Június 8-án és 9-én, szombaton és vasárnap egy-egy órát töltöttem el a Vörösmarty téren, a nagy magyar könyvfesztiválon. És válogatás nélkül lefotóztam a dedikálókat. Úgy vélem, a tizenöt lencsevégre kapott szerző (egyik hiányzott, mégis jelen volt) olyan, mint egy csepp a tengerből, vagyis pontosan mutatja az irodalom és a társadalom mai helyzetét. A legtöbb olvasó […]

(A Halászinas c. ciklus záróverse) visszautam egyszerű volt: hajónk siklott fénylett a hold s hátul a tatról vízbefúlt kavargással tátong a múlt

Bizonyára sok esztendő/évtized telt el azóta, hogy a Domahidy–család tagjai személyesen látogattak el a család ősi fészkébe, Domahidára. Tisztelettel és szeretettel köszöntjük és fogadjuk őket. Az internet kereső szolgálatában ezt olvashatjuk: „A település névadója a Balog–Semjén nemzetséghez tartozó Domán (Domanius) volt, kinek a birtoka a Kraszna két partján feküdt, s mivel a folyón hidat építtetett, […]

tologattak kocsin egy angol idiótát arca mint egy fenék úgy csüngött a semmin

Cseke Gábor (CsG) beszélgetése Pusztai Péterrel (PP) eddig egymásnak el nem mondott mindenféléről, s nem utolsó sorban egy közösen szerkesztett költészetnapi antológiáról. A kérdéseket váltogatva teszik föl egymásnak, PP az egykori szerkesztőségi életre (Ifjúmunkás) utalva nosztalgiázik: Amikor főszerkesztő voltál bizonyára sok olyan helyzet volt amikor a beosztottad „helyes mederbe” kellett irányítanod, annak ellenére hogy tudtad, […]

A Magyar Írószövetség klubtermében (VI. kerület Budapest, Bajza u. 18., I. emelet) ma, 2013. június 10-én bemutatják az Utassy József emlékkönyvet, amely 2011 augusztusában jelent meg – egy évvel a költő halála után. A kötetet, amelynek címe „Dalba fog az ember…”, Utassy egyik legjobb barátja, pályatársa, Péntek Imre állította össze Utassy Józsefné Horváth Erzsébet segítségével. […]

Szardíniát eszik a költő, ölében használt, kopott rajztábla.

(Puzzle-darabok életemből) Tavasz van Luzernben is, de ez sem úgy, mint valamikor Vásárhelyen volt. A Schweizer Hof előtti sétány gesztenyefái egyszerre tenyér nagyságú levelekkel, néma robbanással ugorják át az otthoni rügyek és apró zöld levelek, hajtások szelíd átmenetét, nincs az a lassú átöltözése embernek és természetnek, ahol először a nagykabátot váltja a dzseki, majd pulóver, […]

Harmadnapja a csupasz falak, harmadnapja az üres ágy. Itt nem utal semmi rád, bár hányszor, hányféleképpen elképzeltelek. Nevet adtam, testet a nem létezőnek. Vigasztalhat, hogy kitaláltalak. Élhetnél bennem, hisz érted magammá váltam, de nem vagy sehol.

Régi barátommal borozunk a kolozsvári könyvheti éjszakában. Ő Kézdivásárhelyen él, én Kolozsváron, de egykor, kutakodó fiatalságunkban mindketten itt éltünk, mert ő is itt tanult. Írókról beszélgetünk, minő meglepetés. Mennyire szereti Szilágyit, a Kő hull…-tól az Agancsbozóton át a Hollóidőig, nem sok ilyen nagy író zaklatja a billentyűzetet Erdélyben, bár van, aki azt mondja, hogy hát… […]

Mert nincs makacsabb dolog ezen a világon, mint a gyűlölet és az előítélet. Túlél mindent, cáfolatot, tudományos bizonyítást, jogi eljárást, mikor az ember azt hinné, már mindenkinek megmagyarázta, mekkora szamárság és mennyire aljas dolog a faji előítélet, egyszer csak felüti a fejét a gondozott, kigyomlált kert kellős közepén, mint a parlagfű, vigyorogva: itt vagyok, ragyogok! […]

Cseke Gábor (CsG) beszélgetése Pusztai Péterrel (PP) eddig egymásnak el nem mondott mindenféléről, s nem utolsó sorban egy közösen szerkesztett költészetnapi antológiáról. A kérdéseket váltogatva teszik föl egymásnak, CsG a honvágy irányáról tapogatózik kérdéseivel: Amikor abból az istentelen távolból – ami talán még sincs olyan távol – hazagondolsz, mi jelenik meg lelki szemeid előtt először: […]

Göbl Gáldi László, az École des Langues Orientales lektora Születtem 1910-ben Miskolcon. Tanárcsaládból. Iskoláimat részint Erdélyben, részint Aradon végeztem. Budapesten az Eötvös Collegium tagja voltam. Nyelvészeti doktorátussal Párizsba jöttem, ahol jelenleg az École des Langues Orientales magyar lektora vagyok. Verset körülbelül 8-10 éve irok. Fordításaim s tanulmányaim főként erdélyi lapokban (Pásztortűz, Erdélyi Lapok, Vasárnap) és […]

Ez a nap is ugyanúgy kezdődött, mint a többi, Kovács bácsi a lakás egyetlen pontos órájának csengése előtt egy perccel nyitotta ki a szemét. Ágyban maradt, amíg meg nem szólalt a régi csergőóra, aztán felkelt és kikapcsolta. Elégedett volt a saját belső órájával, ami évtizedek óta pontosan jelezte neki a felkelés idejét, most már napfordulók […]

Nagyon megrendültem. Az EPMSZ liebfrauenbergi konferenciáján feláll egy öregúr, akivel egyszer boroztam, értelmes, kiábrándult embernek tűnt (rokonai Auschwitzban pusztultak el), és azt mondja, a konferencia előtt azon gondolkodott, mondjon le a magyar állampolgárságról (Franciaországban él).

(Puzzle-darabok életemből) A hetvenes évek eleje lehetett, a Simó Géza bútorgyár mérnökeként kértek fel az új vendéglő (Arany Kakas) lambériájának kivitelezésére, ezért kaptam aztán meghívót a megnyitóra. Az épület arisztokratikus kisugárzása, földrajzi helyzete a kis előkerttel, hátul meg a későbbre tervezett nyári sörözővel, s elsősorban, hogy végre nem hatalmas kantinteremben, hanem diszkrét, négy-hat asztalos szobákban […]

A spiritusz Az ügyeletes jelentése után Bereczky Feri bá – homlokán az apró foltok trotliország megyéit mutatták – tollat ragadott, és az asztalok mellett csoszogva végigskubizta a házi feladatokat. Úgy szórta a pipákat, mint a fővárosi közterület-fenntartó vállalat gépe a homokos sót a havas útra. Aki bliccelt, neve mellé ikszet kapott a vérpiros füzetébe. Három […]

új nap / új lap néz nagy besenyőn a reggel a felbontatlan csend biankó lapját most kezdem meg firkálom össze