Ültem a lószőrrel tömött, kinyitható ágyon az előszobában. Apám jött ki a konyhából, ahol anyámmal beszélt. Megtudtam, hogy hisz az öröklétben. Csak úgy mellesleg, csak úgy véletlenül. Rossz aurája van ennek a pillanatnak, mintha valami nagyon aggasztott volna, talán egy rám váró könnyű műtét. Ez a két dolog: az öröklét vélt vagy valós létezése és szorongásom egy foghúzás vagy kulcscsontműtét miatt, egymásra vetült: két konkrét képből lett egy riasztó absztrakt festmény. Sosem tudtam kétséget kizáróan azonosítani, hogy ez mikor történt. Nem neveltek úgy, hogy van öröklét; ezt csak mellesleg tudtam meg, mintha csak tudomást szereztem volna egy fedőlap nélküli, széteső könyvünk címéről. Nem volt ez jó hír. Mindig féltem az örökléttől, hogy sosem halok meg. Körülbelül annyira, mint a haláltól. Csak egy biztos: ültem a lószőrrel tömött, kinyitható fotelben vagy össszecsukható ágyon — ahogy tetszik — és boldog gyermekkoromat megzavarta egy felnőtt gondolat.
Budapest, 2022. III. 8.
annyi keserűséget szívtam magamba
az elmúlt két év alatt
megváltozott az élet íze
az örömnek hamarabb vége szakadt
mint ki álomból esőre ébred
úgy árasztott el a zuhatag
pedig a másik féltekén hol élek
végig sütött a nap
(nk)
2022-03-08
Forrás: szerző FB-oldala
…Forrott benne a vágy, hogy anyját mielőbb láthassa, s betegségében a kívánt segélyt neki megvihesse. Tönkrement s tehetetlen szülei sorsának intézése egyedül reá nehezedvén, hogy gyermeki kötelességének szűkecske jövedelméhez mérten háladatos szívvel meg is felelhessen – e csöndes és olcsó s a mellett könnyen hozzáférhető várost (Vácot) szemelte ki számukra lakásul. Azonban nemcsak erről és élelmökről, hanem szellemi táplálékukról is gondoskodott – megküldvén az irodalmi lapok tiszteletpéldányait. Az öreg úr ugyanis nagyon szerette a lapozgatást, s a jó olvasmányt mindig a legjobb gondűzőnek tartotta. Aztán mint felolvasónak, betegeskedő neje szórakoztatása is kötelességévé vált. Fiuk ennek tudtával lévén, bőségesen ellátta őket olvasmánnyal. Gondos gyermek létére legcsekélyebb szükségükre is kiterjedt figyelme…
Tovább »
Sötét öltönybe bújtatott hittel
jött át a téren, szocialista
gumipertlis nyakkendőjén
tíz éve ugyanaz a gyári bog, Tovább »
tavasszal éppen diktatúra volt
pionírnyakkendők nyíltak
és KISZ-sapkácskák
és PTAP-ruhában lőttem
a bükkben mert nagy veszélyek
leselkedtek Tovább »
Toll arany hegye –
Temploma gyalogútnak,
mint mutatóujj
Ha a szomszéd szobából nem jön olyan erőszakosan át az esti telenovella kezdő dallama – Meredith már betéve tudta minden sorát, pedig csak az anyja és nagyanyja nézte vallásos, kihagyhatatlan áhítattal estéről estére –, szinte kiáltásként hallatszik az aktahalom mögül alig kilátszó lány sóhaja. Lassan vége a hétvégének, vasárnap este, és ő újból nem készült el a beígért munkával. Legalább három órája ül itt, kényelmesnek nem mondható székén, háta sajog, lassan kihúzkodta hajkoronája egytizedét, Tovább »
A cinkosságod hiányzik, barátom.
Hogy összenéztünk, és értettünk mindent,
egymást s a klasszikus Honeybeastet,
röhögtünk: ezek nem mennek haza.
Nem hittem, hogy ilyen nagy úr a földrajz,
autópálya is épült már közöttünk,
hiányod utazik rajta egyedül. Tovább »
– Arghezi és Blaga hatásáról magyar kortársak költészetére
– fiatal román költőkről
– „apa-fiú viszonyáról” Áprily Lajossal a költészetben és a műfordításban
Hol vannak a magyar írók? címmel 1945 februárjában az erdélyi magyar írók egyik első háborús „névsorolvasását” jegyezte a kolozsvári Világosságban. (Részletek olvashatók írásából az 1970-es Utunk-évkönyvben.) Elérkezett az ideje, hogy egy kis lustrát tartsunk… Nagy figyelemmel és érdeklődéssel tekintett szét, hogy ki miként élte át a háborús vihart és kapcsolódott be az építésbe. Ez a figyelem és érdeklődés jellemzi ma is: ismerősen emleget neveket, műveket, a romániai magyar irodalom utóbbi negyedszázadának eredményeit. Ugyanilyen otthonos a román irodalom életében, különösen a költők között. A fiatalabb nemzedékek tagjai közül sokat személyesen ismer, még többet a verseik alapján. Pedig „magányos” költőnek és embernek tartják… A Nyugat harmadik nemzedékével indult. Elégikus hang, nosztalgia és töprengő, tépelődő elmélkedés, intellektuális feszültség és meghitt természetközelség, erős valóságérzék és irracionalizmus váltakozik költeményeiben. Szíven ütő őszinteséggel mondja ki a fájdalmat, szemérmes az örömben. Emberként ugyanilyen. Közvetlen,őszinte, fanyar humorú, melegszívű. Tovább »
A zebra bátor:
amíg zsákmánnyá válik,
addig mer élni.
Üzenet moralistáknak
ahogy sodródik a semmi partjai felé
az ember egy utolsót fürdene a mindenben
élni akarok gondolja
és elámul
Forrás: szerző FB-oldala
HUN CSILAGOK VIRRASZTANAK
»László király testét szétszórták a pogányok: elpusztult a szent sír. Csak a hun csillagok virrasztanak.
Az erdőben a halál jár s a tisztásokon szemlét tart a borzongó, hajladozó sereg fölött. Gyermekkoromban úgy képzeltem, hogy barna tüzérköpenyt visel, mint Bem apó. Egyszer majd fölemeli a csonka kezét, szól a fákhoz, az orgyilkos Macbeth gaztettére emlékezteti őket. Nehéz óra lesz, a halottakon kicsap a veríték. És akkor olyan csönd lesz, mint amikor Attila felhúzta szemöldökét a tanácsban.«
Cs. Szabó László: Erdély
(Nyugat, 1940. augusztus)
– Olyan a mi világunk, mint ez a rolló.
A Vadmalacék ablakára mutatott, majd játszadozni kezdett a lamellákkal, úgy, hogy a szobában hol a sötét uralkodott el, hol a napfény.
– Elhittük, hogy a sötét folyamatosan fogy, ám éppen ellenkezőleg történt.
Vadmalac meg Malacka mozgása lelassult, annyira figyeltek. Megbénította őket az, amit a koma mondott.
– Egyre inkább lefele húzza rollónkat a gyűlölet, az acsarkodás.
Itt szava elakadt, de nyelt egyet, és folytatta:
– Az önzés, a másik kizárása. Eltaposása.
Felemeli a mancsát:
– Az ostobaság győz az értelem felett.
Vadmalacék beleegyezően hümmögtek, Kismalac odarohant, hogy játszhasson a rollóval ő is.
Forrás: szerző FB-oldala
…A fiatal költő azok közé az egészséges lelkek közé tartozik, akik lángoló szerelmesként feküsznek le, de a nászéjszaka reggelén a családapa, sőt a családfenntartó hivatásával ébrednek föl. A fiatal költő a koltói szép napok múltán teljes erővel lát kenyérkereset után. Arra vállalkozik, ami sem azelőtt, sem azután még egyetlen magyar költőnek sem sikerült: verseiből akar megélni, anélkül hogy tehetségét áruba bocsátaná, hogy meggyőződéséből egy jottányit is engedne…
Koltóról előbb Kolozsvárra indul; ahova már háromszor útra kélt, most végre szerencsésen meg is érkezik.
Júlia most látja, kihez ment férjhez.
… Amikor a fogadó kapuján kilépnek, összefut a nép. A szomszéd utcában a járókelők, mint valami fejedelem érkeztét, úgy kiabálják egymásnak a hírt, hogy: Itt van! Megjött! Öreg matrónák mondják majd el, hogy csitrilányként mint szaladtak versenyt a diákokkal, de komoly polgárokkal s polgárnékkal is – a Biasini szálloda elé. A költő – mondja pontosan hatvan év múltán éppen egy matróna szemtanú – „a szálló előtt levő nagy, kerek, ú. n. feleki kövön állott, s a nép lelkesen éljenezte. Majd beszélni kezdett. Dicsőítette a népet, a szabadságot és beszélt a forradalomról. Barna úti ruhában volt a költő, lehajtott fehérgallér a nyakán. Feje fedetlen. Szép hangja volt, messze elhallatszott, és oly lelkesen beszélt, hogy a közönség még sokáig éljenezte és csak későre oszlott szét.”
Feleki gömbkövek – Petőfi „szószékei”
Tovább »
Az idei nőnap: az ukrán nők melletti kiállás napja
Az egyik nő megmutatta a karikagyűrűjét, majd mutatott egy fényképet egy férfiről, abból megértettem, hogy férjes, és van egy fia is, és mutatta, hogy ők lőnek. Aztán elmutogatta azt is, hogy az édesanyjával beszéltek telefonon, de most már nincs kapcsolat, majd integetett az ég felé, és közben potyogtak a könnyei, ebből megértettem, hogy meghalt az édesanyja. Amikor ennyire konkrétan találkozik az ember a háború következményeivel, az borzasztó – mondta a csíkszeredai Hargita Népének a karcfalvi Gidró Magdolna, aki a múlt héten férjével a román–ukrán határról menekülteket hozott a felcsíki településre. A harcok elől menekülő nők egy éjszakát töltöttek a panziójukban, majd továbbmentek Pozsonyba és a lengyelországi Poznańba.
Tovább »
* Négyszáz éve alapította Bethlen Gábor fejedelem a gyulafehérvári Academicum Collegium seu Gymnasium Illustre főiskolát, a mai Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium jogelődjét *
Jubiláns osztály voltunk és vagyunk mi, 1944-ben születettek, háborús nemzedék, akiknek a génjeibe leszivároghatott valami a szüleink (aktív vagy passzív) háborús tapasztalataiból. Ezért voltunk talán az átlagosnál nehezebben kezelhetőek. Négy év leforgása alatt egymás után – több-kevesebb sikerrel – három osztályfőnök is kézbe vette az iskolai sorsunk irányítgatását. Talán a mi osztályunk esetében a lemorzsolódás is nagyobb mértékű volt, mint ahogyan ez általában lenni szokott. Tanaraink, akik nem voltak „akkori csirkék”, (úgy 75-80%-ban sokat megélt, még a háború előttről átszármazott, gazdag pedagógiai gyakorlattal, tapasztalattal rendelkező, komoly tanférfiak voltak), akik tudtak szigorúak lenni, de értették és becsülték a jó diákhumort. Ezt állítva, legelőször is Szathmáry Gyula (alias: Szatyi bácsi) természetrajztanárunk alakja ötlik fel, akinek óráján, ha valamelyikünknek szellemes „beszólása” támadt, akár magyarázat közben is „elsüthette”. Ilyenkor – ha valóban szellemes volt a bemondás – ő hahotázott a legjobban, úgy, hogy potyogtak a könnyei. Ám azt, aki ostoba, netalán „nyeletlen”, ízléstelen viccel állt elő, könyörtelenül kitessékelte az osztályból. Mégpedig olyképpen, hogy – nem szakítva félbe a leckemagyarázatot – az ajtóhoz lépdelt, és kitárta. A botcsinálta humorista pedig, lehajtott fejjel és minél kisebbre összehúzva magát, kisomfordált az osztályból. Tovább »
I.
Legjobban tetszettek nekem
a földön: nők és templomok,
kikben szökellő láng lobog —
kikben halottas béke zeng. Tovább »
Gondolkozott Vadmalac, mit is adhatna Malackának. Rózsa már volt, tulipán úgyszintén, a festők közül Rembrandt.
”Mi is egy ajándék?”, töprengett el… ”Egy tárgy, amit adunk, s ami az érzéseinket kifejezi.”
”Ezek szerint az ajándék néma.”
És teljesebb, mint néhány szó jelentése együtt. Egy egyszerű bővített mondaté. Alkalmanként kicifrázott. Esetleg megcsuklott hangú elhebegett. Vagy csak suta.
”A kék eget kapod tőlem”, mondta Malackának, akit az ő nagylelkűsége könnyekig meghatott.
Forrás: Lenolaj.hu
Egy napon azt mondta nekem Amerika, ha kíváncsi vagyok rá, húsz dollárért minden porcikáját megmutatja.
Vettem hát húsz dollárért egy utazási papírt és fölültem a legelső távolsági buszra.
Vidám, francia fiatalember ült mellettem a buszon, néztük a tájat, s beszélgettünk, erről-arról. Kérdezte, hová megyek, mondtam, mehetek akármerre, van egy papírom, azzal mehetek, amerre akarok. Például most egy kitérőt is tehetnénk Colorádóba, szép az a táj, ha van ideje, jöjjön velem, s beszélgessünk erről-arról. Azt felelte, neki fontos dolgai vannak, várják őt a gyarmaton. Tovább »
Az igazi férfiak fegyverek
nélkül élnek, szívükben sincs
aknavető vagy más efféle
kardvirág. Nem boldogabbak, ha
a birodalmat építhetik, és nem néznek fel
arra, aki ettől boldog. Nőnapon
is csak a mosolyt szeretnék látni, Tovább »
Déry Tiborra hosszan kellett várakoznom.
Valamelyik tankönyvünkben benne volt A ló meg az öregasszony című elbeszélése, de hát azt már akkor vonalasnak éreztem. Aztán hallottam róla hideget-meleget, Litván György például azt mondta egy tévéműsorban, hogy szörnyű rabtárs volt. Elolvastam a Philemon és Baucist, láttam a filmet is, elolvastam a Szerelem című novellát, láttam a filmet is. Mindez azonban még nem törte át a gátat. Tovább »
Pusztai Péter rajza