„Tudom, hogy nem törődsz a halállal, Péter. Igazad van, nem is érdemli.” Ezt posztoltam, amikor megtudtam a halálhírét. Később láttam egy ismerősöm tőle való idézetét: „Sem a halál, sem a gazdája, az Isten nem vesz komolyan bennünket. Erre egy válaszunk lehet, emberhez méltó. Ha mi sem vesszük komolyan őket.” Nem ismertem a szöveget; rákerestem: A […]

7. Majtényi Erik (1922-1982) egy nem­zedékkel if­jab­ban Szemlérnél, gya­kor­la­ti­lag ha­sonló sors­ra ju­tott; az ő életén is nyo­mot ha­gyott a háború utáni új romániai rend­szer számos ha­tal­mi kihívása, s maga is közvet­lenül kap­csolódott az írószövetségi tevéke­nységhez: Szemlérhez ha­sonlóan, titkári be­osztást látott el, s hosszú éve­ken át egy­ben ő volt az írótársa­da­lom tény­le­ges éltetője – a „hőn […]

4. Szer­kesztési gya­kor­la­to­mat a további­ak­ban igye­kez­tem némiképpen a meglévő kánon­hoz, az ún. iro­dal­mi rang­sor­hoz igazítani. Az is­mert ne­vek szin­te önma­guktól is az élre kerültek, s ha nem is eszményi sor­rend­ben, de úgy tűnt: rend­re min­den­ki he­lyet kap az Erdélyi és csángó költészet című an­tológiában, akit az iro­dal­mi köztu­dat pil­la­nat­nyi­lag nyilván tart. En­nek el­lenére, volt egy […]

1. Va­la­mi­kor, a hu­sza­dik század al­konyán, az elmúlt évez­red utolsó éve­i­ben magánszor­galmú iro­dal­mi ka­land­ba kezd­tem And­ras­sew Iván bu­da­pes­ti író su­gal­latára. And­ras­sew azok­ban az évek­ben úttörőként támo­gat­ta a ma­gyar iro­da­lom di­gi­ta­lizálásának éppen ki­bon­ta­kozó, min­den­na­pi gya­kor­latát, ami­be – úgy gon­dol­ta – an­nak is bele kell férnie, hogy az utódálla­mok­ban, így az Erdély­ben tenyésző költészet, an­nak rep­re­zen­tatív al­kotói […]

„Még a mai ember is megtanulhatja belőle, hogy a szabadság és a pluralizmus mennyire egymást feltételező fogalom, és hogy a kettő mennyire együtt alkotja Európa állandó alapját.” Kedvenc filozófusom, Ortega y Gasset mondja ezt A tömegek lázadása franciáknak írt előszavában François Guizot francia történész egyik könyvével egyetértésben.

Brit költők József Attilával párbeszédben Külön figyelmet érdemel a szóban forgó internetes füzetben George Gomori József Attila – angol fordításban című jegyzete, amely adatolásának pontosságával akár forrásértékű összefoglalónak is beválna: Számos (brit) költő fordított József Attilától a múltban. Az első komolyabb kísérlet Arthur Koestler nevéhez fűződik, aki József Attila barátja volt, s gyakran sakkoztak egy […]

Csíkszeredában és Csíksomlyón, július 2-án, szombaton, annak rendje és módja szerint, több ezer résztvevővel, megtartották az Ezer Székely Leány Napot. A tudósítások sok apró részletről beszámoltak. Többen emlegették, hogy a 85. találkozóra gyűltek össze a székelyek. Ez hamis, mint ahogyan a rendezvény történelmében is rengeteg a félreértés és részinformáció. Próbáljuk meg források alapján áttekinteni a […]

Brit költők József Attilával párbeszédben A Balassi Intézet londoni intézetének vezetői szerint a projekt ötlete „Fischer Tibortól, a nemzetközileg elismert, magyar származású brit írótól származott. A kezdeményezés célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a magyar költészetre az Egyesült Királyságban, egyfajta irodalmi párbeszédet kezdeményezve neves brit költők és József Attila kiemelkedő alkotásai között. A Magyar […]

Tusnádi táj, tusnádi hegyek. Lenyűgöz, mint már annyiszor. Ismét „megragad”. Állok, bámulok, a 2-es forrásnál, szemben a hegyekkel. Egyszerre gyönyörűek és félelmetesek. Mintha az égbe fel azért törnének, hogy kövesse a tekintet a szépség mámorától, elszakadni , és követni Fel, Fel, elszakadva rossz, félelmetes földi bajoktól, eltöltve lelkünk a fenség varázslatával. Sötétedik, de még jól […]

Brit költők József Attilával párbeszédben A fordító előszava Erős a gyanúm: ahogy én sem, úgy sokan mások sem hallottak a londoni Balassi Kulturális Intézetnek eme nagyszerű kezdeményezéséről, melynek keretében József Attila néhány közismert, kiemelkedő versét lefordították brit költők, illetve József Attila költészetének ihletésére maguk is verset írtak.

Közvetlenül az első világháború kitörése után állítólag összedugták a fejüket a korabeli csíki tisztségviselők, és levelet írtak az angol kormánynak, amelyben óva intik Nagy-Britanniát a háborúba való belépéstől. Legalábbis ezt így tudják Csíkban, de hát az „óva intjük Angliát” kifejezést én már hallottam székelyudvarhelyi, sepsiszentgyörgyi, sőt kézdivásárhelyi keltezéssel is, ami jelzi: alighanem tényleg székelyföldi legendáról […]

Heinrich Böll: A magyarok felkelése Úgy vélem, hogy szolidaritásunk puszta kinyilatkoztatásával sem a magyar szabadságharc áldozataival, sem az egyiptomi halottakkal és sebesültekkel szemben nem teljesíthetjük kötelességünket; igaz, a szolidaritás magától értetődő és a magától értetődőt most megteszem: egyetértek a Nyilatkozattal.

Nem akarom én itt az amúgy is gomba módra termő Second hand üzleteket népszerűsíteni. Nem is a szent egyszerűség, az elégedj meg kicsivel elvét hirdetem. Inkább a használt ruhákhoz való eredendő vonzalmamat próbálom valahogyan megérteni. Első pillantásra a vonzalom érthetetlen, hiszen ezeket a ruhákat mások hordták, mások személyes emlékeit hordozzák, tehát mások emlékeit bitorlom. Ráadásul […]

Híres emberek feleségei Az a probléma, hogy a híres emberek miért imponálnak az egész világnak, csupán a tulajdon feleségüknek nem: igazság szerint nem is mondható problémának. Annyira természetes dolog ez, hogy a legkisebb fejtörés nélkül is rá lehet jönni a megoldására. Az igazán nagy ember ugyanis még a feleségének is imponálna; de hol a földkerekségén […]

Markó Béla mondja valahol, hogy Székely János rendkívül merev volt, ápolt, elegáns, pontos, konzervatív – váratlanul mégis meglepte az embert, például azzal, hogy bejelentette, a költészet halott. Ezt híres 1973-as, előadásként elhangzott esszéjében cselekedte, melyben kifejtette, a költészet elvesztette funkcióját, nem azért születik már, amiért évezredekig, ha van vers, az csak egy halott forma kitöltése, […]

Hacsek barátomnak agyvérzése volt, kórházba vitték, ahol mondták neki, álljon be abba a sorba, ahol az agyvérzéses betegek éppen azt gyakorolják, amitől meggyógyulnak. Hacsek barátom beállt a sorba és várt.

Az erdélyi íróról Az egyik majdnem hetilapban a cikkíró felkínálja sokadszorra a nagy kérdést, ki tekinthető erdélyi magyar írónak, van-e különszobás erdélyi magyar irodalom, vagy mind ugyanabban a vásárcsarnokban árulunk külön-külön gyékényeken – szabad és liberális gyékényen, népi motívumokkal meghintett szőttesen (halina és hagyma), ódon újság- és magazinpapíron, zsebből, zugban zúgolódás nélkül –, ezen vagy […]

Nekem már akkor bűzlött valami, amikor az egyházak elismerték Darwin tanait. Aztán hitetlenkedve fogadtam, hogy nemzetközi konferenciákon nem szabad tudományos címeket használni, nehogy megkülönböztethető legyen a vécés néni az akadémikustól.

Ha a kedves olvasó első pillantásra nem érti a címet, ne gondolja, hogy valami baj van vele – vagy esetleg éppen a szerzővel. Néhány szó, és rájön, hogy mi is rejtőzik a talányos kifejezés mögött.

Sokáig fogalmam sem volt arról, mi a boldogság. Csak sejtettem, hogy van, mert sokan beszéltek róla. Egyszer, olvasván Gion Nándor könyvét (Virágos katona), abban az a kérdés vetődött fel, hogy mitől boldog a virágos katona, mert körülötte mindenki bús és szomorú. A szépen megírt könyvben meg is találtam a választ: el kell menni onnan, ahol […]

Tu­dom, nem szükséges hangsúly­oz­ni, különösen a széke­lység körében, hogy a hitvány szót min­de­ne­kelőtt erkölcsi vo­nat­kozású je­lentésben használjuk a közbeszédben, a jel­lem­te­len em­ber­re értjük, habár a köz– és iro­dal­mi nyelv­ben – az értel­mező szótár sze­rint – ez a je­lentés csupán a har­ma­dik hely­re kerül. Tamási Áron szállóigévé vált ki­je­lentésében – miért is le­het­ne ez másként a […]

Hamvas Béla gondolatai 1956-ról „…Hogy mi történik ma itt, azt tudjuk.” Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a társadalom, a tudomány, a politika elárulta. Minek árulta el?

Nem szeretem, egyenesen utálom az így kezdődő vádbeszédeket: egy kenyeret akartam venni. S a folytatás az, hogy nem adtak, mert nem magyarul kértem. Ezzel az érveléssel mindkét történelmi fejedelemségből, Moldvából és Havasalföldről érkezőknél is találkozunk, az erdélyi románoknál kevésbé, mert hol békésen, ritkábban akár nagyobb konfliktusokkal, de mindmáig tény az együttélés. Nem akartak szóba állni, […]

Mióta hokimeccsekre járok és a legkülönbözőbb helyszínekről közvetített hokimeccseket nézegetem, mindig Kanadának szurkoltam, hogy megnyerje a világbajnokságot, és mindig Csíkszeredának, hogy Románia bajnoka legyen.

Dokumentumok nyomában (Olvasónapló – 1) Ha a huszadik századi magyar történelem legkiemelkedőbb társadalmi megmozdulását, az 1956-os népfölkelést és szabadságharcot megörökítő szellemi örökségünket alaposabban áttekintjük, aránylag könnyen megállapítható, hogy abban egyértelműen a dokumentáris műfajok uralják a mezőnyt. Sem az irodalom, sem a színház- és a filmművészet, de még a képzőművészet sem közelítette meg azt az átfogó […]