül bennema hűvös kora tavaszdidereg a táj pereg az esőnem bírja a gilisztaelőkandikál

A kis kadétok nagyok lesznek,marsallbotot, kincset keresnek,országolnak és apák lesznek,kísérik fentről bárányfelhők.

Húsvét előtti vasárnap, mit adhatok én neked,Hogy te méltó személy, küldetésed elérjed?Evangéliumod szerint, megadtál mindent nekem,Jézus, Krisztusi utadon, veled megy lelkem.