1972 őszén az akkori elsőéves kolozsvári bölcsészhallgatók Cs. Gyimesi Éva irányításával kezdték el szeminarizálni a Bevezetés az irodalomtudományba című féléves egyetemi kurzust. A legelső szeminárium Kosztolányi Dezsőnek a francia Antoine Meillet professzorhoz 1930-ban írt nyílt levele (A magyar nyelv helye a földgolyón) bemutatásával, pontosabban felolvasásával telt. A magyar nyelv és irodalom, illetve a magyarság melletti […]

Tragikus hirtelenséggel, 66 éves korában elhunyt Cs. Gyimesi Éva, nyelvész, irodalomtörténész professzor, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének volt vezetője. Tanulmányait szülővárosában, Kolozsvárott végezte, 1968-ban magyar nyelv- és irodalom szakon szerzett diplomát. A Babes-Bolyai Egyetem magyar tanszékén tanított, 1990-től mint egyetemi tanár. Nyelvművelő és stílusvizsgáló tanulmányait, jegyzeteit rendszeresen közölték a lapok, köztük a Korunk, A […]

1985 óta nyitott szoborkert működik Kiskőrösön, szorosan kapcsolódva az érthető és jogos Petőfi-kultuszhoz: akkor ugyanis, Garai Gábor költő javaslatára és szorgalmazására megszületett a Petőfi Emlékmúzeum együtteséhez csatolva egy olyan nyílt téri szoborgyűjtemény, amely azoknak a költőknek, műfordítóknak állít emléket, akik halhatatlan Sándorunk költészetének tolmácsolói más nyelvi kultúrákban.

Személy szerint mindig nagyon izgattak azok a személyiségek – s velük együtt azok a jellemek és helyzetek -, akik a tömegeket, a közvéleményt elsöprően hömpölyögtető események fősodrával következetesen szembe mentek, már-már ellenzéki különutasként nyilvánultak meg. Ilyen magatartások mindig akadtak, ha nem is számosan s érdekes, tragikus jelzőtüzei ők a történelemnek, mindegyre arra utalva, hogy a […]

Kalandos utóélet Az élet törvénye, hogy a halál mindenki esetében meghozza a tisztánlátás pillanatát. Amikor valakit kiterítenek, még ha csak képletesen is, lecsitulnak a vele kapcsolatos negatív vagy pozitív indulatok. Össze lehet adni a számlát. Még ha a számítás nem is pontos, ha nem ismert számos tétel, az emlékezés a lényeglátást segíti. Báró Nopcsa Ferenc […]

Pisztolylövés az éjszakában Újabb zavaros időszak következik a sokoldalú báró életében, amelynek ismét a tudományos élet látja hasznát. Politikai szereplése, bár több ízben is a korabeli győztesek (antant hatalmak, román érdekek) célkeresztjébe kerül, képtelen elhomályosítani az úttörő tudósét. Az abszurd tartományába tartozó fordulat, hogy a huszas évek elején meghívták Bukarestbe és fölkérték, legyen a román […]

A hírszerző pásztor Az élet ajándékai az olyan emberek, akik konkrétan avagy átvitt értelemben egyszerre több hangszeren is képesek játszani. E virtuózok tulajdonképpen nem mutatványt hajtanak végre, hanem élvezettel és állandó cselekvési vágytól hajtva járnak át egyik hangszer világából a másikba. Számukra nem egy kiválasztott, egyetlen hangszer az alfa és az omega, mert megismervén és […]

Utazó-diplomata a szkipetárok földjén Nopcsa Ferencből, akiről 2008-ban teret neveztek el Tiranában a vasúti pályaudvar előtt, majd ugyanabban az évben az egyik tiranai egyetemben előadóterem is felvette a báró nevét, az első Balkán-háború után, közvetlenül az első világháború kitörése előtt majdhogynem albán király lett. Hogy mégsem lett belőle uralkodó, az ellentétes érdekek és a véletlen […]

Üdvözlöm a Káfé főnix olvasóit, és jelentem, hogy nem felejtkeztem el önként vállalt feladatomról; igyekszem továbbra is hűségesen beszámolni a versgyári eseményekről. Ennek ellenére, most egy friss budapesti hírrel szolgálhatok, az is úgy jutott el a fülemig, hogy Gergely úr volt olyan szíves és Cseke úr révén eljuttatta hozzám az V. Transzfer Irodalmi Fesztiválról szóló […]

Mindenek előtt: tudós Az igen fiatal, még szinte diák Nopcsa amolyan muszájherkulesként aratta első átütő tudományos sikerét. A Déván született, de a az elmagyarosodott román Nopcsa család szacsali kastélyában nevelkedett „bárócska” 12 éves Ilona huga az 1895-ös nyári szünidőben érdekes ősállatcsontokat talált a szentpétervári határban. Az akkor 18 éves legényember lázasan fedte fel az újabb […]

(Báró Nopcsa Ferenc) A „kalandorság, kalandornak lenni” az én olvasatomban nem kimondottan elítélendő állapot. Az eredendő vagy a kényszerű nyughatatlanság nem egyszer haláláig űz egy-egy személyiséget, ahogyan Drakulát gyötörte és hajszolta menthetetlen vámpírsága… A világtörténelem, s persze, a világirodalom is, hemzseg a hírhedett kalandoroktól. Odüsszeusz, Robinson vagy Nemo kapitány csak egy-egy példa arra nézvést, hogy […]

Tiszteletem! Ígértem, hogy folytatom, hát most itt vagyok újra. Nem kenyerem az ámítgatás, meg aztán nem sikerült mindent elmondanom, éppen csak belekezdtem a mondókámba. Amit önök közül aztán néhányan meg is kommenteltek, na de sebaj, amíg élünk, remélünk. Nem is a kommentekkel van a baj, hanem a… Hogy is mondjam csak? Én kérem, tiszta szándékkal […]

Tisztelt Urak/Hölgyek, ott a Káfénál (ami most főnix is)! Be kell vallanom, nagyon fel vagyok háborodva, ugyanakkor el is vagyok kenődve ama fogadtatás miatt, ami  a Lackfi-versműveket bemutató cikkemet kísérte. Nem volt se korrekt, se szép önöktől, hogy így lenullázták a buzgalmamat. Úgy érzem, hogy nem vesznek komolyan engem… Pedig én a régi Káfénak valamikor […]

Jancsó Miklós „Oda az igazság” című filmjének elemzése képről képre A 2010-es Filmszemle nyitófilmjeként bemutatott „Oda az igazság” az ismert történelmi tények ellenére Mátyás királyt gyilkosként, báburalkodóként, kicsinyes, anyagias emberként, saját megöletésével egyetértőként ábrázolja. A film az igazságos uralkodó pedagógiai értékű legendakörét támadja. Az idealizáló emlékezetnek nincs ugyan minden mozzanatában alapja, de ez a mitológia […]

Az innováció csúcsa a fejőgép és a Weta stúdió Néha nagy utat kell megtennie az embernek, hogy önmagával találkozzon. Akár a Földet is meg kell kerülnie hozzá. Ha másképp nem megy, akkor a képzelet által. Megnéz néhány filmet, gondolatban elröpül például Új-Zélandra, és amikor el tudja képzelni, hogy a déli féltekéhez képest Európa a feje […]

Párbaj mint döntőbíró A kalendáriumból egyúttal az is megtudható, mily egyszerű volt a nyugdíjjogosultnak kiszámolnia, mekkora járandóság üti majd a markát. Az általános szabály ugyanis világos és logikus: „Az a tisztviselő, aki tíz évig szolgálta az államot, nyugdíjra tarthat igényt… A nyugdíjat az alapjául szolgáló beszámítható fizetésnek tíz szolgálati éve után, 40 %-ban állapítják meg. […]

Kiből lesz az erdőőr… Igen érdekes a pályaválasztási rovat hat oldala, amely felsorolja, hogy bizonyos iskolai végzettséggel miféle hivatalokban milyen munkakörök tölthetők be, sőt, a juttatások mértékébe is betekintést kapott a korabeli olvasó. Négy elemivel, megfelelő szaktanfolyamok elvégzése után, az emberből könnyen lehetett szakképzett gyári segédszemélyzet, erdőőr, kertész, pénzügyőrségi vigyázó, rétmester (vízmester), földmívesmunka felügyelő, vinczellér, […]

Mindenkinek egy-egy rendjel? Néhány oldalas lecke is vár ránk a rendjelek bonyolult hierarchiájáról, odaítélésük szigorú szabályrendszeréről. Hogy miért kellett tudni a kor emberének az ebbe foglalt egész szövevényt? Hát ezért: „Az idő múlik, az ember korban és tisztességben gyarapszik és egyszerre bekövetkezik az az állapot, a midőn majd mindenikünknek meglesz a maga egy-két-három rendjelecskéje, a […]

Gergely Tamás feladta nekem a leckét, mert mióta elolvastam az első űrhajósról szóló esszéjét, egyet töprengek: mit tettem volna én, ha a tanító nénim (mert nekem is volt ám!) odatesz és levelet írat Gagarinhoz. Vagy valaki máshoz. De nem tette. (Elfelejtette volna?) Annyival előbb jártam Tamásnál, hogy az én évjáratom még kevesebbet kételkedett az övénél. […]

Hasznos tennivalók, hajóhadak, lőfegyverek A naptárban minden hónapra megkapjuk az időszerű tennivalókat a ház és az udvar körül, az istállókban, mezőn, réten, gyümölcsösben konyha- és díszkertben, szőlőben, pincében, erdőben, vadaskertben, kapunk csillagjóslást, majd konyhai ajánlásokat, konyhai nyersanyagokkal, illetve négy szezonhoz illő „ételsort”. November hónapra ez a következő:

A huszadik századra már minden föl volt találva! Igaz ugyan, hogy a 19. század a nagy afrikai felfedezések kora, s ugyanekkor nyílnak meg Ázsia, Ausztrália és Dél-Amerika fehér foltjaihoz vezető utak is a felfedezők – s még inkább, a kereskedelemmel hódító utakra vállalkozók előtt, de ezek a missziók jóval közelebb állnak a huszadik századi expedíciók […]

Kronológia és öröknaptár Ám hagyjuk a hirdetések már akkor mindent rózsaszínben ábrázoló világát, bár igaz, hogy az a néhány oldal, amit idáig fellapoztunk, maga a tömény gazdaságtörténelem, s lássuk a „tartalom rövid foglalatát”: A család. – Örök naptár. – Időösszehasonlító tábla. – Az 1900-iki esztendő. – Az 1900. év kronológiája. – Vásárok. – Naptár az […]

1900 januárjában megjelent lapokban lehetett olvasni, hogy „a most kezdődő év folytán tehát a még forgalomban lévő 5 frtos és 50 frtos államjegyek el fognak tünni a forgalomból s részint öt koronás ezüstpénzek, részint 10 koronás bankjegyek fognak helyükbe lépni. Új-évtől kezdve most már mindenütt koronákban számitanak.” Az új század tehát pénzügyi cezúrát is jelent, […]

Alekszandr Szolzsenyicin egyidős a forradalommal. E jelképesnek is tekinthető életkezdés ha nem is predesztinálja, de feljogosítja arra, hogy mindenre elszánt lelkiismerete és bírálója legyen. A Nobel-díjas író tekervényes, sok megpróbáltatással kirakott életútja során a totális tagadásig jut. 1945-ben tüzérhadnagyként azért tartóztatják le, mert egy (elfogott) magánlevélben barátjának Sztálint bíráló sorokat vetett papírra. Nyolc évi raboskodás […]

Bizony, halott… Már 1953 óta… De még 1988-ban sem tiszta, a peresztrojka diadalmas előretörésének korszakában sem, hogy mi lesz az örökséggel. Reform menti meg a szocializmus ügyét vagy a végső leszámolás, a beismerés, hogy vakvágányra szaladt a szerelvény? Mihail Gorbacsov, a ma is ünnepelt és elismert nagy rendszerváltó, a katalizátor a nyolcvanas évek végén mondhatni […]