Egy diáktüzér naplója III. Dél lehetett, mire a református iskolánál rátaláltunk a toborzóirodára. Voltak ott katonák is, őgyelegtek szájtátók is sokan, ‘ egy-két legény úgy ment el már tizedszer a kapu előtt, hogy mégis be kellene menni, aztán továbbhaladtak tizenegyedszer is. Mátyás bácsi megszorongatta még egyszer a kezem, aztán bebocsátott.

Egy diáktüzér naplója II. Egy hónap múlva már jól tudtam járni. Igaz, kicsit húztam a sebesült lábam, csakugyan merev volt térdben, ahogy az első orvos megjövendölte, de nem is ez volt már ekkor a legnagyobb baj. Itt laktam Mátyás bácsinál immár egy hónapja, alvóhelyem volt, kosztom volt, barátságban sem volt hiány, csak éppen azt nem […]

Egy diáktüzér naplója I. Késő tavaszon sebesültem meg, nem is emlékszem rá, hogyan. Lövést kaptam a combomba, valamivel a térd fölött: nem vettem mindjárt észre, csak mikor zsibbadni, fájni kezdett. Eleinte nem is nagyon, később egyre jobban, aztán másnapra már az eszméletemet is elvesztettem. Arra néha-néha feleszméltem, hogy a sebesültszállító szekér megdöccen, mert rossz volt […]

A szobor Görgey egykori segédtisztje, Reményi Éde összehegedülte hangversenykörútjain a szoborra való pénzt. A szobor, a bronzba öntött gondolat ott állott már a Duna-parton, nemzetiszín leple alatt. Égy ország készült a leleplezés ünnepségéire. És a szabadság költője, aki megjárta a poklot is, harmadnapra feltámadott halottaiból, mint a testet öltött Ige. Versei bronznál maradandóbban hirdették: Exegi […]

A harmadik Petőfi A birtokunkba került naplórészletek itt megszakadnak. Nem tudjuk, hány oldalt tépett ki az elnyűtt füzetből valaki, a lapok nincsenek megszámozva. Még kevésbé tudjuk, miért tépte ki az illető, és ki lett légyen a füzet megcsonkítója. Csak annyi bizonyos, hogy a feljegyzések öt év múlva folytatódnak. Szó szerint adjuk őket közre, és az […]

Évszak-versek (amelyekre a Négy évszak című zeneműve épült) A tél Fekete felhőkből jönnek keményen a szörny-szelek s szigorúan morognak, a percek lépte koppanó az éjben, a végtelen fagy fogakat vacogtat.

Ibrányi naplója Lapozgatunk Ibrányi Kázmér naplójegyzeteiben, amelyek sajnos, csak igen hiányos és megrongált állapotban jutottak kezünkbe. 1850. január 10. Felletár Józsi, úgy látszik, egészen jól fordít. Legalábbis a verseknek a foglyok közt igen szép sikere van, Józsinak több példányban kell lemásoltatni a verseket, mert elnyüvik őket. Egy örménynek támadt az a gyakorlati ötlete, hogy áruljuk […]

Felbukkan Petőfi A fogolytábor tizenhat emeletes barakkot és egy kőházat ölek körül másfél ölnyi magas palánkkerítéssel. A kőházban a parancsnok lakott segédtisztjével és más három alárendeltjével. A hatalmas fenyőszálakból összerótt barakkokban a deportáltak, részben politikai száműzöttek, részben mindenféle gonosztevők, a hatalmas birodalom minden részéből.

Katorga A deportáltak tábora közel volt a bányához és mintegy két óra járásnyira a várostól. Ide már szánokon érkeztek a fogoly magyarok és a kormányzó jóvoltából birkabőr subákban, halinacsizmásan, báránykucsmásan. A fogolytábor parancsnoka, egy kis köpcös őrnagy meg külön levelet kapott a kormányzótól, amelyben az meghagyta neki, hogy emberségesen bánjék a magyar hadifoglyokkal.

Manyilov tábornok A másfél ezres fogolytranszportból alig háromszázan jutottak el Tobolszkig. Sokan már az út elején kidőltek, de legtöbben a hidegben pusztultak el, mert amúgy is elnyűtt ruházatuk nem a szibériai tél számára készült. A transzport parancsnokai, a kozáktisztek nem sokat törődtek ezekkel az egyéni tragédiákkal. Amikor a legközelebbi helyőrségnek átadták a transzportot, röviden számolták […]

A két Petrovics Ibrányit történetesen két testvérrel láncolják ősze. Az egyiket Petrovics Eleknek hívták, a másikat Arzénnak. Ha külsőre volt is köztük úgynevezett családi hasonlatosság, természetükre nézve meglehetősen különböztek egymástól. Elek szelíd volt és költői lelkületű, Arzén indulatos, szeszélyes és lobbanékony. Így persze ő viselte hármuk közt legnehezebben a rabság nehéz jármát, és Kázmér hasztalanul […]

Kacskaringós utak Ettől az időponttól kezdve csak igen kevés adat jutott birtokomba Ibrányi további pályafutásáról. Csak annyit tudok, hogy volt pápai diáktársai, Petrovics, Jókai és Orlai Petrics több ízben találkoztak vele az ország legkülönbözőbb pontjain, és mindjárt hozzá is tehetem: a legkülönbözőbb helyzetekben.

Ibrányi, a kalandor Voltak közöttük mindenfélék. Jurátusok, parasztok, felszabadult jobbágyok, polgárok és mesteremberek, katonák és papok, színészek és kóborló szegénylegények. Voltak köztük magyarok és székelyek, bácskai szerbek és bánáti svábok, meg bolgárok, meg bécsi diákok, a halálfejes légióból. Még olasz is akadt, a Don Miguel és Zanoni ezredekből.

A HÁROM PETŐFI Felbukkan a főhős   A fogolytranszport bizony nagy utat tett meg. Ha az ember így messziről, száz év madártávlatából tekint le másfél ezer szerencsétlenre, mint vánszorog a forró erdélyi nyárból a kegyetlen szibériai télbe, hegyszorosokon, hágókon, roppant síkságokon, széles folyamokon, végtelenbe kanyargó országutakon át, olybá tűnik az egész, mint egy elkárhozott hangyamenet, […]

Egy napló kezdete Mondjuk: [1914] január huszonkilencedik napján. Rend, félelem, szanatórium, Elmaradt csókok s duplával igértek: Értek-e valamit s mennyit értek?

PAUL KLEE Hol volt, hol nem egy piktor, Paul Klee, Hegyeken túl, hetedhét határban. Sok-sok színes plajbásszal az allé Fái közt ült naphosszat magában.

A TENGERÉSZ A Madhu hajós csónakja Rajgunj rakodópartjánál van kikötve. Haszontalanul van ez megrakva kenderrel és itt feküdt az már egyre tétlenül oly sokáig. Bárcsak ide kölcsönözné nekem csónakját, ellátnám azt száz evezővel s felvont vitorlákkal, öttel, hattal vagy héttel.

A CSINTALAN FIÚ Volt egyszer egy öreg költő, egy olyan igazán jó öreg költő. – Egy este, midőn otthon üldögélt, künn iszonyú rosz idő volt, csak ugy szakadt az eső; az öreg költő azonban kedélyesen üldögélt kandallója mellett, melyben élénk tűz lobogott, és rajta sült alma sistergett.

A GONOSZ LEVÉLHORDÓ Miért ülsz ott a padlón oly csendben és hallgatagon? Mondd meg, drága anyám. Az eső becsap a nyitott ablakon át, egészen megáztat és te azt nem veszed észre. Hallod-e, hogy négyet üt a gong? Itt az ideje, hogy a bátyám hazajöjjön az iskolából. Mi történt veled, hogy oly különösnek látszol?

Zsoltár Aki több napos éhezés után kenyérre gondol: valódi kenyérre gondol.

Albinó pipacsok Ördögök szekerén ördög a szekeres, ebben a világban logikát ne keress.

Áldottak és áldozatok Üdvözlégy József Attila! Üdvözlégy Jóság, Tisztaság, Szeretet, Áhítat, Áldozat, Okosság, Vereség, Gyötrelem, Fény és Magasság, Árva Hódolat, Megadás és Lángtudat! Üdvözlégy neked, akit nem ismerhettem személyedben, csak sírodat a Kerepesi temetőben. Meg nélküled-árva családodat, a cselekvő ember-hagyatékot: Jolánt, Etust, a Makai-gyerekeket, Juditot. Aztán Vágó Mártát, a pszichológus Gyömrői Editet, akivel Londonban találkoztam, […]

Közös sors Egyenruhában vagyok, egyszerű egyenruhában, mint a réti fű. Egyenruhában, mint a búzaszem, kezdtem, folytatom s végzem életem.

Nyáresti áhitat Lépkedj vigyázva, kedves! Míg mély varázsa tart e percnek, ülj le mellém. A csöndet ne zavard.