Daruszürke égből hó pilinkál,
hűs prémű szelek cirógatnak,
beint Kolozsvárra a Vigyázó hófehér gallérja. Tovább »

Állítólag (de nem biztos) cigányné volt, állítólag (s ez sem biztos), volt vagy másfél légkör benne, amikor szenteste előtt egy nappal az óvatlanul záratlan hagyott kaput megkilincselte, aztán pedig benyitott. A tiszta véletlenül pont akkor kinéző háziasszony kilépett az udvarra, gyorsan megkérdezte a betolakodót, mit akar? A betolakodó pedig lekanyarította batyuját a válláról, könyörögni kezdett. Olyasmit mondott, hogy messziről érkezett, beteg is, meg fáradt is, szépen kéri a háziakat, hogy adjanak szállást neki egy éjszakára. Tovább »

ha ismernélek biztatnálak hogy ne add fel
a győzelem benned van s kik szeretünk mi
is benned erősítünk hisz erősítesz drága n
evevan nevenincs barátunk nekünk kicsin
is nagyon is egyetlen ha Isten volnánk se r
ónánk fel neked semmit de így hogy kicsit Tovább »

Akik az utóbbi években Románia nyugati részében autóztak-vonatoztak, láthatták, hogy a nagyvárosok, Temesvár, Nagyvárad, sőt Szatmár is mennyire meglódultak. A városokat övező metropolisz övezetekben egymást érik a zöld mezős beruházások, a jobb közlekedés érdekében majd mindenütt körgyürűket képeztek ki, melléjük telepednek le a nagy üzletházak és bevásárló központok, az új lakónegyedek. Egyáltalán, mintha megbillent volna az ország: itt már-már nyugat-európai életvitellel kacérkodnak, miközben keleten a helyzet ha nem is változatlan, de a növekedésnek ezzel a ritmusával egyelőre képtelenek lépést tartani. Tovább »

Rafi Lajos.- Foto: www.coMMMunity.eu

RAFI LAJOS: Güdüci február

A szél odakint a térdén töri a fákat.
Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely. Tovább »

Hárman ültünk az asztal körül a tornácos székely ház vendégszobájában: az öreg, a felesége, meg jómagam. A fazekas tányérokkal, kiskorsókkal díszített halványkék falak úgy hatottak rám, mint egy kismennyország. Az asztalfőnél ültem, és olyan tisztelettel öveztek, hogy félig-meddig kisistennek éreztem magam. Tovább »

Hogy is írta Petőfi? „Elhull a virág, eliramlik az élet!” Az l-ek lebegését azonnal megérzi mindenki, s vele az elmúlás elégikus hangulatát, amelyet ebben az egy sorban két kép is felidéz, de nem egyformán. A virághullás lassú folyamat, az eliramlás sokkalta gyorsabb, s ezt a tempóváltást a ritmus is érzékelteti. A sok l és a két ir viszont össze is köti a két félsort, akárcsak az egymással mintegy feleselő két hosszú magánhangzó.
Mert Petőfi így akarta? Dehogyis akarta! Csak így szólalt meg a fülében, így szaladt a tolla hegyére. Tovább »

Tükörbe néz az ősz, / de nincs ideje eltűnődni, / elidőzni az őszülés okán…/ Hiába is keresi a nyarat / vagy tavalyi önmagát, / s mégis keresi,/ folyton keresi / Sziszüfosz / homlokát. (A szerző felvétele)

Nemrég jelent meg a marosvásárhelyi Mentor Könyvek Kiadó gondozásában Hodos László Megtalált versek c. kötete, amely a Vitorlaének nemzedéke ritkán megszólaló költőjének mintegy 65 vsersét tartalmazza. Barátja és pályatársa, Komán János ekként méltatja az eseményt a Hargita Népében: „Írjon keveset a költő is, de értékesebbet, olyant, mint amiről az alábbi költeménye is beszél.

Hodos László: A SZERELEM GYILKOS MIVOLTÁRÓL

Inalva szalad hozzád a kedvem.
Az Olt siet ilyen vágyakozva.
És sarló harap mohón a rozsba,
mióta beléd szerelmes lettem. Tovább »

árván maradt a
a biciklid
üres a szoba
minden a te hiányod
panaszolja Tovább »

kisebbrendűségi érzéssel küszködök
nem vagyok egyedül
valaki a fülembe zsongja folyton
nem érsz te semmit Tovább »

Playful Rhymes

I promised Ove Berglund playful rhymes to lure him into translating Rafi´s first volume and indeed, the volume had both: rhymes and play. I avoided telling him about stanzas full of ballad-like density; this made me somewhat worried during the translation… Tovább »

…mennyi simogató aggódó szó
fáj is meg jól esik
ha már egyszer a költő
megszólal mintha magáról Tovább »

(Két vers egy témára, válaszvers Albert-Lőrincz Márton 69-ik születésnapjára)

„Hetven örömóda és hetven bukolika,
Hetven esztendő-nap, mintha csak egy volna.”
Albert-Lőrincz Márton: Kések, szúrások, hegek

Én a hetven évemet nem szégyellem,
sem a szerepeket, melyeket játszom,
most eljátszom a hatvankilenceddel –
ami fájt, ezután is fájjon, Tovább »

Maria Banuş (1914-1999): költőnő, műfordító, esszéista. Arghezi lapjában (Bilete de papagal) debütál, mindössze 14 évesen. (Opportunizmusát mutatja, hogy 20 év múlva, 1948-ban maga is megszavazza Arghezi kizárását nemcsak az Írószövetségből, de az irodalmi életből). Szerelmes verseket tartalmazó első kötete 1937-ben jelenik meg (Ţara fetelor). Tovább »

emlékszem még ágynemű frissen mosott illatára
kispárna hűvösére nyakszirtem alatt
s lángban égett a testem egy perc alatt
a keskeny ablakrésre s az éjszaka szagára Tovább »

Ikerszavaink sokasága tele van játékos összecsengésekkel. Majdnem mindegy, hogy ugyanannak a szónak két alakváltozata ikresedik-e egymással, (cserebere, hepehupa, handabanda, hercehurca, irgumburgum,
sertepertél…), vagy két különböző eredetű szó kapcsolódik egybe (mézes-mázos, rontom-bontom, recseg-ropog, csurran-cseppen, hébe-hóba…), úgyszólván sohasem hiányzik a zenei elem. Rímelnek, alliterálnak, magas és mélyhangú változatban ismétlődve születnek ezek a sziámi szóikrek, amelyek mintha csak miniatűr versek volnának, egynémely modern költők egysorosainál is rövidebbre fogottak. Tovább »

Az óvoda és az I. osztály emléke az irgalmas nővérek zárdájába visz vissza. Valami titokzatos, zárt világba, melynek értékét, javát, gyermekként fel nem érhettem, meg nem érthettem. Falai közt csendes, nyugodt élet folyt. Különös, már–már azt mondom, hogy transzcendens hangulatot árasztó folyosók, gondozott udvar, a Lourdes-i barlangot idéző Mária-szoborral, és a gyümölcsös kert. Imádság. Mindenekfölött ott magaslott a kálváriadomb a kápolnával. Aztán törés: a nővérek eltűntek az épületből, befogadottként éltek pár évig a valamikori bányabirtokos Bakó-családnál. Aztán végképp elmentek a városból is. A katedrán civil tanítónők és tanítók váltották egymást. Tovább »

As Babits or Attila József

After Rafi´s first volume, “A Marvel Thrown to the Ground ” was released, I tried to find the channels through which his poetry could reach more people, especially those who are receptive to his kind of poetry and his way of looking at things.
What was his way of looking at things? – one could ask. Who actually was our late friend, Rafi? Tovább »

Istentisztelet után kiléptem a templom elé, megmerítettem a tüdőmet a patak-hűs hargitai levegőben, majd rágyújtottam egy filter nélküli gondolatra, ami a Naṭionale-nál kellemetlenebb füsttel lebegett körül, nagyon remélve, hogy rajtam kívül más senki nem érzi. Ennek a speciális cigarettának egy-egy kérdés alkotta a két végét: Utazom, most azonnal, vagy ebédelek? Az előbbit szívtam, az utóbbi pedig holdnyi parázzsal égett, pontosan a gyomrom magasságában. Tovább »

A szerző felvétele

Fészekkeresés, étekvadászat,
vagy csak a mély titkainak
kutatása a felszín alatt?

Az egyik mindig jóllakik,
fészket lel,
miközben a másik sebzetten
könnyezik.

Minden nyelvnek megvan a maga muzsikája, de kérdés, hogy ezt ki mikor hallja szépnek vagy csúnyának. Egy közeli barátom lengyel felesége például előbb hallotta, mint értette az undorító szót. Felfigyelt rá. Milyen szép hangzása van! S mégis milyen komor képpel mondják ki ezek a magyarok! Megnézte a szótárban, s elképedt. Hát ez hogy lehet? Tovább »

hegyekben kóborló utakat tapodó
miért rettensz meg a rád rontó ugató
bozontos kitanult útonálló ebektől
miért hagyod magad kiűzetni a hegyekből Tovább »