A Holdhoz hasonlóan egészem rejtve van.
Világos vagyok, sötét vagyok.
Mindenhol és sehol vagyok.

Mondják, hogy eleve
hídnak születtem (vagy idővel
azzá lettem a sodrásban).
Rajtam jártak át az emberek
egyik világból a másikba :
ki durva bakanccsal,
ki lenge hálóingben,
mintha menekülne. Tovább »

A lány felvezette a fiút a konyhába. A srác nagyon izgult. Emese egyedül élt. Kínálta sós pereccel, kávéval, de a fiú idegségében csak kávét kért. A lány izgett-mozgott. Egy tányért közben elmosott. Házias lány volt Emese.

–Valamit enni nem kérsz? – kérdezte.

–Nem, nem vagyok éhes. – mondta Laci azonnal, idegesen.

–Szóval író vagy? Tovább »

HÁROM GRÁCIA

(Rádiós vicc)

— Nekem van egylámpás rádióm, azzal fogtam már Párizst.
— Nekem van egy kétlámpásom, azzal fogtam már Párizst és Londont.
— Az semmi! Nekem van egy csinos fürdőtrikóm, azzal fogtam már egy párizsit és egy londonit is!

Színházi Élet, 1932/31

Lelkem, csöppé zsugorodj,
Lábujjhegyen lopakodj
Tengeri közt, csövek között,
Hogy ne felejtsd az örömöt. Tovább »

Ébredés

Aztán egy öregasszonyhoz került egy évfolyamtársával. Ott meg az volt a baj, ami mindenütt: apu nem élt, anyu pedig nem jelent meg sehol. A banya elkezdett Ildikónak pletykálni: ez a leány biztosan kurva, hát ezt nem hívja senki, nem látogatja senki, román barátai vannak… Az apuért kapott 50 lej arra éppen jó volt, hogy Zsiléta felkeresse Rodica nénit, az egyik kollégium adminisztrátorát, és egy borítékot nyújtson át neki sírva. Az a nő is onnan származott, ahonnan ő, bizonyára a könnyek is megérintették, elintézte neki. Tovább »

fejlődés

rotyogó szurok
édeskés illatától
szépül a város

Budapest, 2021. IV. 17 Tovább »

1. Rétegek

Tovább »

Idén mind lehetett farsang, mégsem volt. Maszk nélkül ki se léphettem az utcára, mégsem maskarázott senki. A menaságiak szekér kerekére tettek fel egy férfi- és egy női maskarát, arcukra festett vigyorral ott keringtek egymás körül a hóban, de akkor hó is volt. Jártam olyantájt Gyergyóditróban is, a tudtán kívül teherbe esett lány a középkor vaskos mulatságaiból maradt az utókorra, a Dottore eltűnt, a Buffone itt maradt. Velence, az álarcok városa is eszembe jutott, a gólyacsőrös maszkok, amiket nem a muri kedvéért kreáltak. Amikor megérkezett a dögvész a városba, az igazi, a nem farsangi Dottorék így beöltözve járták a házakat, abban a csőrszerű alkalmatosságban pedig fűszerek és fertőtlenítő szerek voltak. S hogy ez, a ragály mennyire nem csak a középkor flagelluma volt, Thomas Mann prózája, a Halál Velencében az érv. Ha ott, az Adria partján halálfejes maszk is volt a tömegben, azt is tudhattad, az a maszk letéphetetlen, amint a halál is igazi.

1.

é r t e m
hogy senki sem született többnek
egyformák mind
ha különböznek is, nem jár több
a királynak, mint a koldusnak
levegőből is ugyanannyi
vizet, kenyeret sem ehetnek többet Tovább »

Hetenként kapunk hírt Velence szomorú helyzetéről, szorongattatásáról. A város süllyed, a tenger szintje pedig emelkedik. Jóllehet, ha a tenger szintje nem is emelkedne, hanem csak a város süllyedne, az is éppen elég volna veszedelemnek. Főként, ha a város akkor is vízben van, amikor nem süllyed. Tovább »

Döfködik a leányt

Véget ért a középiskola, és elkövetkezett a nagybácsi híres kijelentése. Akkor mama sem védte meg Zsilétát, híven ahhoz a viselkedéséhez, hogy azokat nézi le, akikkel él. Zsiléta pedig, még nagyon is gyermek lévén, bosszúból nem ment egyetemre. Misi bácsi és az udvarlók döbbenten állítottak be a krámába, ahol felszolgált: jaj, neked nem ez való! Hiába, a gyerekkor sem volt való, mégis megtörtént. Tovább »

1.
Ah! újra itt vagy lángoló tavasz,
Forró fuvalmad megcsapott…
…(Szobalány, nézze meg az ablakot,
És verje már le azt a jégcsapot.)

2.
Óh mily különös ez a kikelet,
Meleg helyett fagy, dermedés,
És
Befagyott a kiegyezés.

3.
Tudok egy dalt,
Egy szegény magyar rügy kibújt az ágon,
De jött egy osztrák generális,
Azt mondta: Halt!
És a magyar rügy belehalt.

4.
Kopogtak az ablakomon éjjel…
– Kérem,
Engedje meg, hogy egy vándor betérjen,
Nincsen szenem s ezen a hosszú télen
Megfagy a vérem,
Eledel az utcán hull, hull… De gyéren…
– Hát ki ön? – kérdem.
– Veréb vagyok az Erzsébet-téren.

5.
Egy szőrmeboltban
Megjelent egy lány,
Az arca sápadt,
Nagyon halavány.

Kérek egy kis bundát,
S a foga vacog.
Én, kérem, az idei
Tavasz vagyok.

Legelőször a manók bújtak el
az est füvébe, a manók legelőbb.

aztán tündér-hugaim hagytak el
éjfél után, de még hajnal előtt. Tovább »

tedd csak egymás mellé őket
tanítsd meg, álljanak glédába
edzd erőd, hogy irányban tarthasd
merre menjenek, kirándulás
nincs szebb, mint velük
ha vak lennél, néma, de hallanád
szóbokrok mit súgnak füledbe
gazdagabb lennél a gazdagoknál Tovább »

Nemcsak a kutyák meg a rókák vesznek meg. A galambok is, tavasszal.
Érkezik a galambpár, megülnek a szomszédos ház tetején. Közben sűrűn bámulnak felénk. Egyszerre lendítenek, valami kis eresz van a balkon fölött, besuttyannak, hallom totyogásuk. Tovább »

Elém kacsázik és nyújtja
négy éves világnézetét :
valamit magyaráz is rajta,
s én helyeslem: mit tehetnék? Tovább »

Fodrozódó külön káosz,
Köt minket a közös pátosz, Tovább »

Ablakunkból a Kossuth utca

Sokáig tudtam bámulni az ablakból, ahogy az emberek le-fel járkálnak a Kossuth utcán. Sarokházunk nagy ablakait is azért szerettem nagyon, mert két falat borítottak be, és olyan nagy látóteret biztosítottak, ha kiültél nézelődni, hogy felláttam a postáig, a Fényes sarkáig, s lefelé egész Ilyés Andorékig, szemben pedig félig-meddig az iskola. Teljesen látszott az Ágnes néni háza, mely sokszor meglepetésekkel szolgált. Tovább »

angyal közeleg
fokhagymás pirítós kredenc
olvasólámpafény
bakancsösszeverés
süllyedő hópelyhek felfelé szívnak
dunna alatt tenger
hajón lepedő

Budapest, 2021. IV. 19.