bulizzunk egyet, szippantsunk orrunkon energiát, szívódjék véráramainkba, de – nevetni fogsz – ez nem az a koksz, s még kevésbé a régi szén (hogy aszongya minél nagyobb a kokszigény, annál kevesb az oxigény), megmondom én, ez a bár: oxigénbár; Tovább »
az ablakom előtt
a kis utcában
sokszor összegyűlnek a szomszédok
olyan természetesek a mozdulataik Tovább »
– Jaj, mit ért maga apuskám a mai divathoz? Maga még azokban az ánti időkben élt, amikor a menő tagok fehér ingben, nyakkendősen, élére vasalt pantallóban feszítettek. Hát ez ma már kész röhej! Ide nézzen! Én minden héten kétoldalt leborotváltatom a hajam, csak a fejem búbján hagyok egy sávot, Tovább »
(48) A Tunéziai napló c. sorozatból * Forrás: szerző Facebook oldala
Aznap a Rab Rábyt néztük meg a Bánffy-palotában. Vártam ezt az utóbb semmilyennek érzett, szürke filmet, s amint unottan hallgattam a tanító nénit, az osztálytérképen a hegyek lassan kidomborodtak.
Budapest, 2019. XI. 23.
Mikor utoljára léptem be a londoni állatkert hüllőházának titokzatos, kék-zöld fényei közé, Európa már nem volt messze a háborútól. London járókelői mind feszültebben figyelték a parkokban az óvóhelyek építését, és a néma rikkancsok nyakában izgalmakat hirdettek az újságplakátok. Az óriási város higgadt volt, mint mindig, szótlanul és határozottan készült a veszélyre. Sokat ültem a nagy parkok zöldjében, újságokkal a kezemben. Tovább »
– Maga is jól tudja, hogy annak idején a városnak csak egy kisebb bálterme, gyűlésterme létezett. Rég tervbe volt véve egy nagyobb kultúrház, művelődési központ építése. Csakhogy ehhez sok pénz kellett. Pénzhez pedig csak a központon keresztül juthatott a város. Kérvényeztek, fűhöz-fához szaladgáltak, eredménytelenül. Tovább »
Hív a vasút, vár a … te jó ég! … * Kép és szöveg: Hajdú Mónika
Szép fájdalom: az ajkak megnyílása
kis vendéglőnek tejablakos sarkán;
sima gyöngyökként bársonyszavak kúsznak
nyelvem hegyére, pompázatos tarkán. Tovább »
Somlyó Zoltán, a költő adóintést kap. Eszeveszetten rohan a kerületi adófelügyelőséghez, hogy vagy írják le az adóját, vagy pedig adjanak haladékot.
Az adófelügyelő megkérdi Somlyótól:
— Mennyit költ ön átlagban egy hónapban? Tovább »
Vasárnap is jól megjártam vele,
Nem is tudom, hol kezdjek bele;
Éppen az írógépnél ültem,
Írnivalókban elmerülten. Tovább »
A későbbi Afrika-kutató és -gyógyító Sáska László (1890–1978) az erdélyi Nagyenyeden született, iskoláit a híres enyedi kollégiumban végezte, feljegyezték róla, hogy már akkor mindene volt a kaland, a természetjárás, a rovar- és növénygyűjtés. Később beiratkozott a kolozsvári orvosi egyetemre, de tanulmányait már Budapesten fejezte be. Tovább »
1975-ben váratlan fordulat állt be a szörnykutatás addigi „menetébe”. Kiszivárgott hírek szerint hitelt érdemlő víz alatti fotókat sikerült készíteni a tóban élő állatokról, ujgyanakkor a fogadóirodákban országszerte megugrott a szörny létezésére fogadók száma.
Elterjedt a hír, hogy a kérdést a legmagasabb tudományos körökben is megvitatják majd, olyannyira, hogy műsorfüzetet is nyomtattak a tervezett eseményről, amire aztán sosem került sor. Tovább »
Az utolsó pillanatban nyúltam ki utána, így megmenekült. Ha viszont nem kapom el, kiszáll a kitépett ablak résén, a szemétben végzi, vagy a lángok között, csak mert könyv egy kivégzésre ítélt ház romos nappalijában. Olyan könyv, ami külalakra nem is könyv. Egy téglalap alakú keménykarton doboz, benne tizenkét szöveges-ábrás füzet. Utólag kiderült, csak tíz, mert kettő elveszett. Tovább »
Ha most jönnél, csak néznélek,
Hogy mit tegyek veled.
Ölelni nem tudnálak, tán kérdezném,
Hoztál-e pálinkát és kenyeret? Tovább »
Kályharakással már évek óta csak a repedői mészégető foglalkozott. Téglából bárki megcsinálta magának, az itt meghonosodott formában, de igazi cserépkályha-rakáshoz csak ez a szurtos, mord ember értett. Ezért, amikor a nagy múltú, köztiszteletben álló Hosda bácsi nagy kályhájáról lepattant a drót, ami évek óta összetartotta a rogyadozó csempéket, hamar üzent a mészégetőnek. Tovább »
Napraforgók, csúfoltalak titeket,
S megbántottalak, még az is lehet,
Mégis, ahogy ma hajnalban láttalak,
Én most ígérem: nem bántalak. Tovább »
…a marosvásárhelyi 25. Könyvvásáron. A felrakott könyveket odaajándékozták az utolsó napi látogatóknak
A Koporsókő volt a hegygerinc legmagasabb pontja. Fenyves erdő vette körül, de maga a szikla kopaszon meredt az ég felé. Messziről úgy nézett ki, mint egy nagy szürke koporsó. Fentről jó kilátás nyílt az erdőre. Enyhe szellő bujócskázott a fák között, halkan suhogott, meghimbálta a koronákat, a szikla mintha egy nagy zöld tengerben suhogott, úszott volna. Tovább »
XX emlékére
(aki ismerte, az tudja, kire gondolok, aki nem, annak két betű úgysem jelent semmit)
„Plébános úr, meghoztam az újra töltött demizsont, amit tegnap kiittunk!”
Csodálkozva néztem ki az ablakon, e szavakat hallva,
De a kapuban senki sem volt Tovább »
– Jaj, csak ne látnám folyton azt a búvalbélelt képedet ! Most megint miért duzzogsz ?
– Nem duzzogok.
– Dehogynem! Láttam rajtad, már kora reggel, amikor kicaplattál a mosdóba. Meg lehetett volna mintázni rólad Don Quijotét, a búsképű lovagot. Csak Rocinante hiányzott alólad, mert a szélmalom már hibátlanul működött, amint hallottam…. Tovább »
A 20. század legjobb fotójának tartják
Ma már a szakma vitán felül elismeri, hogy az 1922-2017 között élt svéd fotográfusnak, Lennart Nilssonnak sikerült elkészítenie a huszadik század legjobb fotóját, mely egyben az egyik legvitatottabb fénykép is.
A fényképész érdeklődése következetesen kapcsolódott az élővilág rejtelmeihez. Nagy hatással volt rá Louis Pasteur munkássága és a mikroszkóp használatának lehetőségei. Tovább »
Itt Európában
a kilencven körüli férfiak
lesütik szemüket
ha a háborúról esik szó Tovább »
sötétség
csak az eső sistereg
átvergődve a lombkoronán Tovább »
Pusztai Péter rajza
