Hogy, hogy nem, a mai festőket, grafikusokat nem foglalkoztatja a világvége. Ők egészen más témákat jelenítenek meg vásznaikon, holott egy centivel se derűlátóbbak, mint kortársaik. Vagy a régiek. Persze-persze, most egy haditudósítónak például gyorsabb meg kényelmesebb (ha e jelző illik a vietnami, iraki vagy líbiai frontra, hogy a háború kényelmes valami). Egy gumiobjektíves fotógép még […]

KOLLÁZS LÁSZLÓFFY CSABA VERSEIBŐL elhiheti kisasszony hogy szinte hihetetlen a vakhit éjszakánként önmagáért aggódva felriad valami visszafog valami hajt előre koszos katonazubbonyban didergünk halk léptekkel oson a pőre remény alvadt vér megfeketült vér sehol

Üveges szemeivel rádnéz a házam.

Ajtó nyikorgása, Vad hangoskodása, Életre törése, Valami elérése… Ez az új vendégnek a kérése.

egy diplomata mindennapjai a tiszta színű lobogók suhogása svédasztalt ígér hűség megrepedezés fut végig a múzsákon körmölök tovább Budapest, 2019. X. 14.

Miért kilenctagú? Egy kisebb vidéki daltársulat, mielőtt az új állomásra beérkezett volna, öles plakátokkal hívta fel magára a közönség figyelmét. Többek között a direktor kilenc tagú zenekart is hirdetett. Mikor azonban a társulat megkezdte működését, kiderült, hogy a kilenctagú zenekar összevissza egy szál zongoristából áll.

A statisztika szerint, 1933 májusa és 1934 májusa között 58 szemtanú számolt be arról, hogy személyesen látta a Szörnyet. Sok ez, vagy kevés – nehéz megállapítani. Annyi tény: a kíváncsiak tömege már nagyon szerette volna a saját szemével megtapasztalni a Loch Ness-i élőlény létezését.

Világszenzációként adta hírül a napokban a média: áttörték a maratonfutás álomhatárát, Eliud Kipchoge kenyai atléta kevesebb mint két óra, pontosan 1:59:40 óra alatt futotta le Bécsben a 42,195 kilométeres távot. Olyan nagy ügy ez? – kérdezik a sporttal hadilábon állók. Igen, az! – tromfolnak rájuk az atlétika hívei, olyan jelentőségű ez a sikeres csúcsdöntési kísérlet, […]

Fehér Illés műfordításaiból Levél anyámhoz – Pismo majci Látom őket kirándulásokon Kocsmákban üzletekben Jótékony társaságban Reggeli ima és Esti séta közben

49. nap – október 19. Szombaton délután Pengő Zoltán az alábbiakat írta (Maszol.ro) önként vállalt gyalogútjáról: „A lábam elég jól bírja a megterhelést, igaz, mióta elindultam Ankarából, valamelyest visszavettem a betegség előtti tempóból. A mai cél Yerköy, ahol maga a polgármester lesz a házigazdám, köszönhetően Ahmetnek, isztambuli jótevőmnek, aki folyamatosan figyelemmel követi és egyengeti az […]

Rég volt, de igaz volt. Valamikor, közel harminc esztendeje, jómagam is ott bábáskodtam a romániai magyar újságírók szakmai szervezete megszületésénél, néhány évig még az egyik alelnöki funkciót is elvállaltam, amíg csak másfele nem vezérelt a közélet. Igaz, akkor Romániai Magyar Újságírók Egyesületének nevezték, manapság, már nem csupán szócsere, hanem fogalmi tisztázások eredményeként is, Magyar Újságírók […]

szemem már nem látja a formát, szemem a mindent látja: köd van. Piros kendő fejeden, de anyám, vasárnap a világ éppoly szomorú, mint a karácsonyfa alá szorult porszemek;

A Szörny létezését alátámasztani látszó bizonyítékok közül a fotók és filmfelvételek állnak a legnagyobb becsben – föltéve, ha valóban a valóságot ábrázolják és nem manipuláltak. Ilyen fotónak tartják azt a felvételt, ami a megérdemeltnél nagyobb publicitást kapott. A neve: „a Sebész fényképe”. Készítője bizonyos Wilson alezredes, amúgy szülész-nőgyógyász, a második világháborúban a Királyi Tűzérségnél szolgált, […]

Cirpelés, zsongás, zúgás, horzsolás, mint egy ormótlan régi készülékben, s míg szikraként száll ki egy-egy darázs

porrázúzott fogsor vagyok, egy egész éjszakai züllés utáni összeégetett száj mérgezett terhesség, pók szájából kilövellő kétágú kéksav-sugár, erőteljesebb miként egy ámbráscet, törékenyebb mint a kémcső: gyógyíthatatlan álmodozó

Valahol itt kell lennie, mondogatja emberünk, eltévedt ember keresgél így a sűrűben, maga előtt hajtogat félre vékony füzeket, vesszőért járó kosárkötő ember keresi így elveszített szerszámát, itt van, mondja emberünk, amikor megpillantja a jelentkező, gyéren nőtt nádszálakat, nincs nyom, se törés, ki tudja, mikor jár valaki is errefelé, a vízpart mentén kanyarog az ösvény,

A fotó Le szeretném fényképezni a Múltat, amint épp hadba küld száz-kétszázezer, millió hamvas fiatalt –

„Ne hidd, hogy a lant­nak/​ere­je meg­lan­kad/​csak hangköre más” – erre az Arany János versrészlet­re gon­dol­tam mind­un­ta­lan, Czegő Zoltán új ver­seskönyvét* ol­vas­va. És nem csupán azért, mert Czegő esetében is öreg­ko­ri líráról van szó, mint e fen­ti, Mindvégig című versből vett idézet esetében, ha­nem azért is, mert Arany János a Czegő-líra egyik sa­rokköve.

Furcsa kérdés Egyik színházi alkalmazott eltulajdonított a gondjaira bízott törülközőkből hármat vagy négyet. Az illetlen dolog miatt összeült fölötte a vésztörvényszék. Az elnök, kitűnő humoráról általánosan ismert, kedves színészünk, megkezdte a kérdéseket. — Neve? — Stefcsik Franciska. — Hány éves? — Hatvankettő — mondta remegve a nénike. — Volt katona?

Pénteken, október 18-án immár másodszor találkoztak a székelyudvarhelyi városi könyvtárban az EMIR (Erdényi Magyar Irodalmi Rovat) internetes irodalmi lap köré tömörült alkotók. Miután az újonnan jelentkező tagok bemutatkoztak, saját verseket, karcolatokat, meséket és regényrészleteket hallhattunk a jelenlévő alkotók előadásában. A találkozó fénypontja LŐRINCZ JÓZSEF Mélységeim című legújabb verskötetének bemutatása volt.