„Isten előtt mi, emberek Krisztus illata vagyunk…az életből az élet felé tartunk.” Milyen nagyszerű író Pál apostol. Megpróbálom őt elképzelni a kereszténység nélkül. A „nagy profán alkotók” egyike lett volna, akit szenvedéllyel idéz Montaigne, Voltaire vagy Anatole France.

református lennék uram (nézd csak kisbetűvel írtalak) annak is elég pocsék de úgy hallottam (még senki sem látta) van valahol egy lépcsőnek vélt képzelt-létra mely felvezetne hozzád s azt én kora kölyökkorom óta vágyom miért is? hogy megmásszam az imahegyet mely az aszkéta templomfalnak egek síkjai mentén e létrát odadöntötte hogy felmásszak és élet-halottszagtól kísérve […]

44. Zsák és a foltja A kávéházi világban Andrénak alkalma nyílott megismerkedni olyan személyiségekkel és munkásságukkal, mint Egon Erwin Kisch, Arthur Koestler, Bodo Uhse… Több jeles fotóssal is kapcsolatba került, de a legfontosabb André számára rgy igen tehetséges lengyel fiatalember, David Szymin lett, akit mindenki Chimnek (ejtsd: Szim) hívott. André és Chim hamarosan a legjobb […]

Választás előtt: felülről lefelé kell olvasni Választás után: alulról felfelé kell olvasni a mi pártunkban betartjuk az ígéreteinket, csak a hülyék hiszik azt, hogy mi nem fogunk harcolni a korrupció ellen, mert egy dolog biztos nálunk: a tisztesség és átláthatóság lesz az alapvető célunk az eszményeink eléréséhez

Ajándék az olvasónak – így is nevezhetnénk Koosán Ildikó (két nyelvű) műfordítás gyűjteményét a német költészet java terméséből. Az anyagot a költőnő kedvtelésből, lírai affinitás okán, erőpróbaként gyűjtötte össze, apránként, ahogy a méz gyűlöget a kaptárban. Ajándékot említettünk, hiszen azáltal, hogy a gyűjteményt a fordító nyilvánossá és mindenünnen könnyen elérhetővé tette a Magyar Elektronikus Könyvtár […]

Kegyelettel Gellért Sándor emlékének „Azt meséltem én Imrének, hogy a Körös nagy legény lett, sebes vize de megáradt, csak mi ketten vagyunk fáradt“. Olvasták Gellért Sándor fájdalmas-gyönyörű versét az Igaz Szó 1988/3. számában? Vajon hány öregedő szívet serkentett legényes dobogásra, és hányat szorított össze? Azoknak, akik nem olvasták, ideírom: Hattyúdal a Berettyó mellett Marika, Marika, […]

Szeptember 11-én lett volna 90 éves Szabó Gyula prózaíró. Az évfordulóra az ugyancsak homoródalmási Oláh Sándor társadalomkutató és Lövétei Lázár László költő emlékkönyvet szerkesztett, mely a Pro Print Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. A kiadványból szemezgetett pár napja (2020. szeptember 11-én) a csíkszeredai Hargita Népe. Oláh Sándor, Király László, Páskándi Géza és Lászlóffy Aladár írásaival emlékezünk […]

Brăncuşi ürügyén Hol nem sarjaszt szót a fű, s évszakok titka hull a cserefa makkjával, Föld mélye tárja titkát kőtálon: incselkedik a Csend asztalával.

Két fény között Szemközt a fiúmei kikötő, Elől a nagy világítótorony. Lobban, forog, forgó fénykévéit Futtatja végig a hullámokon.

(Igaz történet) Mániám, hogy sokszor fölkelek éjnek idején, és előadást tartok a falaknak, a függönyöknek, a székeknek, a virágoknak. Mindennek, ami a szemembe ötlik hirtelen. De csönd vesz körül, kínos csönd, és a csönddel nehéz értekezni. Találomra kérdéseket teszek föl magamnak, minél nehezebb kérdéseket. Az éjjel azt a kérdést tettem föl magamnak, mire valók ezek […]

Attól függ, meddig a fuvar, hány fényév, kilométer, bírják-e a lovak.

43. Montparnasse, a gettó Az első világháború még csak tizenöt éve ért véget, sok francia még mindig elvből gyűlölt mindenkit, aki németül beszélt. Nem számított, hogy azok a németek és németül beszélő emigránsok a nácizmus elől menekült békés kelet-európaiak voltak, nem a megszálló hadsereg. Külföldiek voltak, zsidók és értelmiségiek — mindegyikük kommunista vagy szimpatizáns.

Mekkora butaság. Tíz percig ülsz a tanáriban, majd felraksz egy álarcot, belépsz az előadóterembe, megtartod az előadást, és kijössz az óráról. Úgy múlnak ki az igazságok, ha nem véletlenszerűen ejtjük ki őket.

láttad? azaz ma is láttad? mert ott ül ahol eddig vagy áll ha már nem bírja és legyen is ott ha lehetne ilyet az idők végezetéig mert ahogy ő még soha senki nem és kezét mostantól úgy kinyújtani más sosem fogja…kéreget s a kifelé induló mozdulat a kérő felfüggesztés mintha időket és időkön nyúlna át […]

Csak úgy benéztem Zalaegerszegen a Landorhegyi Keresztury Dezső VMK – Gönczi Galéria kiállítására, amíg egy másik rendezvény kezdésére vártam. 2020.09.03-26 / Magyar Fotóművészek Világszövetsége TERMÉSZETFOTÓ TAGOZATA FOTÓKIÁLLÍTÁSA – olvasom a terem jobboldali bejáratán lévő plakáton, ezt is csak miután kijöttem. Mert először a képek vonzottak. A képek magukért beszélnek. Lenyűgöző, ahogyan készítőik elkapják azokat a […]

Egy volt romániai miniszter, olykor pedig parlamenti képviselő, 156 oldalas könyvet írt arról, miket tett azért, hogy miniszter vagy képviselő legyen szép hazánkban. Az úr nevét nem árulom el – nem kívánom népszerűsíteni őt. Miként azok nevét sem mondom meg, akikről a könyvében ír – államfőről, miniszterelnökről vagy a NATO-ban vezető tisztséget betöltő román politikusról, […]

Testament / Végrendelet Umbrei serii las marasmul meu, Culorile mele las la curcubeu. Cerului curat, liniștit calmul, Luminii de toamnă zâmbetul.

Úgy 15 éve történt, álltam az ablaknál, ahogy szoktam (ha olyan vonaton utazom), és néztem az indulás előtti perceket. Jött egy munkás, komótosan, úgy nyugdíj előtt álló tipikus melós ember, az élettől megnyúlt, búskomor arccal, a szokásos monoton mozdulattal ütögetve szúrópróbaként néhány kereket. Aztán az egyiknél megállt, újra ütött és újra… majd integetni kezdett és […]

Sylviaplathesen Azon a nyáron még a citrom is savanyú volt, az autók gurultak, az aszfalt Gershwint gőzölgött, és én féltem körülnézni. Anyámék küldtek New Yorkba, mert azt képzelték, tetszeni fog, de hát nem tetszett. Jöttem-mentem egész nap a városban, hátha az kizökkent magamból. Csak arra emlékszem, hogy nem emlékszem semmire.

ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNY Török Rezsőnét egy éjjel kegyetlen fogfájás gyötörte. Egész éjjel föl-alá járt, amivel természetesen derék élettársának éjszakai nyugalmát is megzavarta. A reggelinél panaszkodik az író: — Egész éjjel nem hunytam le a szememet! — Én sem — mondja Törökné. Mire a férj: — De neked legalább fogfájásod volt!

(Őszi dal) Az éj gonosz tanácsadó Sötét vízen kóbor hajó A magas ég rég beborult Íve súlyossá komorult