Erdélyi Magyar Színháztörténet – Philther elemzések/3
Egyetlen tudósításnak indult, de cikksorozat lett belőle. S még nem tudni, mikor lesz vége. A kötet, amit töménysége okán naponta mégsem lehet úgy forgatni, ahogy előre elterveztem, nem hagy nyugton, újabb és újabb emlékeket hoz fel, gondolatokat szül bennem. Valószínű akkor fogom befejezni, miután az egészet átolvastam. Gazdag hivatkozás listái minduntalan megállásra késztetnek. Valójában nagyon tartalmas andalgás ez színházi életem múltbeli ösvényein. Tovább »
Az erdőn átszalad
A nagyvad,
De a facsonkok még
Maradnak.
Fázott a keze, ahogy szédelegve beállított az éjjel-nappaliba. A csemegepultos későre jött és szótlanabb volt mint máskor. Az öreg innen sejtette, hogy vasárnap este lehet.
Budapest, 2020. I. 12.
„Marad a láz, ugye fiúk, az ereinkben
búgó liliom-lángú lárma.
Az égig szökken, ugye, a hátgerinc
és nem csavarodik fel a szivárványra!”
Farkas Árpád: Köszörű-időben
Nem tudom, hol volt, hogy nem volt,
de valami félrement nagyon:
a hátgerincről már nem is beszélünk,
az agyak viszont félrecsavarodtak. Tovább »
Nálunk is a történelmi pillanatok egymás sarkára hágnak. Ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egy hallgatásra kényszerült, illetve a hallgatást választó ország beszélni kezdett. Nem hiszem, hogy túlzás volna, hogy ez a negyven év az államszocializmusnak nevezett őrület előli menekülésben telt el; odaszámítva, a meneküléshez, mondjuk így: egy szintig, a beépülést is. Nem heroikus volt ez a negyven év, hanem szahar és még egyszer szahar. Tovább »
A Deltát – tudjuk meg a riportkönyvből – elképesztő mennyiségű nád borítja, s ez a terület évről évre növekszik; a deltai földlerakódás kitűnő körülményeket teremt ahhoz, hogy a nádasok elszaporodjanak. Az ingoványos, bő talajvizes, nehezen megközelíthető környezet minden időkben nehezítette a nád kitermelését, ezért inkább csak egyéni, kisipari felhasználása volt ismert. Pedig hát, cellulóz-tartalma miatt kitűnő papír-nyersanyagként is beválik. A nagy gond: a betakarítása. Tovább »
Didajka, szép, formás arcú lány volt.
Már ebből lehetett sejteni, hogy felnőtt nőként nem fog örökké a telepen élni.
A falusi rendezvényekre rendszeresen lejárt, s vagyonos parasztgyerekekkel kísértette magát haza. Tovább »
Ne tévedj…, igazad („IGAZAD”!? – mi is az?) sosem lehet, különösen nem kételyek vagy tesztelés, ellenőrzött értelmezés nélkül… S akkor meg minek az „ítélet”, az esztétikai klauzula, a műfaji besorolás, a műnemi mitopoétikai kontraszt, az olvasatot is csak olvasattal pótoló tücsökcirpelés…?! Tovább »
„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
(József Attila: Két hexameter)
Öcsikém!
Ma éjjel virrasztottam egy ismeretlen, roncs roma öregasszony miatt.
Kinn voltam a folyosón, amikor megpillantottam a hordágyon a mosdatlan beteget, s elcsíptem az egyik ápoló egy mondatát: ”Nincs senkije.” Ekkor ugrott be a mottónak választott idézet. Ki tudja, ki volt, tisztességes volt-e, nem-e… A nénikének csukva volt a szeme, de még élt, kissé fordulni próbált, picit meglendítve egyik kezét, abban a másodpercben megsajdult a szívem érte, a hordágyat betaszították a mellettünk lévő üres szobába. Tovább »
Kő vagyok
Sok nehézségben volt részem
Átéltem kínt rengeteget,
Pár itt maradt mint rossz emlékem,
De pár nyomtalanul elveszett.
Minek változtassak meg már bármit?
Kemény kő vagyok,
Most csak ez számít. Tovább »
Szabadság, vasra-vert ígéret,
szemünk láttára hervadsz
a rozsdát-vétkező láncok közt,
s azt merik mondani, szíveinket éled: Tovább »
Milyen Trianon?
Bezárt a játékbolt
— siránkoztam —
nem tudom megvenni
a parittyás repülőgépet. Tovább »
A klímaszkeptikusok, vagyis azok, akik nem hisznek a klímaváltozásban (vagy legalábbis abban, hogy az emberi tevékenység befolyásolja az időjárást), már azt klímahiszériának nevezik, ha az ember tényeket, adatokat, tudományos megállapításokat sorol a globális felmelegedés okozta katasztrófákról. És gondoskodnak az elhallgattatásukról! Tovább »
Az utóbbi években megszoktuk, hogy Székely Ferenc példás következetességgel kopogtat kerek életrajzi évfordulókat betöltő erdélyi alkotóink – költők, írók, színpadi alkotók, képzőművészek – ajtaján s közös mérlegkészítéssel közel hozza az olvasókhoz az illető személyiséget.
2019-ben újabb interjúkötet – immár a nyolcadik a sorban – látott napvilágot; az Aranypénz a százhalombattai Üveghegy kiadónál jelent meg, s az alábbi beszélgetéseket tartalmazza: Tovább »
Miután ilyen-olyan okokból
mind elszéledtetek körülem,
mert hogy imitt
nagyobbak a kenyerek
s mester-fodrászokhoz járhattok, Tovább »
Bárhogyan számolom, a dunai útra kiszabott két hét lassan eltelik.Közben a tulceai halkonzervgyár megnyílik a heringes teherautó előtt, s vele együtt riportereink is bejutnak a vidék egyik alapvető létesítményébe. Hal van a deltában, csak éppen fel kell dolgozni. De olyan gyár-hálózatot sikerült kiépíteni, hogy nem csupán a Delta, de a távoli tengereken begyűjtött, saját hajókkal hazaszállított nem kevés zsákmányt is képes volt konzervként értékesíteni. Az 1989 előtt jól ismert tulceai márka már csak a múlté: a halfeldolgozó hálózat összeomlott, s maradt a szándék, a múlt árnyéka és a riportban megörökített ígéret… Tovább »
Egy ház, egy kulcsra zárt szoba, amelyben nem lakik jóság, érzelem, melyből hiányzik a virág, a kép, a könyv, nem más, mint néhány köbméternyi meleg tér, biztonság, álom. És rengeteg, sok-sok magány.
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.
Ezen a szépen elátkozott vidéken,
néha megállva dicsérni almafát, faragott kaput,
a verstelenség szemétdombjáról kászálódtam éppen.
A gyomok emlékeztek rám az Árcsó alatt. Tovább »
Most, hogy így lassacskán, megengedően, szép nyugodtan, nem elkapkodva, kényszerítve, kénytetve és adagolva, fölismerve, fogat szíva, egy-két nemzedék életét tönkretéve kiderült, hogy mi is volt itt 56-ban, vagy legalábbis, hogy mi nem volt itt 56-ban, népfölkelés, hogy az volt, de nem azonnal, hanem kisvártatva, mert előbb ez, az ellenkező, és ellenkezőleg csak később amaz, hát ezért volt annyira jó, hogy bejöttek az oroszok, ők időben, szicsasz, még ha azt hitték is a Dunára, hogy az a Szuezi-csatorna, Tovább »
(Bakfark Bálint emlékére)
Dalold azt, mit senkinek se mondtál, de ami fojtogat.
Vess papírra mindent, mielőtt elmetszenék torkodat.
Legyél magad fénye, üstökösként ragyogj most az éjben,
Írd le azt, mi szétfeszít, borban az igazság, vagy vérben. Tovább »