Mese a farkasról a három kecskegidával, akik nem hallgatták meg anyjuk intelmeit.

a szó megérintés keze nyománbizsereg bőrömvisszasimogatnám

A nap… Éretlen datolyaszilva száraz illata A ruhám gombjai között…

Dél Örökkétartó pillanat!Vad szívverésem alig győzi csöndjét,csak nagysokára, akkor is aligrebben egyet a meglepett öröklét.Majd újra vár, latolva mozdulatlan,vadállati figyelme ezt meg azt,majd az egészet egyből átkutatja,nyugalmával hol itt, hol ott nyomaszt.

A hétfői szomorúságmost utolérte a keddi napot,kamillateát szűr le a délután,s ami maradt: száraz kalácsok;eszembe jut a halotti tor,s gyermekkorom várakozása, míg koporsóban a halott,addig én kalácsot eszem.

Nekem ne mondd, apám,érted-e? Nekem aztán soha, hogy ez vagy az megalázó,hogy káosz itt minden,egyetemtõl az árvaházig,iskolástól a tejkihordóig.

aki elmentazt mondtatöbbet már nemtér visszaaztán mégis itt vanmert semmit se találtmi ott tartotta volnaaki elmentvisszatértazóta csendes a szavas szíve legmélyén érzitöbbet nem megysehova

Dióhullás van, mint ilyenkor minden évben, avarba öltöznek a diók s elvegyülnek, gubóikat nem eresztik el, még nem, a nyarat,  de gyülekeznek már a rideg emberek, az év emberei, kikneknem osztogatnak díszokleveleket,

Hívott a titkok nagy mezője, Kellette magát száz sima út És én legényesen, dalolva Csaptam mögöttem be a kaput.

TÉL JÖNVINTERN KOMMER Meg-megcsusszanó sietséggel lebegő futásnak lendül a hegyoldalon kuporgó szántó az üvegkemény űrben és időben szédítő körnegyedet rajzol zuhantában a kiszáradt fenyő

mindenki lót-futforró a nyára tej gyorsan fölforrkifut a kályhántülköl a busz s mindenféle járgány

Vándorló lelkem helyét keresi, csak bolyong a végtelen utakon,Törzse korhadt a fának, nincs álom, megszűnt a bűvölet az ugaron.Délibáb kalapját emeli, csillog a szeme az alagút végén,Hullnak, s integetnek a levelek, új hajtás fakad a világ szélén.

Sziszifusz pánikban /Sisif disperat Századok kínkeserve után, Sziszifusz feltaszítja a sziklát a csúcsra, s minden oldalról rögzíti ott,megtámasztva a hegyből nyert kötőanyaggal;

ha a kultúra életet menthetne éket a halálnak a versekkel verne  a romlás falai meghasadnának lázrózsái sosem nőnének a mának arcodon a pír az örömé lenne szájad fejemre átkot nem küldene

Jakab úr házában az ezredforduló után egy kihelyezett tanító fát vágott időnként némi apróért szétszedett összerakott órákatmánustól mánusig költöztette méregette s rakta rakta közben a tüzet

Az egész világ fél, szorong;állapot már, s úgy rám borongnaponta és éjjelente,mint Mednyánszky végtelenje.

mioritikus őszi fergetegaz utcát oltásellenes szlogeneklepik el a must duruzsol készül a bors csecsemőknek a halotti tor

Duhaj Ady Endre, mindig légy a társam,országdúlásban, világáradásban,örök sunnyogásban, magányszabadságbante légy az én társam.

(gyermekeimnek) Már most készítem koordinátáimat,mettől meddig terjednek a látszatokés hol kezdődnek a zárak,melyek mögött már csak a vérs a gondolat mélytengeri áramai üzemelnek.

(1) FINNORSZÁGI SVÉD FÖLJEGYZÉSFINLANDSSVENSK ANTECKNING Szülőtájainkra úgy tekintenek,mint ajtó nélküli,átjáró házra. Anyanyelvünklassan a szótárakbantalál csak menedéket.

Félelem / Temere Még mindig nagyon félekIgaz, hogy csak saját magamatólszünet nélkül, de félek * încă mă tem foarte taree adevărat că numai de mine însumi,însă fără încetare

Amikor születtem, minden rendben volt:az volt, ami lett,a főszínek is mindig ugyanazok maradtak.

Egyik ujjam, Matyi, a hüvelyk,elment vadászni, nagy hévvel vágott neki a hegynek, de a hátizsák, melyben vékony papírba csomagolt szív, tüdő, izom, ízület volt a teher, figyelmeztette, csak lassan, öregem.

Hazája: álom és titok, szem-nem-legelte pázsitok.Egyszer csak itt van s mint kis ér, csilingel és kisér, kisér. S fürtös csengő lesz: hangpatak, amelybe új csengés szakad.Mentát locsol, szirmot sodor és illatos lesz, mint a bor.

(sehova nem vezető rút emlékek a darázsderekat viselő dicső korokból úgy ezredforduló idején) egyszer egy nagy politikai csatározás úgy szakadt meg hogy az előre megbeszélt kérdésekszámszerint 12 – na jó mondta volt az elvtárs keményen tartva a gyeplőt – lehet 15 de egy betűvel egy sóhajtással se több