ARANY JÁNOS – Én is varázsló volnék, a pórnép szerint boszorkány – mondta a garabonciás diák, amikor a költőt fölkereste szalontai házában. – Sok titkot ismerek, de azt az egyet nem, hogy mitől ragyog urambátyám tolla alatt minden szó, amely másnál párás szemmel ásítozik, mintha önmagát unná, nemhogy szürke köpenyes társait. Arany a földet nézte, […]

– Már elértem életemben egyet s mást, de undorodom az önfényezéstől. Aki ismert engem ezelőtt harminc valahány évvel, akkor már úgy is kialakított rólam egy megrögzött képet. Ahányszor csak rám pillant, maga előtt látja a csont-sovány sápadt asszonyt, aki épp átment egy válóperen s ott maradt a minimálbérével, meg a két apró gyermekével egy adósságra […]

Fogyasztasz. Kínálják, hát veszed. Lapozod, olvasgatod, klikkeled, hát rád szoknak. Etetnek, motorizáltan, fogyasztóian. Kifigyelik, milyen sűrűn jársz arra, mit keresel, min akadt meg a szemed… S ha visszatértél, pár alkalom múlva már minden oldaladra, levelezésed margójára, letöltendő tanulmányok szél-sávján, listák lábazatára ragadva, „sütikéket” ajánlgatva ott tolong a kínálat, a csemege, a ragacs, a nassolható, az […]

Vak koldus imája Robinson szigetén Istennél van a kegyelem, A földi ittlét: álló óra. Es nincs jövő: a múlt gyülemlik, s átvált Igéből láthatóra.

Születésnapi beszélgetés a 75 éves Kuti Márta szerkesztővel, tipográfussal – Egy vallomással kezdem: a napokban került kezembe 2010-ben megjelent Írásnyomok című kötete, amely közel hetven, jól megszerkesztett, fordulatokban gazdag, igényes nyelviséggel gondozott írást tartalmaz. Olyanok ezek, mint az őszi almák, amelyeket – mielőtt gyümölcskosárba tennénk – jól megválogatunk, letörölünk, és vigyázunk, hogy szépen illeszkedjenek egymás […]

A lakásból figyelték a Komát: forgott a saját tengelye körül. A ház előtt, kezében tartott valami fekete tárgyat, egy mobiltelefonhoz hasonlító bakelit vázat, majd beleszólt: – Halló! Halló! Vadmalac vette a lapot: kinyitotta az ablakot, majd kiszólt: – Halló, halló, itthon vagyunk, gyere be!

a magyar kultúra napját ünnepelni jó dolog nem kell félni tőle az örömtől büszkén emelkedő keblektől sem a szájakon szétfutó mosolyoktól meg még talán a nyelvtől sem amin a régi jó magyar szokások arcunkat élezik a fényben s a fénytörésekben sem látjuk magunk mokányabbaknál mint amilyenek vagyunk különben miként is maradtunk volna fenn fejnek enélkül […]

Csengei Gusztáv: Mátyás király kedvese (Ballada) Boroszlói polgármester leánya Haloványan lefeküszik az ágyba. Árva fiú oldalánál sírdogál… „Csitt te fiam, megharagszik Édes apád, a király.”

„Sem utódja, sem boldog őse…” Ady korszerűsége – a fordító szemével Amikor Kassák Lajos a Szintetikus irodalom (1916) című kiáltványában (amelynek szövege először a Galilei-körben hangzott el és keltett nagy feltűnést) Ady Endrét és költészetét a magyar avantgárd irodalmi törekvések zászlóshajójaként mutatta be, ezzel az izmusokhoz keresett gyökereket a magyar irodalomban.

A sör folyékony kenyér. A vodka folyékony hús. Akkor most bekapok egy szendvicset.” Felfirkálta, szerk. ÁHU

a stílus maga az ember mondta Buffon abból ítélek, ami hozzám hang, mozdulat – eljut

PETŐFI Magasra tartott kardjára füzérben szúródtak fel a véres hattyútollak. Mily egyszerű és fennkölt mozdulat. Talán épp emiatt lehetetlen utánozni.

Siettél az úton, Ahogy jött az este, Árnyékodat a Hold Hiába kereste.

Az izraeli Szedot Yam kibucban emlékház őrzi a kis település legismertebb egykori lakója, a Magyarországon született, majd a nyilasok által kivégzett Szenes Hanna (1921–44) nevét és személyes tárgyait. Bátorságának elismeréseként utóbb megkapta az Izrael Állam Hőse címet; 1993-ban a magyar katonai bíróság felmentette a vádak alól.

relax ott a ferdén forgó sorompós ficsúr a gyökértelen fémház kapujában a jenkivécés üvegpalotában a rendész akit a hatalom kigyúr’

(Láng Zsolt-paródia) Előttem áll, illetve itt állok előtte, az első svéd vámpír előtt, nem hittem volna, hogy ilyen mázlim lesz. Látó-igazolványom működött, most az egyszer szerencsém, hogy csak románul meg magyarul áll rajta szöveg, a franciából nulla svédek rögtön elhitték, hogy újságíró vagyok, jegyzetelő író, rendes ember, ember egyáltalán, bár kelet-európai.

Kávéházi sarok-asztal, Körülüljük szépen. Így szoktuk azt minden este, Így szoktuk azt négyen. Diskurálunk, elpletykázunk Egyről-másról, sorba – Másképen a téli este Rém-unalmas volna.

Mikor egy ország-ház-ember meghasonlik Nem kell nekem elutaznom sehova, s még csak politizálnom sem, ha színházról akarok írni. Egyszerűen beúszik az életünkbe. Olvasom, milyen tüneményes gyorsasággal intézik az országügyeket több helyen. Most történetesen Izraelben, amire azért is terelődött a figyelmem, mert sokan vagyunk érintettek ebben a nemzetiségi háborúskodásban, vagy csak egyszerű undorodásban, ami körülvesz évtizedek, […]

Szárnyamon fájó mozdulat pihen, Az égbolt mélyén most nincs ragyogás. Fénytől megrettent csupa sajogás: kisemmizett vágyam száll most velem.