A Júdeai-sivatag idegborzoló látvány a fényképen. Itthon mutogatja, tényleg ott jártatok, ezt úgy kérdezik, mintha Kadicsfalván állították volna fel a papírmasé-sivatagot, ami elé kell állni, a többi a fotós dolga. Ami Júdeában valódi háttér, igaz, nem is több, az az araboknak kényszer és tragédia. Újabb ezerszáz kelet-jeruzsálemi lakás felépítését engedélyezték a zsidó hatóságok. Azok az […]

Amikor már eléggé megöregedett (de még nem volt egészen vén), az élet védelmezője lett. Magához vett egy kutyát, elültetett egy citrommagot, ami majd megfogan, a zöld levélke kibúvik a föld alól. Az se fontos, hogy mikor. Vett továbbá egy házból, amelynek lakója épp akkoriban halt meg, öt vagy hat tyúkot s egy kakast.

Állandóan szenvedtünk, hogy ne mondjam, nyavalyogtunk. Persze ezt nem a legfelsőbb párt- és állami vezetés súgta nekünk, nem köteleztek ilyesmire, a legfelsőbbek ennek pont az ellenkezőjét adták elő. Azt a töretlen optimizmust, ami szerint az ötéves tervet négy, három és fél, aztán pedig három év alatt teljesítjük, és ebben az időszámításban három nap annyi, mint […]

Kovácsék lakása a nagyváros egyik peremnegyedét képező új lakótelepen volt. Ez a horizontális betájolás, vertikálisan pedig ég és föld között lebegtek. A tizedik emeletre kapták a kiutalást, ami enyhén szólva szokatlan a földszinti megszokottság után. Három, az is lehet, tizenhárom, de még inkább huszonhárom nemzedék után ők voltak az elsők a családban, akik emeletjárók lettek, […]

Majdnem úgy kezdtem ezt a kis konyha- illetve lakomatraktátust, hogy már az ókori görögök, a rómaiak is… Ha tényleg így indítok, akkor fölfedezem a spanyolviaszt. Hogy már a klasszikus korok görögjei, a rómaiak is ettek, táplálkoztak, töltekeztek, zabáltak. Mondjuk, ahogy akarjuk, a lényeg mit sem változik. A lényeg emléke, az emlék lényege – hogy ott […]

Egy időben szokás volt, hogy a tanárok feleségül vették a diáklányokat. A mi osztályunkra rájárt a rúd, az érettségi előtt egy évvel már tudni lehetett, hogy a tizennégyből legalább háromnak bekötik a fejét. Az egyiket elviszi a fizikatanár, aki jóképű pasas volt, de a szabadesés almája pöröllyé változott, mire földközelbe ért, és mindenkit palacsintává lapított. […]

A Yu Ming is ainm dom (r. Daniel O’Hara, 2003) című rövidfilmről http://www.youtube.com/watch?v=qA0a62wmd1A Az interneten terjesztett tartalmakkal szemben közülünk sokan, akik éltünk a világháló korszaka előtti időkben, kissé bizalmatlanok vagyunk. Mondhatjuk, okkal és joggal.

A nyár utolsó, vagy inkább az ősz első napjai voltak. Akkorát csapott a légyre miközben vacsoráztak, hogy szerencsétlen húsz irányba röpült. Az alkatrészekből egészen biztos, hogy a túróra meg a füstölt halra, a paradicsomra is hullt, úgyhogy Aloé Vera a szájára szorított zsebkendővel sürgősen eltávozott a vécé irányába. Majd ha tényleg megjön a tél, lemegyünk […]

mottó: Mindig kéznél valami maradék; ha nem kéznél, hát lábnál – lenyelné az ember- ember vagy kutya – csaknem rokoni kép: egy vízcsepp gyomrában miniatűr tenger. Annyira semmi a csoszogás, mint a másik kifejezéstelen hang, az irány nélküli – logikája egyetlen és saját. Ne keresd a többit: az arcot, a főalkatrészt, amely tulajdonképpen nincs vagy […]

Kemény, független, sprőd, egy tömbből faragott – ezek a jelzők jutnak eszembe Szilágyi István múlt szerdai estjéről, illetve hát magáról Szilágyi Istvánról. Mindig is tudtam, hogy egy nagy íróval élek egy városban, de az ember mindig örül annak, ha ismét igazolódnak a sejtései.

Innen, tőlünk jó messze van Áldomáspataka. De még Bákótól is, mondják rá gyorsan, mert ők aztán fittyet hánynak minden közigazgatási illemre, divatra, s különben is „mi Csíkból jöttünk ki, rögtön a vérengzés után, azóta is itt vagyunk.”Az öreg áldomáspataki arasznyira éldegélt a jó isten székétől. E közelség okán akár pap is lehetne, de ezt csak […]

Ádám Gyula a budapesti Kolta Galériában November 10-én nyílik tárlata Ádám Gyula csíkszeredai fotóművésznek abban a rangos kiállítóhelyiségben, amely így ajánlja magát: „2005 októberében megnyitott fotógalériánk névadója a tragikusan fiatalon elhunyt fotótörténész, dr. Kolta Magdolna, a Magyar Fotográfiai Múzeum és a Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) alapítója, a magyar fotográfia elmúlt tizenöt évének egyik […]

A KOR FALA Hát már csak ilyen ez a híres kor. Olykor terroristák horrorfotóját szögezik fel a szégyenfalra, akik egykedvűen, nekem mindegy alapon léptek át az életből a nagy semmibe. Kérdés nincs, kommentár annál több. Hogy felekezeti vagy nemzeti ellenállás, fundamentalista támadás, törzsi vérbosszú áll a rettenetes dolgok hátterében. És itt Európa autonomistái is feltűnnek, […]

l / Hopp, a fiatalok. Úgy beleélték maguk, hogy sebesen közelítő halálukat se vették észre. Berlin egyik teherpályaudvarán fújtak le éppen egy lakószerelvénnyé átalakított és hosszú esztendők múlva magára hagyott ócskavashalmazt, amikor egy ICE lekaszálta őket. Kérjük vigyázni, a művészet életveszélyes! Gyors vonat, sebes vonat. Valahol megáll? S ha nem? A közelben egy tengerészkékbe bújt […]

Tűz ütött ki Nagyszeben külvárosában a választás, a második forduló másnapján, a délutáni adásban láthattuk a nyilatkozó Klaus Johannist. Erre aztán villámgyorsan megszületett a legújabb összeesküvés-elmélet: bizonyos meg nem nevezett, de alkalmasint megnevezhető politikai erőknek érdeke volt, hogy Johannis ismét polgármesterként jelenjen meg a köz nyilvánosságában, nem olyasvalakiként, akiből még miniszterelnök is lehetett volna. No […]

Sturci azzal szórakozott, hogy a nagyapjától örökölt kulcsos zsebórával sorra járta a város órásait és ékszerészeit. A nagypapa is örökölhette a nagyapjától, nem lepne meg, ha biztos történeti forrásból megtudom, hogy az órát az 1848-49-es hadfik hordozták a zsebükben. A kulcsos órák gyártását 1860 táján lezárták, tehát az óra, amivel Sturci bekopogott minden óráshoz meg […]

Szerte a világon újra nagy a keletje a rövid írásoknak. Nálunk már régóta klasszikusa is van: Örkény István és az ő egypercesei. Előre bocsátom: a mostani opuszok többsége meg sem közelíti a magyar Mester illetve mestermunkái színvonalát – de egy rövid beszámolót talán megérdemel a téma – mondjuk, annak az ürügyén, hogy idén is rendeztek […]

H.P.Blavatsky: A Titkos Tanítás I. Kozmogenezis: A világ teremtése Magyar Teozófiai Társulat www.teozofia.hu Számos olvasója „nehéz olvasmánynak” minősítette a Titkos Tanítást. A nehézségek fő oka, hogy a feltáruló kép az univerzumról és benne az emberiség szerepéről alapjaiban rengetheti meg az olvasó világképét. „Úgy közelítsétek meg a Titkos Tanítást, hogy nem remélitek tőle a létezés végső […]

Jancsó Miklós Ede megevé ebédem (2006) című filmjéről A cikk részlet a szerző Az ellenkezés pragmatizmusa; A vulgaritástól az erőszakig; Jancsó Miklós 1990 után készült játékfilmjeiről című, készülő könyvéből. A Szentenciák című filmepizód olyan tömör kijelentés-sorozat, amelyik esszenciálisan megmutatja a rendező, Jancsó Miklós Kapa-Pepe filmjeinek provokáló retorikáját és poétikáját. Mint elméleti fogódzó, hatékonyan visszafordítható a […]

A közelgő amerikai elnökválasztás kapcsán írt a dilemmákról Andy Borowitz, az ottani népszerű kolumnista-megmondóember. Mint közismert, a dilemma olyan kellemetlen helyzet, amelyből két kiút-lehetőség is létezik, de mindkettő kedvezőtlen. (Visszaböfögve átkos időket: a szocialista értelmiség előtt két út van – az egyik az alkoholizmus, a másik meg járhatatlan.)

Azt hiszem, nyugodtan beismerhetjük, hogy az erdélyi magyarság kóros felsőbbrendűségi tudatban szenved a románsággal szemben. Ennek kialakulása elvész a történelmi múlt ködében, meglétét különösképpen nem (?) befolyásolta, hogy az erdélyi magyarság bő kilencven esztendeje államhatalmi, adminisztratív szempontból alárendelt helyzetben van. Felsőbbrendűség alárendeltségben? – mielőtt eme álparadoxon diszkrét báját megvizsgálnánk, nézzük csak, miért neveztem „kórosnak” az […]

Ha többet s jobban olvasok, valószínű, hogy hamarabb fölfedezem Makay Idát. Így csak most, nyári holtában figyeltem föl erre a csöndesen távozott, nyugatos asszonyköltőre, nyugalmazott tanárnőre, aki finoman érzékeny verseivel a magyar lírát gazdagította. Persze, utólag könnyű felfejteni életének-életművének fonalát. A költői következetességet, amihez mindvégig hű maradt. A nem sokat, de magas hőfokon elve sose […]

Az író nem segít eligazodni, mi igaz és mi nem, kinek van igaza és kinek nincs, ki és mi a jó és mi a rossz – az összeesküvés-elméletek tengerébe mentőöv és világítótorony nélkül beleejtett gyanútlan olvasóra hagyja a döntést. Ha még úszni is tud… majd csak lesz valami. Hasonló gondolatokat fogalmaztak meg Umberto Eco vatikáni […]

Tájak, emberek, foglalatosságok… Fotográfiai emlékek a régi Csík vármegyéből. Kilenc archív felvétel a ma megnyílt fotótárlatról Van mit ünnepelnie a magyar fotográfiának Annyi rendkívüli megemlékezés és világnap mellett a fotográfia is megérdemelte, hogy állandó napja legyen – hát még a magyar fotográfia! A fotótörténetben elismert tény: a magyar szellemiség minden időkben pártolója és lelkes felkarolója […]

A tavasszal cserépbe ültetett csípős paprika neveléssel kísérleteztem dolgozószobám ablakában, s mialatt a palántákat öntözgettem-gondozgattam, egyre gyakrabban jutott eszembe egy csodálatos kisvilág, amelybe bepillantani egyszer osztályrészemül adatott. A palánták nőttek, nődögéltek, fölöttük pedig szárnyat bontott a nyugalmas eseménytelenség, volt hát időm a csöndes emlékezésre is. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy hórihorgas, aranyszívű, […]