Székelyföldön ünnep egy ilyen esemény, főleg, ha a megyei tanács is
felkarolja az ügyet.
Már korán reggel jöttek a faragók:
Jóska bátyám, hoztuk a kaput, ahogy megegyeztünk. Tovább »

Hírül adjuk a világnak,
hogy minden napja világnap.
ma minden kávégőzben áll –
a világ kávét inhalál!

Apám félszeg volt.
Munkából érkezve
gyakran elnyomta az álom,
enni sem maradt ereje. Tovább »

Kötőszavak

Minden kötőszót
elhagynék, de láncszemek
nélkül lebegnék. Tovább »

hét vége bong
már nagyon késő van
elsötétedett június is
parázslik a szomszéd szája Tovább »

KACAGÓBÁLTÓL A SÚRLOTT GRÁDICSIG

(Néhány mondat a könyvről)

Boldogult tanár koromban (míg lehetett, s hagyták) évente tartottunk „kacagóbált” Korondon. Kétévenként író-olvasó találkozókat szervezett a község a Hargita megyében született, ott élő, vagy érzelmileg azon tájakhoz húzó tollforgatókkal, a szomszédos Parajddal közösen – a hetvenes évektől a nyolcvanas évek elejéig –, és ehhez valamiféle ráadásnak találtuk ki az „áprilisi humorfesztivált”. Tovább »

A Napsugárnak

A macskánk, Cicus, a szürke,
Este besurrant a csűrbe…
Reggel: lássatok csak csudát:
Hat egészséges kiscicát!

Tovább »

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy életadó madár. Olyan tollakban pompázott, mint a páva, ám ő sohasem saját magát csodálta és bámulta. Színeivel, tollazatával, egész lényével tündöklött, de mindig csak másnak ragyogott, sohase magának. Éppen ezért mindenki nevetett örömében, ha meglátta, és mindenki szerette.
Hejh, de megirigyelte ezt a Madarak Tanácsa! A dölyfös sas a gőgös bagolynak üzent messengeren, a gőgös bagoly az izgága keselyűnek esemesezett. Ez utóbbi kénytelen volt abbahagyni a halott elefánt marcangolását, s ettől eleve dühösen érkezett a Zaklatott Sziklára, ahová a hónap utolsó csütörtökén, szimfonikus koncert előtt rendelték, mert csak akkor jutott hely és idő erre az ügyre – újabb ok az indulatra, hiszen mi másért él a madár, ha nem a hatalomért és a művészetért?! Tovább »

TUDNIILLIK…

Keleti László éjszakánként egy mulatóhelyen lép fel. A lokál gyakori törzsvendége egy filmproducer, akit a komikus két okból is örömmel üdvözöl: részint mert szomszédok a távoli Pasaréten, részint mert ilyenkor a producer szokta őt hazavinni az autóján.
A napokban ismét megjelent a filmvezér a mulatóban. Keleti szó nélkül ment el az asztala mellett.
— Mi az, Keleti, már meg sem ismer? — szólt utána a producer.
A színész megfordult, és csak ennyit mondott:
— Tudniillik egy héttel ezelőtt beköltöztem a városba.

Színházi Élet, 1937/49

Tovább »

Vetkőzi burkát a dió,
nyersen, szeliden,
mint őz szeme gömbölyödik
a lehullt levélen. Tovább »

Jövőbe roskadt gondolatok szirmai lehulltak,
Jézus lábnyomait takarják, szétválnak az utak:
Kelet, hol az ige visszhangját tanítványok zengték,
Nyugat, a pénzt kergetők pihehullása, s verejték. Tovább »

Angyalokká válhattunk volna.
Igen ám, csakhogy képzeletem
súlya is meghatározatlan,
szóval belül dekadens vagyok,
mint a zsoltár – mint az ólombánya. Tovább »

Szívdobbanásnyi az este árnya,
talán eltévedt madárnak szárnya,
most még a hallgatag Hold sem látszik,
felhők felett csillagokkal játszik. Tovább »

Csak a bizonytalan, névtelen fájás
és az ideges kapkodás szívem táján –
az maradjon.
Ma leszálltam a „hegyemről”
és az emberek közé mentem. Tovább »

Egy pókfonál
Lóg a mennyezetről.
Éppen az ágyam fölött. Tovább »

valaki éppen elveszti az énjét
megkapja a mennyet
s ott örökké keresgéli majd
hová gurult az a komisz én

Budapest, 2021. IX. 25.

hideg a tél
fagyott hólapok alatt
új élet alszik lent

A hypochonder.

Egy hypochonder iróról szól ez a történet, aki a világ összes betegségei boldogtalan birtokosának képzeli magát.
Állandóan orvosi könyveket olvas, hőmérővel jár és mindig méregeti a hőmérsékletét, a tárcája tele van receptekkel és ha náthát kap, azzal a tudattal fekszik az ágyba, hogy tüdővésze van.
A képzelt betegek e diszpéldánya egyszer halotthalvány arccal rohant be a házi orvosához, akit hetenként háromszor fölkeresett és remegő ajakkal konzultálta:
– Kedves jó doktor ur, képzelje csak, két nap óta ugy eszem, mint a farkas és ugy alszom, mint a bunda: vajjon mi bajom lehet? Tovább »