Conductorul / A kalauz
Ha este fáradt
s már nincsenek sokan a kocsiban,
leül a padra, míg a villamos fut
a téli fák közt gyorsan és vigan.
Bámul a földre ingó otthonában,
az életére gondol tán, lyukas
emlékeit csörgetve a kezében,
s olyan, mint egy ember, mint egy utas.
* Tovább »
Irina rőzsével
Nem tudom, létezik-e, és ha igen, tetten érhető-e a csoda? Csak azt, de azt bizton, hogy szükségünk, végtelenül nagy szükségünk van rá.
Mint ahogyan lehetséges, hogy azok, az apró bűvöletek, a megtapasztalásaink, a mindennapos felfedezéseink is, ha odafigyelünk rájuk és felemelkedünk hozzájuk.
Mert fel kell nőjjünk ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen kicsik vagyunk.
Hogy felfedezzük, csoda maga az élet, a születés és a szerelem, melyben fogantatunk, meg a szeretet, melyre képesek vagyunk. Tovább »
Az árnyvonaton ársapkáját lobogtatva flexelt
egy hangember.
A 2022-es év magyar szava, antiszava és
ifjúsági szava
Nyelvészek egy közössége – idén a PKÜ Kazinczy Műhelyének közreműködésével – 2010 óta kiválasztja, megszavaztatja és közzéteszi az év szavait. A 2022. évről ez az eredmény született.
Az év szava: ársapka
Az indoklás szerint idén a gazdasági válságkezelő eszköztár egyik eleme az
ársapka lett, azaz a maximált hatósági ár.
Ahogy Balogh F. András írja, “nem csak Magyarország próbálkozott ezzel a
piacgazdaságnak ellentmondó módszerrel, sokan mások is megtették, a német nyelvterületen például fedőt tettek az árakra
(Preisdeckel), a románok mennyezetet, a magyar nyelvben is ismert plafont húztak az árak fölé (plafonarea prețurilor), Izraelben hatóságilag felügyelt árat vezettek be (שבפיקוח). Szlovákiában a »cenový strop«
terjedt el, míg máshol nyugodtan szállhattak az árak, nem volt »prezzo massimo«, ahogy azt az olaszok szokványos kifejezése tartja.” Tovább »
A Hét irt már arról a kis statisztikai kimutatásról, amely a minap jelent meg a sajtóban. Az UNESCO „Index Translationum“ című közlönyének kimutatásáról, arról, hogy a világ 73 országában 41322 könyvet fordítottak le 1970-ben. Ez majdnem két lefordított könyv minden országban külön-külön – naponta és persze átlag. Az információrobbanás korában már nem is olyan meghökkentő mennyiség. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
szikrákat gyújt szikranéni
égjen fény a szürke égen
s ami olyan sápadt fényű
csillogjon, mint nyár a zöldben
Forrás: szerző FB-oldala
Újságírókarácsony
Akkor most írok gyorsan egy ilyen szívmelengető karácsonyi kis izét, csilingelő angyalkákkal, meg áhítatos csendben suhogó szárnyakkal, ahogy kell, elvégre nem tegnap kezdtem a szakmát, hanem, ha jól számolom, olyan harmincöt éve, ilyesmit az ember félkézzel kell megírjon, közben még eszem is valamit, mert már kezdek megéhezni.
Utána akkor mit is kell még megoldani ma? Ja, igen, a tanulmány az orosz titkosszolgálatok paranoid eszmerendszeréről már kiment, a politikai elemzés kiment, akkor mi van még? Ez a kis szívmelengetés, aztán az iráni hírösszefoglaló, azt viszont komolyan kell venni, mert ott nincs karácsony, felekezeti okokból, szóval meg sem állnak, folytatódnak a tiltakozások is, azok vérbe fojtása is, Khuzesztánban legalább háromszázötven áldozata van a kormánypárti milíciának, a Baszidzsnak. Közben a kormány le akarja választani az országot a világhálóról, kérdés, hogy mennyire fog nekik menni, de az ellenzék már becsempészett kétszáz méregdrága Starlink-állomást, azokat használhatják majd – képzelhető, milyen nehezen kellett összekuporgassák rá a pénzt, főleg most, mikor négyszázezer riál egy dollár. Hát, ez nem karácsonyi, nem szívmelengető, de hír, az tény. Meg kell írni, nincs mese. Tovább »
It never snows at Christmas in that dry and dusty land.
Instead of freezing blizzards, there are palms and drifting sands,
and years ago a stable and a most unusual star
and three wise men who followed it, by camel, not by car,
while, sleepy on the quiet hills, a shepherd gave a cry. Tovább »
Puha szárnnyal, mint a hópehely,
Közénk szállnak az angyalok,
És az égen vastag felhőn át
Az útmutató fény ragyog.
Pásztor lehetsz, néped őrző.
Mit tenned kell, tudhatod.
Ne féltsd szíved, a szeretet
Bármilyen gáton áthatol. Tovább »
kikapcsol a vers
költeni megnyugtató
olvasni nehéz
Budapest, 2022. XI. 15.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember annyira, de annyira szegény volt, hogy a szomszéd faluba nem tudott elmenni. Nem volt lova, szekere sem, ezért mindig otthon ült. Unalmában nézte, hogy nő a fű, hogy szálldosnak a madárkák és a szívébe nagy, nagy szomorúság költözött. Ide vagyok én bezárva Istenem, legalább egy hétmérföldes csizmát adnál, hogy jó nagyot tudjak lépni, hátha eljutok egyszer a boldogság földjére. Az Isten azonban, noha szerette a szegény embert, csak nem adott neki semmit. Nyisd ki a szemed és a füled, mondta neki az Isten. Az lesz az ajándékom neked, s a falu minden lakójának, hogy a maga valójában fogjátok ezentúl látni, hallani a világot. Elgondolkozott a szegény ember, jó lesz ez nekem? Na de ez is több mint a semmi nyugodott bele és egy üveg szilvóriumot a kezébe fogva, leült a szénaboglya tövébe. Egyszer csak látja ám, hogy az égen fura ezüst ládák siklanak. Repülő láda, örvendezett a szegény ember, emlékszel kisonokám, erről meséltem neked abból a vastag könyvből. Valami Amundsen…nem Andersen volt ráírva. A kisonoka is felnéz és legyint egyet. Papa, ne igyál már annyit, miféle repülő láda? Az a nagyságos király urunk repülője -, de akkor bekattant valami a fiúcska fejében – vagyis a fekete seregé. A király éppen meccsre tart a szomszédba. Tovább »
Nyáron megváltozott az életem, és egyelőre döbbenten állok az új élet kapujában. Boldog döbbenettel, meglepetten és elfogódottan. Nem hittem volna, hogy még egyszer megváltozom. Ötven éves lettem, ezért annál kevésbé hittem.
Úgy repültem ki magamból, mintha egészen másvalaki lennék. Isten tudja, hogy történt, de ő tudja azt is, hogy megtörtént, és hogy semmit nem tehettem ellene. Amit tehettem, azt megtettem.
Most Bukarestben élek, Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
borostás szüzek
vajas mosolyán halkan
átüt a reggel
Pomáz-Kiskovácsi, 2022. XI. 20
Nagyapám, Nagy Dénes emlékének
Szaporán kopogott a fagyott sár a cipők alatt, apróbbat-nagyobbat, néha megreccsent az alig ujjnyi mély tócsák ráncos bőre, kipkop, valami furcsa ritmus szerint, aztán kip-kip-kop. Komoly, fekete bőrbakancs mellett aprócska cipő szaporázta; lassított vagy éppen meg-megállt attól függően, mekkora gödrön akart átpattanni.
Szilaj kiscsikó vére trappolt a koppanásokban, kevéske havon csikordultak a sarkak, lassú egyformasággal kongatta a bakancs a
csöndet. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Emlékszem, a kétszázadikon húsz éves voltam. Kaptam egy meghívót a Szentivánéji álomra, de amilyen balf@sz korszakot éltem (ó, ez nem szűnt meg), valamiért nem mentem el, s még másnak sem adtam oda.
Emlékszem, láttam Andrei Șerban Médeiáját és Zsámbéki Gábor Revizorát, s azokból (de különösen az elsőből) kezdtem megérteni, milyen forró és technikai érzékiség a színház. Maia Morgenstern csodálatos volt, Bán János szintén. Aztán Cserhalmi a Tótékban szintén. Sok szintén volt akkoriban, például Varga Mária szintén 🙂 a Tótékban. Cserhalmi lejött a zsinórpadról, a karjával kapaszkodott valami rácsokba. Tovább »
Akár vádat is emelhetnek Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok volt elnöke ellen. legalábbis ez derül ki abból a jelentésből, amelyet a Capitolium tavaly január 6-ai ostromát kivizsgáló kongresszusi bizottság állított össze. A BBC brit hírszolgáltató szerint Donald Trump vádolható azzal, hogy
És tényleg. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zöld sör. Igen, évente egyszer piacra, illetve a pultra dobnak a csehek egy zöld sört. Az eredeti reklám szerint az a bizonyos sörfőzde (nevét le nem írjuk, ki nem ejtjük többé) zseniális ízvilágot hozott össze, és titkos recept alapján, különleges füvek meg herbáriák gondos adalékolásával, nyolc napon át tartó erjesztésével érték el a végső hatást. Aztán az élelmiszerfelügyeleti hatóság kiderítette, miféle turpiság van a zöld szín mögött: szó sincs semmiféle füvekről meg szín-átalakító fűszernövényekről, hanem az extra profit érdekében leleményes csalóink közönséges brillantkék fcf (E133) élelmiszer-adalékanyagot kevertek a normál sörbe. Ettől függetlenül a zöld sör minden évben nagy sikert arat, mert ugyanolyan vicces, mint a hélium, s egyébként is: kit érdekel a kőszénkátrányból szintetikus úton előállított fcf és az „E” betűk hadserege! Tovább »
verőfényes reggelen
szikrázik a hó
csillámpor hull
a fejemre
mint áldás
vagy isteni üzenet
felhő sincs az égen
meglehet
csak emlékeim
törnek fel
s játszani hív
a képzelet
Árnyékok nyújtóznak a vízen, füzek sóhajtanak,
Lemenő nap fényében fakó keselyük rajzanak.
Csend birkózik a nyári alkonnyal, a patak csobog,
S a hulló sastollak, csillagfényben úszó sárkányok. Tovább »
A nap torzulva hull a kúsza fákhoz,
nem ritkít már az ágyúk ostora,
Egyet hörög még és kimúl a páthosz,
s az óda itt fel nem támad soha. Tovább »
Tükörkép. Forrás: szerző FB-oldala
Az 1965/66-os évadban a Sepsiszentgyörgyi Magyar Színház műsorára tűzte Victor Eftimiu „Rokonunk, a csavargó” c. darabját, amelyben a Csavargó szerepét László Károly (Puki) játszotta nagy sikerrel. Meghívásunkra az előadást elhozták Segesvárra is.
(Mellékesen megjegyzem, hogy Puki felesége, Ildikó, első unokatestvérem volt).
Meghívást kapott a darab szerzője, és el is jött Segesvárra. Tovább »
koronként jöttek mentek
valami jöttmentek
ők azok akik minden alkalommal hozzátettek
valamit poklokhoz mennyeknek képéhez Tovább »
Pusztai Péter rajza