Bálint Tibor: Arcképek a köröm hátán (14)

MICHELANGELO

Ha igaz is Madách gyanakvása, akkor sem tartom oly elrettentőnek, hogy egy időben széklábakat faragott. Igy legalább megismerte a trón súlyát és a hatalom súlyát, a mennyei kupolák és a papírcsákóra ragasztott gyertyák súlyát – miközben gyulladásos szemével egy szibilla derengő mosolyára figyelt –, a gránit és a márványtömbök súlyát, egy szonett tizennégy soros vasrácsa mögött vergődő öröm súlyát, és a soha nem elég kétségbeejtő gyötrelmét; de voltak fenséges pillanatai is, amikor átélhette az ülő Mózes nyugalmának tökéletes érzését is, a nyugalmas szépség nyugalmát, amelyet talán soha nem ismerhetett volna meg oly mélyen és örök időkre elmondhatóan, ha nem a széklábak faragásával kezdi. Azóta a festők és szobrászok közül sokan már indulásuk napjaiban mindjárt a páholytervezés gondjaitól őrlődnek …

GOGOL

Hogy a szürke hétköznapokban miként látta meg a csodákat, számomra nem titok: én ugyanis régóta tudom, hogy esténként, amikor hazament, ruhástul-mindenestül megfürdött a kalamáris tintájában, aztán csöpögő köpenyét ráterítette a tollszárra, s miközben betakarózott egy ív fehér papírral, órákig hallgatta, hogy miről pletykálnak a legyek.


(Folytatjuk)

Előzmények: 1. rész 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész 11. rész / 12. rész / 13. rész

2019. február 4.

Szóljon hozzá!