Biztató jelek

Az otthon maradt magyaroknak először az tűnt fel, hogy a kitelepítési bizottság nem járta a falvakat.
Lévárton az utánunk következő transzportot is kijelölték. Eltelt két hónap is, de az elhurcolásra nem került sor…
Elérkezett a hír hozzánk is, Protivínbe, hogy megállt a kitelepítés. Ez reményt keltett bennünk…
A cseh emberek barátságosak voltak hozzánk.
Egyelőre mi nem gondolhattunk arra, hogy hamarosan haza mehetünk. Csak akkor, ha majd hivatalosan lehetővé teszik.
Reménykedtünk, hogy eljön majd az ideje.
Addig is tenni kell a dolgunkat. A feleségem fejte a Prásek teheneit. Egészen jó fejőnő vált belőle. Én pedig mindennap kétszer, néha háromszor mentem Kropáčekhez a bikaistállóba. Eleinte sokat kínlódtam a bikával. Veszélyes állat. De aztán megszoktuk egymást. Etettem, itattam, jól gondoztam. Néha úgy éreztem, az én sorsom sem különb, mint ezé a megkötözött állaté az istállóban.
A prágai utam után levelet írtam a két nénémnek. Közöltem velük, hogy nem megyek Amerikába. Az édesanyámat nem vihetem. Nem hagyom el őt, amíg él. Aki csak miértünk élt. Meneküljek el innen más országba? Azt nem teszem. Ha édes szülőmet nem vihetem magammal, akkor legyen ott Amerika, ahol van…
Két hét múlva kaptam egy magyar nyelvű újságot Amerikából. Szabadság volt a címe. Ilon néném küldte. Mintha csak saját szavaimat olvasnám, amiket az amerikai követségen mondtam.
Az újság megírta, hogy a csehszlovák kormány csúnyán megszegte azt a megállapodást, amit a nemzetközi egyezményben aláírt. Arra törekszik, hogy a magyar nemzetiséget kiirtsa Szlovákiában. A kicserélés ürügyével ártatlan magyarok tízezreit deportálják Csehországba. Mint a rabszolgák, áldatlan körülmények között élnek nők, gyerekek, idős nyomorult, beteg emberek orvosi segítség nélkül, a legtöbb helyen istállóban, mint a barmok. Az amerikai magyarság panasszal fordult a kongresszushoz, Amerika ne engedje meg ezt a népirtást.
A nagyhatalmak felfigyeltek. Megszűnt a deportálás…
A szlovákok meginogtak. Megijedtek, hogy baj lesz. További magyar házakat nem mertek elfoglalni…Nemcsak Lévárton, hanem végig a Turóc völgyén minden faluban parlagon maradtak a földek.
A Magyarországról áttelepített mátrai szlovákok nem értettek a földműveléshez. Azok otthon bejáró munkások voltak, üzemekben, gyárakban dolgoztak vagy erdészeti munkával foglalkoztak. A földdel nem tudtak mit kezdeni. Azt ígérték nekik, hogy itt a kerítés is kolbászból van fonva, csak jöjjenek. Jöttek is boldogan, a legtöbbje csak egy szál ruhában. Nagy lett aztán a csalódásuk. Ők is kezdtek zúgolódni. Az ő útjuk visszafelé lezárult. Csehszlovák állampolgárok lettek…

* Részletek

(Részletek)

Előzmények: Bevezetés / 1. rész  / 2. rész / 3. rész /  4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész /