A holokauszt magyarországi áldozatai kapcsán az jut eszembe: nekünk nem mindegy. Mint ahogy nem volt mindegy semmi, egyik diktatúra sem, amelyet a fejünkre húztak: mindegyik rajtunk is múlt. Nem kívánom a lehetetlent, nem állítom, hogy a rendszer arctalanságával és agressziójával szembe lehet menni. De magunkkal, állítom, szembe lehetne, nehogy annak a Németh Lászlónak a helyzetében találjuk magunkat, akiről Zelk Zoltán azt írja, úgy látom, Lacinak sok köze van ahhoz, hogy itt kell bújtatnia engem. Tovább »

Körhinta – ezzel jutott el hozzánk, Erdélybe a híre – legalábbis számomra. Egy fiatal, hétköznapi természetes bájjal átitatott, kedves, törékeny lány, annyi bájjal, annyi magától értetődő kedvességgel, hogy szinte érdektelennek is tűnt – mégis: ellenállhatatlan jókedvű, derűs lénye jelenléte a filmvásznon olyan erővel ütött át, hogy nem lehetett nem törődni vele. Törőcsik Marival, a törékeny fiatal lánnyal törődni kellett. Fekete-fehér filmen nézhettük, de színesnek láttuk. Megszerettük. Ilyen sem születik minden nap. Tovább »

a lejárt menetrend

a menetrend színes lapjain
zsugorított állomások sora
eldobni egy lejárt menetrendet
papírkosárba dobni a töfögést Tovább »

Amikor a teszt – így mondják – kihozta, hogy ő is az, mobilján fölhívta a feleségét, csak annyit mondott, hogy ha valami lesz, az érettségire kapott öltönyben temessék el. Érettségizett pedig pontosan harmincnyolc évvel azelőtt, ezek szerint ha úgy lesz, mint első rossz pillanatában gondolta, akkor élt ötvenhat évet. Tovább »

A Barcaság egyetlen magyar nyelvű hetilapját Brassói lap név alatt a forradalom hevében, 1849. április 16-án alapította Bem József.
A lap első főszerkesztője Veszely Károly volt. A rendszerváltás után Brassói Lapok névvel újraindított közlemény ezen a héten már a 33. évfolyam 1626. számát adta ki. Kívánunk neki még sok-sok termékeny évet, egyre több értő, lelkes olvasót!

Nehéz olvasmány Banner Zoltán legújabb kötete. Címe sokatmondó: A cédrusfa hatalma. Alcíme elgondolkodtató: Az én művészeti akadémiám. Az olvasmány nehézségét nem stílusa, mert az könnyed, olvasmányos, még csak nem is tartalma – ami érdekfeszítő, mint egy kalandregény –, hanem mondanivalójának súlya adja… Tovább »

,,Babaka drága”,

Ildit, a testvéremet, aki minden cselekedetében különleges volt, már kicsi korától így szólította anyám. Ezt a különlegest úgy értem, hogy furcsa, és enyhén rafinált, csak így hogy különleges, finomabban hangzik. A lényeg az, hogy mindig kieszelt valami csalafintaságot, amiből baj lett, s amiért aztán én húztam a kurtát. Tovább »

mint e tört faág
holtában is szép Fiam
felejthetetlen

Sepsiszentgyörgy, 2021. április 15.

Megyek az utcán, ebben a drága tavaszi napsütésben, amely feloldja a tegnapi borús nap minden gondját-baját, ebben az aranyló zuhatagban, amely bizakodással tölt el a világ sorsát illetően, s amelyben váratlanul – és szokatlanul – önmagomról is egész jó véleményem kezd lenni, Tovább »

öngyilkossága
lassan közeledett
mint csigához
a kilométerkő Tovább »

VIRÁGNYELV

— Halló…most értesülök, főnök úr, hogy betegnek tetszik lenni. A délután folyamán tiszteletemet fogom tenni, föltéve, ha nem ragályos.
— Magára nézve nem ragályos. Tudniillik az orvos azt mondja, hogy túldolgoztam magamat.

Színházi Élet, 1932/13. szám Tovább »

,,A mi utcánk olyan utca, nem is utca csak zsák utca” Kányádi Sándor

A mi utcánk

Zsákutca volt a javából a miénk is a házunk sarkától a Tanórok kapujáig, de olyan, ahol napi rendszerességgel mindig kibújt egy szög a zsákból, mert itt az ablaktörésen, s az egymás testi sértésén kívül mindent szabadott nekünk.
Mindig megállok a kis utcánkban, ahányszor hazamegyek. Behajtok a kocsival, kiszállok, megnézem, mennyit gyarapodott a házunk falán az izabella, ábrándozok egy kicsit, felidéződnek bennem az események, s azzal már hajtok is tovább.
A mi utcánkban minden nap történt valami tisztázni való csetepaté, mint amikor egyszer csak, nem tudom mi módon, ki miatt, vagy minek a következtében, ültében a házunk sarkánál úgy beszorult Szentpáli Julika feje a csatornába, hogy az orra és szája még kilátszott belőle, de a szeme már nem. Egy darabig röhögtük, de aztán mi is megijedtünk, ő pedig mozdulni se tudott a csatorna szorításától . Tovább »

Égi hatalmak zászlaja lengett zsenge koromban.
Ültem a templom iskolapadján serleg előtt.
Annyi szigorral mondta az Isten bűnkirekesztő
mondatait, hogy féltem, a jóslat sírba taszít.

Budapest, 2021. IV. 11.

Még reggel jött a hír, hogy közeli ismerősünk, egy matektanár meghalt. Sok éve, hogy több vidám történet keringett róla s dolgairól a városban, valahogy úgy, hogy amikor halálhírét mondták, először nem is hittük el. Hogyhogy, már ő is? Tovább »

Búgócsigák

Brikettel is nehéz volt. A szerencsétlen fiút apu verte, tehát teljesen nőgyűlölő lett. Látod, a lányod hogy kifestette a körmét? Hogy kigyűrűzte magát? Hogy milyen fülbevalót tett? Ilyeneket kérdezett anyutól és mamától, azok meg búgtak, mint két konzervatív búgócsiga. Apun és Lurkón kívül az egész család görbe szemmel nézett Zsilétára.
Az udvarlóktól meg az Isten mentsen. Sőt, még az udvarlók árnyékától is. Látod, tetszel neki!, gúnyolódott Brikett, valahányszor egyik osztálytársa ránézett Zsilétára. Ugyanakkor a kerítő szerepét mégiscsak vállalta volna: Na, mi lesz, ha elmész vele egy üdítőre? Teljesen férfi lett ez a fiú, akit egy férfi gyötört majdnem szó szerint halálra.
Zsiléta pedig kiábrándult a férfiakból. Ha a férfi az, aki gúnyolódik a nőkön, akkor tegye a farkát a fülére. Ha az, aki iszik, aztán megveri a feleségét, akkor dögöljön meg. És ha végre megdöglött, akkor ne sírjon senki utána.

Árulás

Nem volt elég a maguk baja, még más nyomorultak is csatlakoztak hozzájuk. Marikát szintén verte a férje, ezért hozzájuk menekült, itt legalább nem őt verték. Megértették, bár nehéz volt embernek maradni apu mellett, de hát a szerencsétlen asszony a fiával jött, aki a verésektől félkegyelmű lett, és ők voltak amúgy is elegen. Marika elaludt az előszobában vagy mama mellett, de Attilát haza kellett küldeni, Zsiléta különben is a fivéreivel aludt. Úgyhogy felkerekedett, és apró leányka létére lehordta az Attila részeges apját, aki akkora volt, mint egy szekrény. És csodák csodája, a férfi meghunyászkodott előtte.
Aput azonban más fából faragták. Marika próbált rászólni, de apu megkérdezte: Maga mit keres itt? Mint Nicu bácsitól, a román szomszédtól. Az is elkotródott, Zsilétának, akit szeretett, hiszen a lánya, Ioana barátnője volt, azt mondta, menjen át ő hozzájuk, kakast sütöttek, nézték a tévét. De nem majszolhatod nyugodtan a kakast, miközben anyádat verik. Zsiléta maradt, amíg bírta, aztán rohant haza, hogy próbálja megvédeni anyut. És amikor apu meghalt, anyu elkezdte öntözni a sírját. Mindegyiküket elárulta.

,,Isten szövetséget kötött a cigánnyal, éspedig: csak úgy lehet szabad, ha vándorolni fog, tökéletesen szegényen. Így épül rabbá.”

Rafi Lajos * Fotó Dezső László

1971. április 8. és 12. között India kormányának szervezésében került sor az I. Roma Világkongresszusra, ahová huszonhárom országból érkeztek küldöttek. Ekkor rakták le nemzetiségük alappilléreit (hivatalosan elfogadott jelképek, nyelv és ábécé), határozták meg törvényeiket. Ezen esemény tiszteletére az ENSZ április 8-át a Roma kultúra világnapjává nyilvánította. E jeles nap margójára szeretnék néhány sort írni az erdélyi roma-állapotokról. Pontosabban, annak kulturális vonatkozásairól. Hiszen míg külföldön jóval nagyobb népszerűségnek örvend a művészet roma közösségekben, Erdély csupán egyetlen cigány (nem pejoratívnak szánom a kifejezést, hiszen minden esetben kikérte magának, minden féleértés elkerülése érdekében, hogy ő nem roma, hanem cigány ember, és cigány szerző) – magyar költővel büszkélkedhet. Tovább »

Tíz évvel ezelőtt indult a Szovátán működő Sóvidék Televízió első műsor-összeállítása. A járványhelyzetre való tekintettel az egyik szovátai szálloda teraszán, szerényebben ünnepelték meg a munkatársak a stúdió fennállásának 10. évfordulóját.
Kupás János alapító igazgató rövid köszöntőjét és az ünnepi torta felszeletését követően pezsgőkoccintással elevenítették fel a kollégák a múltat, és beszélgettek el a jelenről, majd mindenki dolgára sietett, mivel – az esemény miatt – nem maradhatott el a napi munka. A rövid ünnepség után a kezdésről, a stúdió küldetéséről Kupás Jánossal és Molnos Ferenc alapítókkal beszélgettünk. Tovább »

Régi hazamenetel estefelé —
kevés ennél meghittebb emlékképem
bizserget ringatón, nyugtat meg szépen,
kerül sorrendben fontos dolgok elé. Tovább »

Óvlak, védelek, szemed szemem,
számmal szólsz, utamon velem jársz,
telednek tétlen enyhe lettem,
változást is már csak velem vársz, Tovább »

A dolgokat jó végiggondolni; az ember a legtöbbször elérkezik valahová, ha nem is egészen oda, ahová kívánt.

Hamvas Béla

Engem szívesen el-eljegyeznek H.-val, érdemtelenül, csak azért, mert egy, bocsánat, korábbi műűűvészi korszakomban örömmel és nyakra-főre és főleg összefüggéseiből kiragadva citáltam a mondatait. Hogy mit jelent nekem H., azt most nehezen tudnám megmondani, túl gyors válaszra késztetne, mindenesetre kevesebbet és többet, mint talán gondolhatni, azaz mást. Mert például ha kivagyin azt mondanám hirtelen, hogy mint regényíró iránt kétségeim volnának, akkor ez a kétség rögtön visszahullna, ha talán nem is a fejemre, de a regényíró-ságra, hogy mi is volna az, mihez képest volnának is ezek az ún. szak-kétségek, és máris bele lettem valamibe keverve, bele lettem vonva. Nem ezt akarja-e a regény, minden regény, ezt a vonást? De ez majd lassan, szép lassan ki fog derülni. A szó adva van. A nehézség a megvalósítás. Tovább »

Esterházy Péter születésnapjára

„Úristen, milyen szép a lába!”, sóhajtott egy hölgy Esterházy egyik focis képét látván, melyen nagy írónk hátulról lőn lefényképezve, és ami több, rövidnadrágban. Szép volt az egész ember, elölről, hátulról, rövidnadrágban és hosszúban, focikor és felolvasásban, sőt, pacalleves kanalazgatásakor, ami igazán kevesünknek sikerül. Tovább »