Erdélyi Magyar Színháztörténet – Philther elemzések/3 Egyetlen tudósításnak indult, de cikksorozat lett belőle. S még nem tudni, mikor lesz vége. A kötet, amit töménysége okán naponta mégsem lehet úgy forgatni, ahogy előre elterveztem, nem hagy nyugton, újabb és újabb emlékeket hoz fel, gondolatokat szül bennem. Valószínű akkor fogom befejezni, miután az egészet átolvastam. Gazdag hivatkozás […]

Nálunk is a történelmi pillanatok egymás sarkára hágnak. Ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egy hallgatásra kényszerült, illetve a hallgatást választó ország beszélni kezdett. Nem hiszem, hogy túlzás volna, hogy ez a negyven év az államszocializmusnak nevezett őrület előli menekülésben telt el; odaszámítva, a meneküléshez, mondjuk így: egy szintig, a beépülést is. Nem heroikus volt […]

A Deltát – tudjuk meg a riportkönyvből – elképesztő mennyiségű nád borítja, s ez a terület évről évre növekszik; a deltai földlerakódás kitűnő körülményeket teremt ahhoz, hogy a nádasok elszaporodjanak. Az ingoványos, bő talajvizes, nehezen megközelíthető környezet minden időkben nehezítette a nád kitermelését, ezért inkább csak egyéni, kisipari felhasználása volt ismert. Pedig hát, cellulóz-tartalma miatt […]

Ne tévedj…, igazad („IGAZAD”!? – mi is az?) sosem lehet, különösen nem kételyek vagy tesztelés, ellenőrzött értelmezés nélkül… S akkor meg minek az „ítélet”, az esztétikai klauzula, a műfaji besorolás, a műnemi mitopoétikai kontraszt, az olvasatot is csak olvasattal pótoló tücsökcirpelés…?!

A klímaszkeptikusok, vagyis azok, akik nem hisznek a klímaváltozásban (vagy legalábbis abban, hogy az emberi tevékenység befolyásolja az időjárást), már azt klímahiszériának nevezik, ha az ember tényeket, adatokat, tudományos megállapításokat sorol a globális felmelegedés okozta katasztrófákról. És gondoskodnak az elhallgattatásukról!

Bárhogyan számolom, a dunai útra kiszabott két hét lassan eltelik.Közben a tulceai halkonzervgyár megnyílik a heringes teherautó előtt, s vele együtt riportereink is bejutnak a vidék egyik alapvető létesítményébe. Hal van a deltában, csak éppen fel kell dolgozni. De olyan gyár-hálózatot sikerült kiépíteni, hogy nem csupán a Delta, de a távoli tengereken begyűjtött, saját hajókkal […]

Egy ház, egy kulcsra zárt szoba, amelyben nem lakik jóság, érzelem, melyből hiányzik a virág, a kép, a könyv, nem más, mint néhány köbméternyi meleg tér, biztonság, álom. És rengeteg, sok-sok magány. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke […]

Most, hogy így lassacskán, megengedően, szép nyugodtan, nem elkapkodva, kényszerítve, kénytetve és adagolva, fölismerve, fogat szíva, egy-két nemzedék életét tönkretéve kiderült, hogy mi is volt itt 56-ban, vagy legalábbis, hogy mi nem volt itt 56-ban, népfölkelés, hogy az volt, de nem azonnal, hanem kisvártatva, mert előbb ez, az ellenkező, és ellenkezőleg csak később amaz, hát […]

Példátlan emlékezetednek kell lennie, hogy ne felejtsd el hazugságaidat, hogy úgy őrizd meg emlékezetedben, ahogy koholtad őket. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

A hozzám legközelebb álló táj: a futballpálya. Nem egy bizonyos, hanem mint olyan. Nekem egy rózsás naplemente, sziklás orom, bravúros vízesés, magyar lapály, úgyismint róna, olasz lanka, norvég fjord, erdélyi horhos – mintha a Kárpátok! Ámazonban az a téglalap!

A kombinátigazgató meghívásának nem lehetett ellenállni: riportereink tehát elindultak motorcsónakon a tengermelléki nagy tavakhoz. Egyesek közülük édes vizűek, mások vize enyhén sós – ezek közelebb esnek a tengerhez. „Sorakoznak egymás után délről északra: Sinoe, Zrneica, a Golovita, a Babadag és legészakabbra a legnagyobb, a Razelm. A tavak valóságos kistengerek, — a Razelm-tó körülbelül feleakkora, mint […]

A Duna Galac után megszűnik európai folyóvíz lenni – annál inkább dobrudzsai, keleti jelenség. Hetvenkét mérföld – és utazóink elérik a tengert. Útjuk nem könnyű, tekervényes, át kell vergődniük a Duna-delta szövevényes vízi világán. Egy kis hangulatfestés, elődeink tollából:

Miért gondolják egyesek, hogy az emberek gazfickók? Szó se róla, csupán természetesen viselkednek. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Engem nem érdekel a jövő. Evvel a hetyke mondattal gondoltam kezdeni ezt a szöveget, és ez elegendően erős viszony, hogy egy jövőről szóló album bevezetője lehessen. De lassan a testtel, ahogy a temetői szakemberek mondják. Igaz ez? Egyáltalán igaz lehet? Tényleg nem érdekel, hogy ki lesz a Barcelona új edzője, hogy hány forint lesz a […]

Furcsa érzéssel olvastam felfedezésükkor a Vadmalacokat. Derűs egyetértéssel látom most a méltatásokat, és nem csodálkozom, hogy ahol nem ugyanazt mondják erről a szerzetről – és a Gergely Tamás teremtette műfajról –, ott sem ellentmondásosak. Ami nagyjából azt jelzi, hogy ebben az elvont figurában és gondolataiban, töprengéseiben van valami univerzális. De már abban is, hogy mindig […]

Most már tudjuk, az a görgős kisbőrönd nem pusztán gyanús, egyenesen veszélyes. Akkora, hogy nem lehet lecsukni a lappancsot. Kié, kérdezi már harmadszor a légikisasszony, de nincs válasz. Én tudom, mondja egy asszonyság, azé a nagydarab fickóé ott, aki átgázolt vele a lábamon, amikor felültünk. Ám Popeye havere hallgat.

A világban mindent megtalálsz, ha tudod, honnan, mikor és hogyan nyújtsd ki a kezed utána. Jót is, rosszat is. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

A régi képek egyik érdekessége, ha olyat mutatnak, ami már nincs, Kossuth híd, Nemzeti Színház, cipőpucoló (58-ban még volt ebben a városban cipőpucoló!) vagy a befagyott Duna (igaz, már akkor is Mátyás király nélkül). Ezek a képek inkább az ezernyi sok kis van-ról beszélnek, van kéményseprő, varrónő, martinász, utcaseprő (egy virtigli úr! – nem ám […]

A riportkönyv azt ígéri, megtudjuk belőle, milyen is egy vasárnap élménye a Dunán. Az első dolog, ami a kérdéses napon a szerzők szemébe ötlik, az a hajó állapota: szabályosan minden ízében kisubickolták; valósággal úgy hat, mintha csak tegnap adták volna át rendeltetésének. Ugyanakkor kevesebb a nyüzsgés a partokon, s a hajók száma is megcsappant a […]

Az uszálymentés leírása magába foglalja a baleset és a megoldás magyarázatát, ezt bízzuk a riporterekre. Hadd mondják el ők, mit láttak, mit éltek át az uszály megmentése közben. Higgyünk nekik: nem lehettek vidám pillanatok… „A parancsnok gyorsan intézkedett. A hajóraj horgonyozzon le! Eloldani minden kötelet! A hajót szabaddá kell tenni! Felhúzni a vasmacskát! Teljes gőzzel […]

Az ember már csak ilyen természetű: minden új esztendő beköszöntésével eltűnődik azon, hogy vajon mit hoznak az elkövetkező hónapok? Idén ez a töprengés még fokozottabb, tekintettel arra, hogy 2020 csupán két számjegyből áll, amely a számmisztika és a karakter numerológia szerint mindenféle furcsaságot hozhat magával mind az egyén, mind a világ életében.

Ahogy telnek a dunai út napjai, szerzőink – Dános Miklós és Marosi Barna – számára egyre otthonosabbá válik a hajós környezet. Kiülnek napozni a fedélzetre, a naphosszat szóló rádiót hallgatják, ez a fő hírforrásuk, mert a lapok nem jutnak el a helyét állandóan változtató hajó fedélzetére, s a rekkenő melegben mindegyre a Duna hűs habjaira […]

Régóta várok már a most következő mozzanatra, amelyben a szerzők bemutatják a két hétre otthonukká vált hajót, méghozzá úgy, hogy hétköznapi életüket könnyedén el tudjuk képzelni. Íme:

Merre tart hazánk, Európa a következő évtizedben, miután az előző évek enyhén szólva ellentmondásosak voltak? A válaszhoz világlapokat hívtam segítségül. Ami itt következik, nem más, mint szemlék szemléje, elsősorban a budapesti Népszava Szabad szemmel  című kiváló rovata alapján.

A legveszedelmesebb hódítók a fegyveres misszionáriusok voltak. Nem csak hitükkel térítettek. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.