Önéletrajzi dokumentumregény Itt, ebben a külvárosi iskolában tanított dr. Indig Ottó, a későbbi irodalomtörténész, színikritikus, lapalapító és egyetemi tanár. Testes, nagy tudású, 40 év körüli ember volt. Egy időben ő vezette az iskolai Învăţământul politic-ot (politikai szemináriumot). Ez, ugye már mond valamit, de hadd ne kommentáljam. – Hogy én itt tanítok, érthető: se protekcióm, se […]

Önéletrajzi dokumentumregény Felmérjük a telepet A következő tanévben megkezdődtek a telep felszámolásával kapcsolatos előkészületek. Ennek legelső lépéseként fel kellett mérni valamennyi lakhelyet, hogy majd ennek arányában kapjanak lakást a roma elvtársak. Koordinátor: a polgármesteri hivatal. Végrehajtó szerv: a vá¬radi 1. számú iskola, pontosabban a Czinka Pannai-tanítók.

Térképet kap ajándékba: hogyan néz ki az iszlám kalifátus, amikor mindenkit legyőznek, amikor, visszaszerzik, ami az araboké meg az oszmánoké volt. Nemrég azt a kérdést szegezték neki, hogy melyik volt nagyobb: az arab kalifátus Észak-Afrikával Dél-Spanyolországot beleértve, vagy az Oszmán birodalom, amikor Bécsig terjedt? Most a kettő együttvéve…

Önéletrajzi dokumentumregény A Czinka Panna-i iskola Szeptember 1-én kibattyogtam a nagyváradi 1-es számú általános suliba. Ugyanis ide helyeztek ki tanítónak egy teljes tanévre. Nagyváradra, biz isten, amit legmerészebb álmaimban sem reméltem! Nem is remélhettem, ha végignézzük, hol szolgáltam eleddig: Doh, Érszőlős, Nagyszalonta, Asszonyvására, Hegyközszentmiklós, Köröstarján, Örvénd, Paptamási, Jákó­hodos, Diószeg, Kágya.

Mata Hari …Az ügyész vádbeszéde a tárgyalás harmadik napjára maradt. — Igen tisztelt bíróság! Méltóságos elnök úr! — kezdte az elegáns őrnagy, egész hosszában kiegyenesedve. — Azon kérelemmel fordulok önökhöz, uraim, hogy szavaimat fokozott figyelemmel kísérjék. A haza érdeke kívánja ezt önöktől, ebben a bonyolult és súlyos esetben. Itt szünetet tartott és a torkát köszörülte, […]

Úgy nő, mint egy negatív virág, egy fekete margaréta. Az egyik szirma lenne a félelem, hogy katonákat szállítanak. A másik, hogy fegyver rejtőzik a rakományban. A só meg a víz között.

az orosz teherutók behajtanak Ukrajnába. Se az ukrán állam, se az EBESZ nem adta beleegyezését, és nem vizsgálta át őket a Vöröskereszt.

Önéletrajzi dokumentumregény Cigányok között 1. 1976-ban gondoltam egy merészet, és írtam egy levelet Elena Ceauşescu asszonynak. Olyan memoárfélét, mint amilyent Papp László püspöknek is összeállítottam pár éve. Lesz, ami lesz, felakasztani csak nem akasztanak fel érte, de még azt is vállalom, csak ne kelljen örökké azon rágódni, kapok munkát, nem kapok, lesz holnap hol aludnom, […]

Önéletrajzi dokumentumregény Egihez fűződő kapcsolatomat olyan se meleg, se hideg kapcsolatnak nevezném. Néha, főleg szünidőkben nálam aludt. Ilyenkor rendszeresen bepisilt, úgyhogy alig győztem az ágyneműjét kimosni. Számomra megmagyarázhatatlan módon félt a baglyoktól, és amikor róluk álmodott, sikoltozott is álmában. Egyébiránt semmi kirívót, az átlagtól eltérő tulajdonságot sem fe­deztem fel benne. És később, iskoláskorában sem azonkívül, […]

Önéletrajzi dokumentumregény Edit után albérletek sora következett. Először a Rogériusz-negyedben, egy volt postai alkalmazottnál húztam meg magam. Róla jut eszembe, hogy még nem számoltam be a hagyatéki perünkről. Azt bizony Jancsi feladta, más szóval kiegyeztünk Ilus nénivel, melynek során kaptunk tőle egy szerény összeget, amit aztán testvériesen háromfelé osztottunk.

… leguggolt a bokor mellé és szart. Jó kilátása volt a térre, ám Őt is látták. Ujjal mutogattak rá, s kiabálták, hogy: „Né, ott szarik.”

Harry Russel-Dorsan harctéri levelei (Regényrészlet) Az út, beláthatatlan mérföldeken át, az egész város, minden tér, minden utca, minden hely és szöglet a menekülők ezreivel van tele. Rettenetes porban és zsivajban, tolongva, megakadva, szitkozódva s kétségbeesetten, mint pokoli színházégések karzati közönsége, sietnek, szaladnak, loholnak előre, tragikusan.

Önéletrajzi dokumentumregény Edit Egy falusi óvodában dolgozott, ugyanabban a faluban, ahova magam is pendliztem. Végre egy szőke nő, tudniillik szőke volt, ráadásul kék szemű, egy szó, mint száz, kifejezetten a zsánerem. Egy szoba-konyhás házban éldegélt özvegy édesanyjával úgy 100 méterre a vasúti sínektől.

Tele a Krím orosz papokkal, mit akarnak, kérdi. Hogy mit akartak, már akkor lehetett tudni, a kérdés inkább költői. Mert az világos, hogy a Krímet akarták, a nemzet nagyobbodását. Hát nem a lelkek gondozói? Meg is feddi magát a homályos fogalmazásért. Nem megengedett, mert itt halálról van szó. A szó…

Már nem is tudja, folytassa-e a lamentációt? Van-e értelme? Mi értelme van annak, hogy ő Afganisztánba visszament? Az afgánoknak volt jó? Hiszen ellenük harcoltak az utolsó csepp verig. Az orosz államnak? Hiszen feladták Afganisztánt. És különben is hódítani akartak. Nagy birodalmat az Indiai óceánig.

Önéletrajzi dokumentumregény Nos, ez a szuterén egy kőhajtásnyira bujt meg attól a lakástól, ahonnan kiűzött Maja papája, méghozzá Papp László rezidenciájával szemben, úgyhogy ha kinéztem a börtönablakszerű nyíláson, a palota bejáratára láthattam. A házigazdám, amúgy szintén albérlő, fiatal, 30 év körüli hölgy volt két gyerekkel mindegyik más apától.

Micsoda kakavó! …A katona vitte az átkötött térképcsomót, Jaroszlav sietett a szakaszhoz, és látta, milyen nagyon megváltozott a város ez alatt az egy óra alatt: az elvarázsolt idegen városból már hozzánk hasonlatos, megszokott város lett. Tenyeres-talpas katonák járkáltak ide-oda, mint otthon a faluban, jól ismerve a helyet, és a tisztjeik nem kiáltottak rájuk; nem Haritonov […]

Önéletrajzi dokumentumregény Volt Majának egy barátnője, Mercsányi Anna. Vele én is rokonszenveztem, és gyakran meg is látogattam. Beszélgetéseink során lassan közelebb kerültünk egymáshoz, és észre sem vettük, máris barátként tekintettünk egymásra. Egyenesen hozzá rohantam.

Önéletrajzi dokumentumregény Maja …………………………………………………………………………………………………………… – Úristen, Józsikám! – rohant hozzá az anyósom, és gyorsan kitapintotta a pulzusát. – Elájult? – fehéredett el Marika, és úgy bámult rám, mintha most látna életében először. – Kifelé! – sziszegte felém a ház úrnője. – Te… gyilkos, tűnj el innen a házamból!

Önéletrajzi dokumentumregény Megszületik a kisfiam. Nők, albérletek 1974-ben egyszerre két jelentősebb esemény is várt rám. Az első: a szeptemberi véglegesítő vizsga Kolozsváron. Ez kötelező volt, olyan értelemben, hogy e nélkül a vizsga nélkül öt év után már senki sem oktathatott a tanügyben. A második: gyermekünk születése, mely jórészt már Maján és rajtam múlott, és mi […]

Önéletrajzi riportregény Másik ismerősömet Bíró Lacinak nevezték. Őt még Petrozsényból ismertem. Valamikor együtt jártunk Szuhánek bácsihoz tornászni, de igazi barátság akkor sem, utána sem alakult ki közöttünk.

Önéletrajzi dokumentumregény Nehéz ám az ingázó tanárok élete. De ezt csak az ismeri, aki maga is kipróbálta. Reggel ötkor, hatkor felkelni, fél óra, egy óra döcögés az autóbusszal, aztán elgyalogolni a suliba, tanítás után megint ugyanez visszafelé… Nem kéjutazás annyi szent.

Önéletrajzi dokumentumregény Nem kis szerepet töltött be Nagyvárad irodalmi életében az Ady Endre Irodalmi Kör sem. Nagyváradon az 50-es évek óta működik. Tagjainak zöme nyomdász, diák, technikus, tiszt­viselő; szép szerepet vállaltak tevékenységében az újságírók és színművészek. Kezdetben Horváth Imre, Tabéry Géza, Tóth István, Kelemen István, a nagyváradi Állami Színház magyar tagozatának titkára, majd Szilágyi Aladár […]

Isten hozzád, Anglia! Néhány kivonat az ebben az időszakban írt leveleimből. A helyneveket, amelyeket tilos volt megemlítenünk, visszaállítottam bennük: 1915. május 21. Megint hátul a szálláskörletben, egy La Bourse nevű szénbányászfaluban. Nincs több, mint három és félmérföldnyire a frontvonaltól, de a bányászok még dolgoznak. Amikor kiértünk az árkokból, a németek ágyúzni kezdték a Cambrin nevű […]

Önéletrajzi dokumentumregény László Dezső halála. Irodalom a láthatáron Év vége felé (vagy 1973 elején?) meglátogattam a keresztapámat Kolozsváron. Két éves koromban találkoztam vele először. Most másodszor, s csupán néhány levél révén tartottuk a kapcsolatot egymással. Ott lakott a főtéren, a Mátyás király-szobor környékén. Nézem a magas, szikár embert. Mintha sosem láttam volna. Pedig egyes arcokra, […]