Elkészült a 2019-es kiírás versenyfelhívása, szeretettel ajánljuk minden érdeklődő figyelmébe: Tisztelt Kollégák! Kedves verskedvelő Diákok! Mottó: „s a világot bármikor újraköltöm” (Lászlóffy Aladár) A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Phoenix Könyvesház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a hagyományos Atlantisz harangoz országos versmondó vetélkedőt, 2019. április 12-14. között. Az idei tematika Az újrakezdés művészete. Kötelező […]

– Végre ma kézhez kaptam régóta esedékes kinevezésemet, amelyen világosan, fehéren feketével írja, hogy mától én vagyok a cég IGAZGATÓHELYETTESE. Életem álma teljesül ebben az egyetlen szóban. Nem gürcöltem 22 éven át hiába, vállaltam a legalantasabb munkát is, ugrottam, valahányszor füttyentett egy-egy nyámnyila főnök, hordtam utánuk a diplomata-táskát és készségesen röhögtem az ízetlen vicceiken. Arról […]

Születésnapi beszélgetés a 75 éves Kuti Márta szerkesztővel, tipográfussal – Egy vallomással kezdem: a napokban került kezembe 2010-ben megjelent Írásnyomok című kötete, amely közel hetven, jól megszerkesztett, fordulatokban gazdag, igényes nyelviséggel gondozott írást tartalmaz. Olyanok ezek, mint az őszi almák, amelyeket – mielőtt gyümölcskosárba tennénk – jól megválogatunk, letörölünk, és vigyázunk, hogy szépen illeszkedjenek egymás […]

Egy mesés liget vett körül. Kéken csapkodta a partot a tenger egyfelől. A másik oldalról pálmafák takarásából nézegetett a távolba egy, amúgy csendbe burkolózott villa mindkét emeletével és a kertbe kirakott fehér bútoraival, a napsütötte fehér homokban egy vászontetőjű pavilonnal védekezve a délutáni nap decemberben is erős sugaraitól. A fel-fellobbanó szélben ide-oda hajlongó pálmák összefüggő […]

Néhai Kinde Annamária, aki a kezdetektől fogva a Káfé szerzői törzsgárdájához tartozott, ma kezdi „kiérdemelni” azt az értékelést és elismerést, ami költői teljesítménye folytán kijár a számára. Sarány István Garabonciások című, frissen megjelent könyvében, amely – bárhogy is tekintjük, a romániai magyar könnyűzene történetének alaposan dokumentált „regénye” – a függelékben megismerkedhetünk a könnyűzenei alkotásokhoz szöveget […]

Olvasónapló Piers Paul Read 1974-ben megjelent dokumentumregénye (Alive – magyar nyelven Életben maradtak címen jelent meg) valós történetnek állít – úgy tetszik – maradandó emléket. Egy 1972-ben, a chilei Andokban bekövetkezett repülőszerencsétlenség történetét és túlélőinek viszontagságait dolgozza fel, a műfaj klasszikus eszközeivel. A könyv mintegy 5 millió példányban kelt el, de ez csupán néhány évvel […]

Olvasótünet, vagy kornapló …de akár olvasónapló is lehet, amely mintha kortünetre vallana… Három kötetről kéne szóljak, melyek összerakhatatlanok ekképpen, egybehangzanak mégis. Más tájak, más kultúrák, más-más korszakok, eltérő problematikák, semmiben sem rímelő kulcsszavak. Regény-esendőség, könyv-véletlen talán, így esett: egyik könyvtári, de nem pont az, hanem a mellette álló kötet…, a másik régről megmaradt recenziós példány, […]

Nem lennék őszinte, ha elhallgatnám, hogy Stefano Bottoni leleplezései jócskán megingatták csodálatom építményének dór oszlopait, amelyet a magyar líra eme ontológiailag friss vonulata iránt éreztem. Tudat alatt képtelen voltam hárítani a sokkot, és az azonnali várakozás elé, akár egy jelképes üvöltés, hamuból emelt fal magasodott. Az életben sajnálatosan volt már szerencsém néhányszor olyan emberekhez, akik […]

Mindig azt mondom, hogy nem érdekel, nem tartozom oda, le van ejtve, de azért ez nem teljesen igaz. Tegnap, mikor megszavazták azt az ocsmány törvényt, tényleg nem érdekelt különösebben, meggyőződésem, hogy most már el kell menni a falig, különben érdemi változás megint nem lesz, ahogy a rendszerváltás idején sem volt.

Műhelybeszélgetés Pap Lujzával a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Domján Edit-díjas színművésznőjével • Hát mért színész az ember? Te miért vagy éppen színész? • 25 éves voltam, amikor először végig mertem menni Ajkán, a sétáló utcán egyedül, lassan. Addig nem mertem. Mindig kerülő utakon jártam, mert féltem, hogy kinevetnek, megszólnak. Ugyanakkor, azt korán éreztem, hogy van […]

A Magyar Költészet Napjának ünnepére, 2018     A Káfé főnix felkérésére válaszoltak – a beérkezés sorrendjében – a következők: Cselényi Béla: Elszállt egy-egy vers… B. Tomos Hajnal: Nem értek egyet töredékeimmel Hadnagy József: Térképek és csillagképek Nászta Katalin: Majdnem mindenem töredék Jóna Dávid: Más írni és más szerkeszteni Cseke Gábor: Egy versem szertefoszlott Csata […]

Úgy elmosolygok magamban rajtatok, ifjú pajtások! Hogy töritek magatokat a közönség szolgálatában! Hogy verácsoltok a gáz mellett egész éjszakán át, lesitek a táviratot, füleltek a távordítóba, nyírjátok a kőnyomatút, nyaljátok a „logikai összefüggés”-t (műkifejezés amaz ostya számára, mellyel a cikkfoltokat egymáshoz ragasztják), reggel felé elpilledve rohantok a kávéházba, éhséget, szomjúságot és didergő undorgást elverni!

(Kultikus sci-fi regény) Dolfi Xanax, Éden legámulatba ejtőbb városa. Nem baki, tényleg ismét itt vagyok, méghozzá parlamenter minőségben, ugyanis most ennek nevezett ki a leendő Germánia elnöke. Hiába, ő már csak ilyen: az egyik pillanatban kinevez, a másikban lefokoz, felépít, lerombol…

Egy diáktüzér naplója III. Dél lehetett, mire a református iskolánál rátaláltunk a toborzóirodára. Voltak ott katonák is, őgyelegtek szájtátók is sokan, ‘ egy-két legény úgy ment el már tizedszer a kapu előtt, hogy mégis be kellene menni, aztán továbbhaladtak tizenegyedszer is. Mátyás bácsi megszorongatta még egyszer a kezem, aztán bebocsátott.

Harmadik este. «Jó estét óra, ma jó korán van az idő, sokat mesélhetsz.» Tik-tak, igen kis lánykám, csakhogy rosszul húztak fel s egy kicsit rekedt vagyok. Ha jobban nem vigyáznak rám, tüdővészbe esem és meghalok. De most hagyjuk ezt s hallgass rám inkább, érzem, hogy sietnem kell.

Albert-Lőrincz Márton: (Már nincs) „Ami VOLT, az az idők idejéig megmásíthatatlan és/de ugyanakkor nincsen már!” Király V. István Tagadhatatlan, hogy az idő óralapja akkor vált izgalmassá számomra, amikor tudatára ébredtem, hogy másképpen szól kisfalum harangja,

Az RMSZ/Színkép felhívására beérkezett válaszok Kukorelly Endre (Budapest) – Ötszáz, bizony, dalolva, ment, lángsírba, welszi, bárd, ez eddig 7. Magyarán minden szó elég szép és érdemes. Ahhoz, hogy kontextusba kerülve ilyen ellenállhatatlan, katartikus hatással legyen a zsigeri idegrendszerre, ahogy minden hangnak, minden színárnyalatnak is szövegkörnyezettől függ a „szépsége”. Inkább úgy lehet, hogy ott és akkor […]

Bajor Andor – sokunk Bandija, Bandikója – , aki most lenne 90 esztendős, mindenképpen népszerű szerző volt életében. Bizonyítja ezt műveinek könyvészeti jegyzéke, de még inkább az a rendszeres jelenlét, amit a különböző lapgyűjteményeket böngészve (Utunk, Napsugár, Előre, majd RMSZ, Új Élet, Ifjúmunkás, Igaz Szó, Dolgozó Nő, Jóbarát stb.) nyugtázhat az olvasó. Csipkelődő derűjére, gunyoros […]

Történelmi jellegű filmek Magyarországon 1989 után* 1956-os filmek Az egyetlen olyan történelmi tematika, amely mind mennyiségben, mind minőségben megfelelő súllyal megjelenik a rendszerváltás utáni játékfilmekben, az 1956. Ennek több oka van és lehet. 1956-ban ritka vagy akár példa nélküli összefogás született a társadalomban a kommunista elnyomó hatalom ellen.

Történelmi jellegű filmek Magyarországon 1989 után* Első világháborús filmek Tulajdonképpen az összes jelentős történelmi eseménnyel kapcsolatban felmerül, hogy miért nem jelenítették meg filmen a nemzeti és az egyetemes emberi igazságtétel jegyében. Az első világháború témáit sem a rendszerváltás előtti 45, sem az utána következő 27 évben nem dolgozták fel hiteles játékfilmben, pedig a nagy világégésnek […]

Ki látta Petőfit utoljára? Végül miért fontos a kérdés, ha egyszer s mindenkorra eltűnt a forradalom viharmadara, ahogyan annak mondta a hálás és belenyugvó,de főleg nyughatatlan utókor. Dávid Gyula és Mikó Imre könyvében (Petőfi Erdélyben, 1972, Bukarest), amire korábban egyszer hivatkoztam, mert egy közép-angliai, egész pontosan egy midsomeri krimit ismertem fel a költő nyomtalan eltűnésének történetében, […]

Két éve még nem csak Tusványos volt, hanem volt Népszabadság is, és élt annak kiváló publicistája, az Erdélyben is rendkívül népszerű Megyesi Gusztáv. Most már csak Tusványos van meg az említettek közül, a napokban kezdődik, fokozódó nemzetközi helyzetben (migránsmilliók szerte a Hargitán, Sorosveszély-készültség, vizes vébé és -nyolcasok). Megyesi Gusztáv két évvel ezelőtti – közvetlenül az […]

Vörösmarty szerette a jó bort, s hogy ne legyen rászorulva a kocsmárosok olykor savanykás vinkóira, 1832-ben – mihelyt anyagi ügyei egy kissé rendeződtek – 1600 négyszögöl szőlőt vásárolt Fóton. Gazdálkodásáról barátja, Sallay Imre emlékezik meg följegyzéseiben: „Pesten, lakásánál kis pincét bérlett, a néhány akó borát önmaga tisztán, jól s elég szenvedéllyel kezelte. Egypár esztendő lefolytával […]

A napokban került föl a Magyar Elektronikus Könyvtárt virtuális polcaira a Sorscédulák a nagy háborúból cimű rendhagyó olvasókönyv Cseke Gábor szerkesztésében, amely az első világháború századik évfordulójának előestéjén kisérelte meg összefogni azokat a jellemző és tanulságos olvasmányokat, dokumentum -részleteket, melyek mind érzelmileg, mind tudatilag eligazithatják a ma emberét az akkori történések jelenig ható tanulságai közt. […]

Az 1884-ben Gyónon született Gyóni /Áchim/ Géza a születésnapján, június 25-én halt meg – hazájától távol, a szibériai Krasznojárban. Költői és személyes hagyatékát bajtársai küldték-juttatták-hozták haza, amikor ő már nem tudott hazajönni. A sors fintora, hogy hadba indulása, a háború kitörése előtt a költő – akkoriban az újságírásból élt meg – lelkes antimilitarista volt. Békében […]