Kisebb balesetünk volt aznap. Drifteltünk a lefagyott 6 sávos főúton, ahol éjjel, munkából hazamenet már nem volt senki. Velünk dolgozott aznap a kisebbik gyermekünk, a lányunk, aki ki akarta próbálni, milyen üveggel dolgozni. A szokásos halétteremben ebédeltünk, aztán folyt a munka késő éjszakáig.

Ha nem is a „semmi ágán ül szívem”, de a senki földjén a lelkem. Szabó Lőrincet és a vízipókot nem tudom átadni, ahogy a Tanút sem, ahogy az Indul a bakterház is csak nekem vicces. Nem tudom azt az érzést megértetni, átéltetni senkivel, hogy mit jelentett életem első fekete FA szappana, az egyébként teljesen üres […]

24 évvel ezelőtt a férjem megkérte a kezem. Ez alkalomból elutaztunk Koreába, hogy bemutasson a szüleinek. Nagyon kedvesek voltak, igaz, akkor még nem beszéltem túl jól koreaiul, de azért elboldogultunk egymással.

Koreában éltem, mikor az a hatalmas kompbaleset történt, amelyben több, mint háromszáz, 17 éves diák, és több tucat kiránduló lelte halálát. A baleset körülményei rettentőek voltak, a hajó kapitánya hullarészeg, a helyettese elment aludni, az irányítást egy aznap kezdett segéderőre bízták. Éjjel volt, a komp épp Jin-do (Dzsin do) sziget mellett haladt el, ahol a […]

Nem is hegy volt, ha koreaiként nézem, csak egy nevesincs dombocska. Ha magyar szemmel tekintek rá, akár még büszke is lehetnék. Amolyan Gellérthegy méretű, s annak is a vízeséses oldalával közel azonos meredekségű hegy tetejére küzdöttem fel magam.

Előrehozott választásokat tartottak Dél-Koreában, betetőzve ezzel az előző elnök, Pák Kün E dicstelen bukását, aki korrupciós botrányba keveredett, most börtönben ül. Ez a korrupciós botrány megközelítőleg sem volt olyan komoly, mint bármelyik magyarországi közbeszerzés lebonyolítása, illetve a közpénzek közpénz jellegének elvesztése, strómanok, malacszerelők felvirágzása, a szabad sajtó bedarálása és a Bayer-féle uszítások elfogadottsága, hogy a […]

Se kabócák, se telehold, csak sűrű sötét felhők az égen és mély csend. A fájdalom felerősödik, tompa magány nehezedik a kertre. Senki sem alszik, csak úgy tesz. Nem a jó gondolatok ideje ez. Szinte leszakad az ég, olyan súlyos terhet cipel. Még egy óra talán, és eljön a megkönnyebbülés.

az, amikor a bizonytalanság olyan erős, hogy elhomályosít minden egyebet és maga válik az egyetlen biztos ponttá. Mikor nem azt nem tudod, hogy mit fogsz tenni holnap, hanem azt sem, hogy mit egy óra múlva. Kezdetben igyekszel felkészülni, a naprakészség álságos biztonságát keresed. Aztán jön a szorongás, eleinte csak ébredéskor, aztán már lefekvéskor is, végül […]

Eugenia S. Lee: Delonghi, a futurista Koreában még mindig nem túl nagy divat otthon főzni a kávét. Jó tíz éve volt a „mix” , mindenki azt itta, aki kávézott. Instant kávé, rengeteg cukor és tejpor egy vékony csomagban, fel kellett tépni, forróvizet rá, és kész. Kétségtelen, hogy valami kávészerű dolog is volt benne, de én […]

Születésnapot ültünk ma. A nyolcvanadikat. Visszanézem a fotókat. Törékeny idős asszony, mellette a férje. Görbe vonalak, esetlen mozdulatok, a torta nem volt szokás errefelé az ő idejében. Mise is volt, templomba járó emberek. Közhelyes prédikáció, közhelyes pap, maga is elmúlt már hatvan, nemigen akar a múló idővel szembenézni. Isten embere nem siet találkozni a főnökével, […]

Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik ”kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd? Irina Pusztai fotógrafikája   Kérdéseinkre […]

Több, mint tíz éve fut egy közös program a németországi, közelebbről aacheni koreai ökomenikus protestáns vallási közösség és a magyar református egyház debreceni része között. E program keretében a református egyház és az aacheni koreai gyülekezet közösen táboroztat hátrányos helyzetű, problémás családból származó roma gyerekeket. A költségek egy részét a magyar egyház állja, és ők […]

JAPÁN 2017-08-30 Igencsak átéreztem a tegnapi tévéhíradóban megszólaló japán nő gonját: azt, hogy rettenetes emlékeket ébreszt a Japán fölött elszálló észak-koreai rakéta, továbbá, hogy fogama sem volt, hogyan tegyen eleget a hatóságok felszólításának, mármint hogy atombiztos bunkerbe meneküljön. Hol van az? (Hova legyen el, ha robban…)

MIT MOND HOSSZU LAJOS? Azt mondja Hosszu Lajos, amikor a könyvtárban nemrég megkeres, és én neki egykoron megtörtént dolgokat említek, hogy ”na, ezt kellene megírnod, Tamás!” Szörnyűségeket mesélek a Ceaușescu diktatúrájából, ami még őt is meglepi. Ő ugyanis anyaországi magyar, lágyabb diktatúra, ugye…