A ma már jóban-rosszban távolinak tetsző ötvenes években, gyermekkoromban Romániában, a Magyar Autonóm Tartományban, Kézdivásárhelyen a cégtáblákról tanultam meg olvasni magyarul. Ma is tudom, hol volt a főtéren az „élelmiszer”, a „vasudvar”, a „könyv”, a „gyógyszertár”. Két évtizeddel később, a hetvenes években, ugyancsak Romániában, az akkor már régóta megszüntetett Magyar Autonóm Tartomány székvárosában, Marosvásárhelyen az én gyermekeim cégtábláról, utcanévről, nyilvános feliratról kizárólag csak románul silabizálhatták a szavakat, Tovább »

Óda ez is

Úgy eljámborultál,
mint a védtelenek. Vagy mint a
vétkesek Hiúságod, mohóságod
talán(y); olykor már csak egy kis
nyalánkságra korlátoznád néhai
bűnös álmaidat, keresztényeket korholó, Tovább »

Ady (részlet)

Ady Endre párizsi életmódja lényegesen különbözött a pestitől. A redakciós robot nem volt rajta, hívek szaporodó sokasága itt nem bolygatta a nyugalmát, hajlandósága szerint, zavartalanul élhetett és ez a kívánság egyszerű, beosztás dolgában majdnem polgárias volt, rendes időben lefeküdni, rendes időben fölkelni és közben a napi teendőit teljesíteni. Tovább »

Üzen a tél,
Pirít hideg,
Csókok nyoma
Hol marad meg?

Családi kör * Fotó Hadnagy Dávid

Három kis kéz, három csemete,
öt-öt ága van mindháromnak,
és mindahánynak külön neve,
(mint) Daninak, Ádámnak, Áronnak… Tovább »

– Határozottan állítom, manapság nem érdemes semmiért lelkesedni, de aggódni sem. Ott van mindjárt az időjárás: ma kánikula, holnapra beborul, holnapután esik, aztán fúj, havazik és kicsattan az arcod a mínuszoktól. Te pedig, szerencsétlen muki, csak kapkodsz, hol a szalmakalap, hol a bundasapka után, de egyébként teljesen tehetetlen vagy… Tovább »

mikor a költő színre lép
elhallgatnak a múzsák
bemutató van kigyúlnak a fények
szétáradnak a verssziporkák Tovább »

KRÚDY GYULA

A ritmus és a múlt, a ritmus és az emlékek!… Mily boldog is az, akit nem köt az idő, aki úgy kószál a tovatűnt napokban, mint egy örökzöld, ismerős kertben.
Szindbád például hatezerötszáz esztendős volt, amikor úgy érezte, hogy illő volna megemlékeznie utóbbi fél ezer születésnapjáról. Igy vetődött mindenféle színes álmosító ködökből az esti Pestre, ahol nagy adag bujaság lappangott a gázlámpák szivárványos fényében, Tovább »

Sólyomsikoly hasította a levegőt
a falakon túl, számodra ismeretlen
fény fagyos hullámain túl,
a lobbanó július szava, a falak
belsejéből zsivajgó hangok Tovább »

„Már egész fiatalon megismerkedtem a gravitációval!”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Kísérletezés közben olyan eredményekhez jutsz, amelyeket az addig ismert elméletekkel nem lehet megmagyarázni. Lázas sietséggel felvázolod a leendő cikket. Alszol rá egyet, és ha még mindig úgy tűnik, hogy itt van a nagy lehetőség, akkor a billentyűk felhevülnek ujjaid alatt. Estére kész a második változat. Hazaérve boldogan felhajtasz egy féldecit, aztán még egyet. Tovább »

P. J.-nek

Mert sose dolgoztál, javadalmad kis csenevész pénz.
Laksz idegen városban az erdő zöld peremén.
Jó szüleid felszálltak az égbe. Most egyedül vagy. Tovább »

A Szentszék Sajtóirodája 2019. január 11-én hozta nyilvánosságra: „Őszentsége, Ferenc pápa, elfogadva Románia elnökének, az állami hatóságoknak és a romániai katolikus egyháznak a meghívását, apostoli látogatást tesz az országban május 31-től június 2-ig azzal a céllal, hogy meglátogassa Bukarest, Jászvásár és Balázsfalva városait, valamint a csíksomlyói Szűz Mária-kegyhelyet. Tovább »

„A Biblia arra tanít, hogy szeresd felebarátodat. A Káma Szutra pedig arra, hogyan.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Türkíz pirkadattól havaslila alkonyatig az égbolt – duzzadó vitorla – telt hömpölygéssel fenntart és visz magával, míg horgonyt vet a nap, tenyeremben szívem dobogása, hogy megpihenjen…
Éppen szél járását követi a hold, ezüstjével alakját vetíti, egyszer csak Holvoltholnemvolt éjkék partja símul szemhéjamra. Álom? Vénülő boldogsággal érkezem a nesztelen fordulásba. Békesség van. Tovább »

Ady, az örökké élő

… Ady, bár a század elejének legnemzetibb magyar költője, nem volt nacionalista, s így gyönyörűségét a háborúban nem találta. A mindnyájunkat ért lelki depresszió reá kétféleképpen hatott. Előbb megtörte emberi hitét, magyar sorsát, és megtörte költői reményeit is. Mit kezdjen egy olyan valaki, mint ő, ebben a ránk tört pokoli viharban, ő, akinek soha nem volt nyugat felé uszító szava, akinek egész költői programja a nyugat szárnyán való nemzeti magasba vágyás, a magyar maradiságok ostorozása, akinek lírája a magyar megújhodásért való epekedés és verekedés?! Tovább »

A Komát szokatlan hangzavar fogadta. „Adjon Isten”-nel köszönt, majd zavarában közölte, hogy Vadmalaccal szeretne beszélni. Fölösleges volt ezt mondania, hiszen naponta megfordult abban a lakásban. Malacka még tovább fokozta a Koma zavarát azzal, hogy úgy szólt hozzá, mintha az valóban idegen lenne:
– A férjem gyakorol. Tovább »

A nyár utolsó, vagy inkább az ősz első napjai voltak. Akkorát csapott a légyre miközben vacsoráztak, hogy szerencsétlen húsz irányba röpült. Az alkatrészekből egészen biztos, hogy a túróra meg a füstölt halra, a paradicsomra is hullt, úgyhogy Aloé Vera a szájára szorított zsebkendővel sürgősen eltávozott a vécé irányába. Majd ha tényleg megjön a tél, lemegyünk délre, mint hajdanán a tüdőbetegek. Tovább »

MIKSZÁTH

Most pedig rászólok a kaszásra, álljunk meg itt az olvasók vendégfogadójánál, és hajtsunk fel egy messzely bort, mert nemcsak halálból áll az élet, és – nemcsak életből a halál. Erről tudok egy anekdotát is, nincs annak párja (nem is volt soha), és el nem évül, amíg ember él a földön. (No abból mindig több volt, mint kellett volna.) Tudok egy történetet, mondom (az öreg már felejt, mindent kétszer mond, hogy legalább egyszer megjegyezze !), tömör és sima ez a história, és aranyló mag lakik benne, mint a tyúktojásban (Jókai Móric pipakupak alatt főzte, azért nem füstölt soha, inkább gőzölgőtt a csibukja a tisztelt ház folyosóján). Tovább »

Nem engedem, hogy őrizz,
és ajándékként nem kérlek, hogy ápolj.
Ép egészséges vagyok,
a kor így is felböfög magából. Tovább »