Még mielőtt anyám betöltötte volna a száz esztendőt, egy napon megkérdeztem tőle, mama, miféle rokonságban vagyunk mi a költő Farkas Árpáddal? – Fiam, ezt már tisztáztuk egyszer. Most elmondom ismét, te pedig jegyezd le, hogy ne felejtsd el. Én pedig lejegyeztem. Még címet is adtam neki, hogy biztos legyen: FARKAS ÁRPÁD EREDETE

Olvasónapló 1848 csillagairól Kossuth Lajos /Görgeyt árulónak nevező/ levele terjedelmes, némileg kofaasszonyos bőbeszédűséggel megírt vádirat: egy tehetetlen vezető zsörtölődéseként hat alantasával kapcsolatban, akiről összehordja mindazon kedvezőtlen, tényeknek állított érveket, melyek végül egyetlen súlyos vádat eredményeznek: „Vége van, a dicsőségnek egy fényes meteorja volt. Letűnt.

Olvasónapló 1848 csillagairól Mit tudunk – „ma már”? Szedegessük csak össze, apránként, az idővel felduzzadt Görgey-irodalomból. A tábornok dédunokája, Görgey Gábor író (a keresztségben amúgy maga is Artúr, ám íróvá válásakor, a Gábor nevet felvéve, így érvelt: „Keresztnevemet a nyilvánosság előtt a nagy előd iránt érzett tisztelet, a történelmi foglalt névnek szóló tapintat parancsára változtattam […]

Olvasónapló 1848 csillagairól Március 15-e – hagyomány s szokás szerint – a győztes forradalom ünnepe. Ez az a pillanat, amikor a világ magyarsága mosolyog, ünnepel, kalapot lenget, zászlóval hadonászik, szaval-szónokol, vagyis jelszavakat röpít az ég felé. Tavasz van: derűs, forradalmas.

Kurkó Gyárfás egyet­len könyve, a népi memoárként meg­határoz­ható Nehéz kenyér 1949-ben je­lent meg először. Iro­dal­mi művek meg­je­lenését il­letően nem volt ked­vező esz­tendő. Ak­kortájtól Romániában, akárcsak egész Ke­let-Európában, a po­li­ti­kai látószögek hosszú időre felülírták az iro­dal­mi szem­pon­to­kat.

Nekem gyakran Magyari Tivadar az utolsó reményem az élet vérzivataros századaiban. Miközben a legtöbben teljesen elvetették a gondolkodást, mintha valamiféle úri passziónak tartanák, mintha Erasmus, Hamlet, Pascal, Montaigne, Babits és mások a világon sem lettek volna,

Sorok Ferencz Imre történelmi emlékkönyvébe 1. A költői létezésnek és életérzésnek furcsa szakaszai vannak; ezért nem is érdemes mindenáron megirigyelni a versíró embert. Mert igaz, hogy ő valami olyat tud, ami nekünk – úgy érezzük – nem adatott meg, viszont miénk a vers valódi megélésének az élménye, amely már nem gyötrődés, szenvedés és merő kételkedés, […]

Középis­kolás ko­rom­ban szem­besültem először a nagy elválasztással, amit természe­te­sen mi, nyu­ga­ti­ak eszközöltünk a világ fel­osztására, megértésére. Egészen pon­to­san a nyu­ga­ti­ak, „mi” nélkül, ak­kor még . Pop­per Péter tolmácsolásában léte­zett a „vagy” kultúrájú Nyu­gat, ami­re a szem­benállás, konf­lik­tus, végle­tes megélés volt jel­lemző, il­let­ve az „és” kultúrájú Ke­let – ki­emel­ten In­dia – a to­leráns, el­fo­gadó, árnyalt világ. […]

A magyar lírának volt egy neves, mondhatni konzseniális román műfordítója (József Attila-fordításai, érzésem szerint, örökérvényűek, anélkül, hogy kizárnák a másfajta megközelítést is). A múlt idő annak szól, hogy Drumaru Palit immár nem kérhetjük meg szépen, hogy fordítaná le nekünk ezt és ezt a verset, ezt és ezt a költőt. Pedig ha tehetné, szívesen elvállalná… Január […]

Néhány nappal ezelőtt öngyilkos lett egy kiskorú lány az egyik székelyföldi faluban. Tettét állítólag azért követte el, mert volt barátja, akivel összeveszett, egy szelfiként készült meztelen fotót posztolt róla a fészbukon. Nem ő a világháló első halálos áldozata.

Amikor még kicsi voltam, lényegesen kisebb, mint most, de már nem elég kicsi ahhoz, hogy büntetlenül lehessek annyira lunatikus, mint amennyire mindig is szerettem volna lenni, mert hát nem egyformán erőlteti minden gyerek a nagyobbá válást… na mindegy. Kezdjük újra. Valamikor régen én is bevezetődtem a magyar történelembe.

Ha ezt a kérdést föltenném egy közönséges járókelőnek, joggal hihetné, hogy bele akarok kötni, megnézne magának és folytatná az útját. Ha egy tudományos embertől kérdezném meg, mit gondol, hány gombja lehet Amerikának, valószínűleg azt felelné, hogy sok. Nagyon sok. Mert Amerika nagy ország. És folytatná az útját.

2016 február 4-én tizenkét éves lesz a Facebook. Maga Zuckenberg hívta fel erre figyelmet, természetesen facebook-szövegben, és megjegyezte: számításaik szerint szerte a világon mintegy másfél milliárd gyermek, fiatal és idős használja ezt a kapcsolatteremtő közösségi fórumot.

„Mindannyian áradozunk Eminescuért, de egyikünk sem vállalná az életét” – mondta Nichita Stănescu.

Mély benyomást tett rám? Ez azért túlzás, mert nekem kellett volna egy annál is mélyebb benyomást kihasználnom. Megakadályozott valaki? Ott ült az ágy szélén, egy Rákóczi-pénzt, egy tízpoltúrást egyensúlyozott ujjai hegyén. Közben nézett.A tízpoltúrás jelöletlen veret volt, kiadhatták Körmöcbányán, esetleg Kassán, nem is ez a fontos. Évszáma szerint 1704-es, közepesen rongált (vagy közepesen ép) érme.

Hét évet kaphat, aki a feleségét megveri – áll egy új törvénytervezetben a superwomen.ro portál szerint. És a törvény kilencven napról harminc napra csökkentené a „kellő” orvosi kezelés időszakát; eddig tehát kilencven napig kellett papírral igazolhatóan ápolják a feleséget, csak akkor minősült agressziónak a verés.

Azok figyelmébe ajánlom, akiket érdekel a szóban forgó szívritmuszavar. Akik régebbről ismernek, tudomást szerezhettek arról, hogy évtizedeken át rossz viszonyban voltam a szívemmel. Bántottuk egymást, azaz ő bántott engem. Hiába próbáltam jó lenni hozzá, hiába próbáltam kímélni, vigyázni rá, nem viszonozta ezt a tiszteletet érdemlő, egészséges emberi magatartást. Kérte, hogy ne igyak olyan sok kávét. […]

Kedves Boér Károly! Hallgatom a műsorodat /a marosvásárhelyi rádióban/, és szeretettel köszöntelek. Manapság, mint mindig év végén, mindenféle díjakat osztogatnak, bizonyára alapos megfontolásból.

A kor fala Hát már csak ilyen ez a híres kor. Olykor terroristák horrorfotóját szögezik fel a szégyenfalra, akik egykedvűen, nekem mindegy alapon léptek át az életből a nagy semmibe. Kérdés nincs, kommentár annál több. Hogy felekezeti vagy nemzeti ellenállás, fundamentalista támadás, törzsi vérbosszú áll a rettenetes dolgok hátterében. És itt Európa autonomistái is feltűnnek, […]

A Búcsúkoncert című, le­gendás Egyed Péter-ver­seskötet­ben ol­vas­hat­juk a követ­kező so­ro­kat: „éve­ken át egy dalt hal­lot­tam, tu­dom, mások is: több pa­tak zon­go­rajátékából néha kivált a fák között for­golódó szél víg trom­bitája, a kagylók mélyvízi morgását meg­szakították a sirálysípok, la­vi­na dübörgött, majd madárkóru­sok szakították fel a han­got, bar­lang­ha­ran­gok kong­tak a föld ölében, s a vércsek­la­rinét, akár egy […]

Az ellenség megkonstruálásának iskolapéldája — többek között ez volt és maradt számomra a kézdivásárhelyi ügy. Túl azon, amit magyarul és románul egyaránt megírtam, hogy tehát a román államnak milyen óriási a felelőssége ebben az egészben, a történet egy másik, sokkal szomorúbb és általánosabb tanulsággal is szolgál. Ez pedig a következő:

A Forrásban című könyv megjelentetésével ünnepelte a napokban fennállásának 25. évfordulóját a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A szervezők párhuzamos széksorokat állítottak egymással szembe, az egyik felén a hargitások, a másikon az érdeklődők üldögéltek, és amint a társalgás folyt a Sarány István által mindenekelőtt sajtóvisszhangokból összeállított kötetről, elgondoltam, hogy a népi tánckultúra az elmúlt […]

Elárverezik Vadim cuccait, az e-mailt még a múlt héten egy barátom küldte át, a csatolmányban pedig a „cuccok” leltárát. Kemény és nem alaptalan előítéletektől vezetve máris kiütöttem volna az egészet, mert akit mi egyszerűen csak Vadimnak hívtunk, magyarfaló sovén ember volt evilági életében. Kedvenc pózában gyakran mutatkozott, ha hecc kellett, a tévében hadakozott az Ázsiából […]

Hétköznapok Svejkje (Olvasónapló*) Az RMSZ hasábjairól összegyűjtött „zsebversek” közül nemrég feltűnt egy néhai Veress Gerzson által irt gyöngyszem,  amelynek Svejk lovasszobra a címe. lovat álmodni svejk alá és látni őt nyeregben ez az uram urambocsá ami létezhetetlen

A valóság játékai (Olvasónapló*) Ahogy a szél időnként a füvet borzolgatja, úgy fel-felötlik bennünk a gondolat: ha nem meséről van szó, akkor mit keres egy vadmalac egy kortárs történet kellős közepén, ráadásul egy könyv központi szereplőjeként? Hogyan értsük meg őt? Miként közeledjünk hozzá? Milyen közös tapasztalati értékeink vannak vele, hogy a legminimálisabb empátiát érezhessük iránta? […]