Roman istoric – II. / Történelmi regény – II. Pășesc patru bărbați, trei în uniformă militară,cel de-al patrulea în straie de țăran.După ce ies din sat, mai înaintează pe câmp vreo două sute de metri.Ia, spune, îl întreabă ofițerul, se vede de aici pământul matale?Da, se vede, spune țăranul, e pe lângă copacul acela mare.Mie […]

amikor a fal csenddé váltküszöbömön álltegy kérdésvisszajössz még?

Albert-Lőrincz Márton: Ha volna Ha volna bátorságod… Volna, ha volna hátországod,tolnaelőre, akadályoksoraledőlne sorra, lírádírnád,

Ahogy ülök és köszöntöm ezt a napotMeleg vagyok, belül.Ahogy a rózsaszín hajnali ég lángol előttem tiszta, őszi fényében…Szerelmes lettem.

mintha elleni akarnaa tisztáson egy kancalehasal mozgatja farátborókával vakarja horpaszátBudapest, 2021. X. 1.

– szonett a rendezőhöz – Egy ütött-kopott biliárdasztalongördülünk, koccanunk céltalanul,a térbe idomult idő tanulbefutó szerepet. Se kár, se haszon.

a téboly hercege kibontakozik vizemben feloldódika szépia tébolyherceghol kezdődik a vizek tartományahonnan ered a tintahalgörénytempójas tébolyom

Dávid fiamnak, negyedik fia születésének napján Az élet egy nagy kerék, kivilágítottés kivilágítatlan fülkék forognakföl a ködös csillagokig és le a dohos,penészes, nyirkos pincemélyekig,

a rózsák arcánmegannyi ráncszínük fakóarcukra fagyotta dermedt mosolyszemük fénytelen

Most csendes vagyok, nem is hasonlítommagam sem tóhoz, sem megtalált szavakhoz:a békességhez, mely szöges rudak csúcsain isloboghat, s valakit hazahív tán.

a lehullott leveletfelkapja a szélelrepíti messzires amikor földet értöredezett szélefűszálba harap

Az éjjel betörta nyár az ablakon,és ellopta álmomat.

Bajor Andor születésnapjára nemrég épp téged emlegettelekhogy humoromnál legyek míg lehetbár végső soron az lenne a szépha mindig fújna fel a nevetésés lebegnék míg érném az eget

A kávéban a fő a rítus,hogy elindulhat a napom,hogy ismét van egy alkalom,hogy elinduljon a napom:

(Komplementer vers Matilde Camphilo Lisszaboni városkép című szövegére) N. egy hete töltötte be a nyolcvanat.Azóta nem borotválkozott.N. aki teát iszik egy csorba bögréből.Rajta felejti ág-bogos ujjait.

mi megteszünk minden tőlünk telhetőt – így kezdődik minden így telik évekig emberöltő idejekinek vagy minek már senki sem érti az egészet folytatódik a cirkusz se eleje se vége hossza a körmönfont üres beszédnekha bár felének a fele lenne igaz

Fesztelenpörgökőszt,esendőfalevéltáncátjárom

amikor az az énekes künn maradtamikor száraz kenyér volt a chipsamikor megfájult a fogamamikor anyám kiskanálban oldott nekemfehér fájdalomcsillapítótamikor bejött lili néniamikor az a naptár előkerültamikor erdély kormánybiztosavigyázzba állt az ebédlőben Budapest, 2021. IX. 29.

Világnyi tereken egyedülHol a természet kedvtelése Fűzöld bársonyt borít a tájraA nyár halálos táncát járjaMíg az ősz tercelve hegedül.

Közhely, de sokszor szíven üt:Csupán annyi az életem,amennyire emlékezemmagánemberként s mindenütt.

Forrul már a kőleves,attól gyomrod egyenes,de jön az okos leány,semmije se halavány,s hát a rátóti tojás,keresi a csikóját,meg a buta férfiú,felesége szomorú:ez mind magyar népmese,nem ritkul a ménese! Forrás: szerző FB-oldala

pátoszi magaslatkincs-tudományafent ül és lenézlenéz a világra

Véget ért, ím, a nagy színházi ünnep,kis püntyörömmel haza ballagok.Élménybe emlék, mintha plüssbe süpped,nézegetem a villő szalagot.

Apám félszeg volt.Munkából érkezvegyakran elnyomta az álom,enni sem maradt ereje.

hét vége bongmár nagyon késő vanelsötétedett június isparázslik a szomszéd szája