Egy Cseke Gábort ünneplõ korábbi bejegyzéshez szólt hozzá Onagy Zoltán, alább olvasható a szövege. Andrassew Ivánt emlegeti õ is, meg válaszában Cseke. Innen az ötlet, hogy egy régebbi interjúm elõvegyem, hogy a mai olvasó számára nyilvánvalóvá váljon, mirõl is van szó. Minthogy az interjú nagy része az azóta elhunyt Andrassewrõl szól, kiemltem a Cseke Gáborról szóló részeket. G.T.
Gergely Tamás: Andrassew a webről és a webguru-létről
1. A Milos Könyvétől az e-book-ig
Ön igen nagylelkű: honoldalának – http://www.andrassew.hu – legalább a kétharmada barátainak van fenntartva. Legújabb vendégének, Cseke Gábornak Milos könyve című naplója íródik ott folyamatosan, de szerepelt már a Bukarestben élő költő a budapesti honoldalon többek között a Mircea Florin Sandruval közös Színes kenguruval, kézenfekvő a kérdés: miért Cseke Gábor? Tovább »
talán mert hetven fölött járok
talán mert több a szarkaláb
a láb is ingatag, amin járok
jobban megindít, amit mond Tovább »
1980 októbere
— Nálunk az a szokás, kolléga,
hogy a tányért visszatesszük a targoncára.
Emlékszem, zöld spenót volt
és fehér kemény tojás.
Már csak pár napom volt a kórházban
és éppen jól éreztem magam. Tovább »
Hetven után valamit tenned kell!
Ezzel ver föl álmomból a rigó.
Mennyire hiányzik egy jó modell,
egy hatalmas, meggyőző vízió Tovább »
A rendszerváltás után a város önkormányzatának
legsürgősebb teendője volt egy új temető kialakítása
mert a tömbházlakók már elérték az átlagéletkort
azok akiket a szocialista iparosítás toborzott ide
kulcsot kaptak az új lakásokhoz
az örömtől fülükig ért a szájuk Tovább »
NÁSZÚT, 1936
Az új nászutasok úgy állítják össze az úti programot, hogy lehetőleg ne érintse azokat a városokat amelyekhez akár a férjet, akár a feleséget legalább is pillanatnyilag időszerűtlen emlékek fűzik. Vannak, akik például Gorizián és Udinén keresztül, nagy és fáradságos vargabetűvel érkeznek Milánóba, csak azért, hogy elkerüljék Velencét, ahol a fotográfus kirakatában esetleg még ott fakul a néhány év előtti felvétel, egy azóta csődbe ment boldogság tapintatlan mementójaként. Bizonyos,
hogy Velence fölöttébb megsínyli a válási járványt: miután először mindenki Velencében volt nászúton, másodszor érthetően megpróbálja elkerülni a reminiszcenciák csapdáját, azonkívül tart a rossz kabalától is, amely egyszer már nem hozott szerencsét. Tovább »
Facebook-monográfia Ady Endréről
Nem ozsonnázik * Pénzről beszélni ugyanúgy nem volt „szép”, mint a szerelem testi dolgairól. A költőnek jólnevelten illet nyomorogni, bár a mából visszanézve akkoriban mintha szerencsés lett volna a mai falanszterlelkülethez képest, amikor mindent, ami nem hoz hamar sok pénzt, „fölöslegnek” neveznek, és a művész egyre rosszabbul érzi magát. Tovább »
Simonfy József: Végképp
most hogy végképp megöregedtél
már kora hajnalban fogod
a divatjamúlt szív-bögrét
oldalai behorpadva
egész belsejét fekete
penész emészti marja Tovább »
A nyáran fogtam hozzá második mázsa drámám megírásához. Ebbéli termékenységem lehetségessé teszi, hogy drámáimat mázsájával számíthassam. Az első mázsát valami 250 színdarab tette ki, a hozzá való 250 kemény táblával együtt. Mert valamennyit beköttettem s a könyvkötőipart a fővárosban határozottan lendületnek indítottam. Az első mázsához már tizennégyéves koromban hozzáfogtam s egész passzióval írtam a színdarabokat. Más ember kártyázik, iszik billiárdozik s más egyéb szenvedélynek hódol: én drámáztam. Egyike az olcsóbbfajtájú passzióknak, bár a papiros és a tinta drága. Tovább »
három diót tettek elém
róluk szóljon ma költemény
a három diót én megettem
saját versem gyilkosa lettem
Munkatársunk afrikai riportja II.
Tíz órai repülés után az első ember, akivel a Dar es Saalam-i röptér kijáratánál találkozunk, ránk néz, mosolyog – villan hófehér fogsora és mondja, majd megismétli a szót: – Dzsambó.
Bólintunk. Nyújtja a kezét. Amikor kezet fognánk, beleüt a tenyerünkbe. Mond még valamit saját nyelvén, szuahéliben, de amikor látja, hogy csak vállunkat vonogatjuk, angolul folytatja.
– Dzsambó – így köszöntjük barátainkat; ti kezet fogtok, mi összeütjük tenyerünket… Csak a forma más, de értelme és értéke ugyanaz: barátság. Tovább »
Egyetlen garanciám lehet felőle: legalább kicsit féli az Istent
s nem mer mindent megtenni. Persze, lehet azt gondolja, hogy ez még belefér…
*
Szóval bedobtad a törölközőt. Rendben, tudomásul vettem.
De tudd, az öltözőben még vannak, akik törölköznek.
* Tovább »
Jön az ember, megy az ember,
gondja nagy, akár a tenger:
akármerre lődörög,
kutyaszahar gőzölög. Tovább »
A Koma nyugtalanul nézett körül a Vadmalacék lakásában, majdnem azt mondhatták a vendéglátói, hogy ideges volt.
– Le kellene ragasztani a réseket, s ne nagyon szellőztessetek – nyögte ki végül.
– No – lepődött meg Vadmalac, és miért?
– A gyűlölet ellen, ne tudjon bejönni a lakásba. Tovább »
Fadgyas Tibor felvétele. „A felhők hasonlóak az életúthoz.”
Fadgyas Tibor
Cseke Gábor az, kinek a fotós eredményeimet köszönhetem, Bartha Árpád bátyám inditott el az úton… Hálás vagyok ezért fotóművész tanítómnak, az Előre újságot szerkesztő mecénásomnak. Isten éltesse Gabi bátyámat, fotósként mindent neki köszönhetek.
*
Kedves Cseke Gábor! Nyolcvan évest a hetvenötös már ne bátyámozza, inkább árvalányhajas lélekkel csendben simogassa. És lássa be, hogy a születésben (is) alul maradt. Korábbi írásommal szeretnélek köszönteni, azért is, mert nincs benne semmi tanulság, csak annyi, hogy még sokáig szépek lehetünk, ha gyermekek maradunk.
Isten éltessen!
Bölöni Domokos: Mikor van a költészet napja?
– Mikor van a költészet napja?
Kérdi közvetlenül, ám felvillanyozva.
Láttam már itt. Fél egyig felhajt valamit, aztán átballag a zebrán, a megállóba. Jön a kisbusz, és hazaviszi. A magaféle derék atyafiak látogatás nélkülin diplomáznak kommunikációból, „az élet egyetemén”.
– Mikor van a hogyishívják? Na…. Tovább »
Munkatársunk* afrikai riportja (I.)
A repülőgép szárnya alatt háromszín keveredik. A fehér, a bárányfelhők játékos összevisszasága, az ezüstös-kék, a Földközi-tenger fodros íve és a barnás-vöröses föld, Olaszország keleti partvonala. Akkora magasságból mindez egységes, harmonikus egészet alkot, és ki tudná megmondani, vajon az az élére-lapjára állított gyufásdoboz-halmaz, az a cérnavékony vonalszövevény (biztos: széles, nagy utcák) ott lent, a Boeing 707-es transzkontinentális óriásgép 27, széksorának két ablaka között Róma-e, vagy pedig Nápoly, vagy talán már az olasz csizma „spiccén“ lévő Reggio… Tovább »
velem ülsz a csendemben
és ez többet jelent nekem
mint egy csokor rózsa és
egy doboz csokoládé.
a szeretet mérnökei összetöltögették
kontraszelektálták
bodriból buksivá
buksiból bikficcé formálták
törékeny lábat adtak alája Tovább »
Omló falak, téglatörmelék
között egy szempár
bágyadt bogarai, Tovább »
Pusztai Péter rajza
2021. július 18. 10:10 editKedves Gábor!
Jó gondolni az Ivánnal töltött “erdélyi irodalom és egyebek” című időtökre. Néha máig visszajutok, megnézek valamit a versgyűjteményben.
Nyolcvan év sok. Kellemes, fájdalommentes születésnapokat kívánok. Ha van még erő, inspiráció, munkakedvet, amennyi szükséges.
Üdvözöl: OZ