George Orwell, később, saját szórakozását a párizsi, majd londoni nyomorgásban találta meg. Párizsban majdnem meghal egy influenzarohamban, míg kórházban van, szobáját kirabolják. Azzal próbálkozik, hogy halat fogjon a Szajnában és galambot a Luxemburg kertben. Körúti padokon éjszakázik a hidegben, ahol még a karfa is belevág az ember húsába. A szűkölködésben töltött évekből önbizalmat és iránymutatást […]

Telegrammok évadja Sorscsapásként érte mind a családot, mind a még félig gyermek DL-t Deák Farkas hirtelen ágynak esése. Az anyai érzések ilyenkor teljesen érthetőek, DL aggodalma pedig annak a különleges kapcsolatnak a terméke, mely legnagyobb testvéréhez – a 18 évvel idősebb Farkashoz fűzte, aki a korát tekintve akár az apja is lehetett volna.

A regényírásnak három szabálya van: sajnos senki nem tudja, melyek azok. (Somerset Maugham) Párizs mesél A Montparnasse-ország ezerarcú birodalom: levitézlett politikusok, vakmerő újítók, lángeszű művészek, fásult tarhások, és kótyagos különcök lakták.(Bajomi Lázár Endre) Itt használták a vásárosok a Limonaire-orgonát, mely kiment ugyan a divatból, de a Pont-Neuf-nál, azaz a párizsi hídnál, ahol valaha a vásári […]

Rossz hírek Pestről Naplója tanúsága szerint DL amolyan életrevaló, „sokoldalúan fejlett” fiatalember volt. Nem csak az olvasmányok, a politika, a dalárda, a tanulás érdekelték, hanem bizony, a társasági élet is foglalkoztatta s nem átallott megfordulni egy-egy ügyesebb, szemrevalóbb leányzó szoknyája után. Amiként pedig mást nem visz túlzásba, lévén a kiegyensúlyozott mértékletesség embere, ebben sem viselkedik […]

A követválasztás Berzenczey László nem véletlenül csöppent 1868-ban az Apolló-terembe, s az ott tartott népgyűlést is jól meghatározott céllal hívták össze: pár nap múlva követválasztásra volt hivatalos a mezőváros választójoggal rendelkező lakossága, amelyen a ’48-as múlttal rendelkező jeles politikus, aki 1848-ban a Kolozsvárra érkező Petőfit és Szendrey Júliát Maros-szék követeként a Biasiniben köszöntő szavakkal üdvözölte, […]

Egy hanyatt esés története Kevéssel az új év előtt DL, akiben 17 éves korában – talán bátyja példájának hatására is – feltámad az irodalmi ambíció (a kollégiumban egyenesen a szónoklati szakosztály jegyzőjévé választották), december 28-án feladja, a Heti Postának címezve egyik első fogalmazványát, s hosszasan töpreng, hogy vajon kiadják-e?

DL olvasmányai Az 1867-es esztendő csöndesen zárult Deák Lajosunk számára. Naplója szerint „31.én olvastam csaknem egész d.é. Thyrnau Tamást, d.u. pedig a piaczon s a Collegiumban voltam tanulótársaim s barátaimmal, estvefelé aztán minthogy a mienkből elkéstem volt, a Catholicusok templomában voltam évrekesztésen, a hol Vessely Károly esperes igen szép beszéddel temette el az 1867es évet. […]

Ismerkedés Tolnai Lajossal DL kilenc másik társával gondolt egyet és alakítottak egy tánciskolát; az ilyesfajta intézmények akkoriban a társasági élet kedvelt és áhított formáit jelentették. Kibéreltek egy házat, tánctanárt fogadtak, s megtartották az első órát, egyelőre nők nélkül. Az esténként zajló iskola órarendje: hétfőn 8-10, szerdán és szombaton 7-9 között.

Honvédbáltól halottak napjáig Véget értek 1867 őszének szüreti alkalmai, s DL mind gyakrabban kerül abba a helyzetbe, hogy iratokat gyárt különböző megrendelésre. Október 21-én például Csongvaynak írt s olvasott 40 krajczár értékben, egy nappal később Dósa Lajosnak újabb leveleket írt s tett postára, 24-én ismét Dósa ad neki munkát (50 krajcár fejében, amit meg is […]

A korosodó prózaírót a balassagyamati katasztrófavédelem a városi, balassagyarmati hajléktalanszállón szállásolta el, a kisrecseti ház leégése után. Közben volt egy rövid intermezzo a budapesti Lutheránus Szeretetházuban, de az ottani bérleti viszony felbontása után az író nem keresett pesti albérletet, hanem visszament régi helyére, a balassagyarmati hajléktalanszállóra a „a cimborák”-hoz.

Szüret szüret hátán Október derekáig DL a kollégium szorgos mindennapjait éli: tanul, olvas, sétálgat, vendégségbe, hangversenyre jár. Október 13-án Ida, legkisebb leánytestvére betoppant a házukba „és elhivott, hogy menjek velök mindjárt Sz. Ivánra, mert holnap szüretezni akarnak; én aztán elmentem – folytatódik a napló.

Deák Lajos beáll deáknak „1867. junius 30án volt az ugy nevezett subscriptioi vizsgánk reggeltől estig – írta naplójának 15. oldalán DL, majd azzal folytatja, hogy felsorolja mindazon tanárokat, akik őt és társait a különböző tantárgyakból egzaminálták. – Julius 1sőén 12 és 1 ora között volt aztán maga az ünnepélyes subscriptio, én 2iknak subscribáltam a nevemet, […]

Deák Lajos társasági életet él 1867. április 3-án aztán egy kevésbé szokványos előadásról szerezhetünk tudomást: „3-n a szinházban, hol ekkor büvészeti előadás volt helybeli órásmester, Birle László által, továbbá Birle Katalin, az előbbinek leánya színészi pályára kivánván lépni, most tett első kisérletet a színpadon, valamint az itteni fekete zenészek karmestere, Cserni Alajos is fellépett most.”

2. Aki az eddigiekből azt hinné, hogy nagy történelmi tablót készülök fölvázolni a formás kis napló kapcsán és elkezdem majd kutatni-böngészni Marosvásárhely kiegyezéskori társadalmi térképét, az csalatkozni fog, esetleg megkönnyebbülten felsóhajthat. Semmi ilyesmihez nincs bennem hajlandóság. Ahhoz ott vannak a helytörténet tapasztalt és jól bejáratott szakemberei, tanárok és professzorok, mindenféle levéltárosok, és úgy gondolom, hogy […]

Ajánlom Elekes Ferencnek, aki azzal üzent az elmúlt év végén, hogy adjam ki ezt a kis, számomra is kedves könyvecskét. Szót fogadok: ím, kiadom… Ki az a Deák Lajos? 1. A kopott, de masszív könyvecskét Elekes Feritől kaptam, több mint egy esztendeje, aki egykori régiségboltján keresztül tett rá szert, mint ismeretlen relikviára.

Számvetés Az interneten tallózva rábukkantam két régi általános iskolai osztálytársamra: Szuhánek bácsi, egykori tornaedzőm és Liszka Jánosra, a hajdani híres petrozsényi fényképész fiára. Elég szépen megöregedtek mindketten, amiben semmi rendkívülit nem látok, de hogy egyik se emlékezzék rám, számomra felfoghatatlan, ugyanis agyilag mindkettő egészséges.

Önéletrajzi dokumentumregény Kiderült, hogy az amatőr írók nagy részét csöppet sem izgatják az irodalomelméleten alapuló írástechnikai kérdések. (Talán éppen ettől amatőrök?) Számukra kizárólag az ihlet, a született tehetség a mérvadó, mely nem igényel semmiféle tanulást. Mi több, meg vannak győződve, hogy éppen az elmélet, a szabályok gátolják tehetségük kibontakozását, és mindenféle, ezzel ellentétes tanácsot kioktatásnak […]

A hetvenes években gyermek- és kamaszkorát Cegléden töltötte, már hat éves korában rengeteget olvasott, éjjel, zseblámpával a takaró alatt.  Egyszer tényleg talált egy száz forintost egy kölcsönkönyvtári könyvben, megtiszteltetésnek vette és magázta, azt mondta a piros hasú bankónak, hogy ” Remélem, hogy kapcsolatunk tartós lesz.”

Önéletrajzi dokumentumregény Az irodalom a netre költözik Tegyük hozzá: egy része. Másik része marad az újságon, folyóiraton, könyvekben, mert mindkét tömegtájékoztató eszköznek megvan a maga varázsa. Nem kétséges, hogy a papírpártiak átmenetileg veszítenek, az internetes szolgáltatók és olvasók viszont nyernek az ügyleten. Egy darabig, amíg ki nem alakul valamiféle egyensúly, melynek folyamán mindenki megtalálja a […]

A hetvenes években gyermek- és kamaszkorát Cegléden töltötte, már hat éves korában rengeteget olvasott, éjjel, zseblámpával a takaró alatt.  Egyszer tényleg talált egy száz forintost egy kölcsönkönyvtári könyvben, megtiszteltetésnek vette és magázta, azt mondta a piros hasú bankónak, hogy „Remélem, hogy kapcsolatunk tartós lesz.”

Önéletrajzi dokumentumregény Makkai János szerint fölöslegesen költöttem rá, hiszen az első változata is minden igényt ki­elégít. Eszerint fel sem figyelt azokra a helyesírási hibákra, melyek majd minden oldalon ki­szúrták a szememet. Vagy felfigyelt, csak nem bosszantotta? Más szempontból nézve eltrafálta: tényleg fölösleges volt a második kiadás, amennyiben megint csak nem kaptam semmiféle visszajelzést senkitől, és […]

Fejér Dávid mint katonaorvos Előzmények: Gyergyószentmiklós múlt század eleji, újító szellemű orvosa nem járt a háborúban, odahaza, a hátországban őrködött népe egészsége fölött. A háború volt az, ami felkereste őt… A tegnap konzíliumba hívták Szárhegyre, az iskolában rögtönzött katonakórházba. Egy lázas betegnél kellett véleményt mondani, a fiatal kollégák nem tudták biztosan megtalálni a láz okát.

Mielőtt Apja, Anyja, nővére három hét alatt meghalt rákban, az író kölyökkutyaként lubickolt a szolnoki éjszaka mélyvizében. Dolgozott reggeltől estig, este komoly ivás, hétvégén meg Tiszavárkonyra járt, ahol még megvolt az a csodálatos Tisza-parti kert, amit az író apja azért egy cipő árát adott. A ceglédi közgazdasági szakközépiskolában tanított előtte és szeretetteljes viszonyban volt a […]

Önéletrajzi dokumentumregény A Túrós puliszka kudarca után (én mindenesetre annak fogtam fel) az lett volna a logikus, ha fügét mutatok az olyan jócskán költségigényes hobbinak, mint az írói kiadás. Azt hiszik, azt tettem? 

Noha elméletileg már tisztában volt olvasmányai révén azzal a ténnyel, hogy azok az országok, akik elfogadták a Világbank pénzét, a neoliberalista elvek miatt mind tönkrementek, mindez csak a jövő fásult előérzete volt az akkor még Szolnokon élő – a nyolcvanas évek végéről van szó – prózaíró számára, aki még javában tanított, azaz tanított volna, ha […]