Magyari Lajos nevével félszázaddal ezelőtt mint középiskolás diák találkoztam először, s egyik jellegzetes verse, a Kapuállító éveken keresztül kísért, sőt, mondhatnám, része volt irodalmi tudatunknak, hiszen nemcsak egy verset értettek alatta, de azt a nemzedéket, illetve írói csoportosulást is, amelynek meghatározó alakja volt, s így az 1969-ben megjelent antológiájuknak is a Magyari-vers címét választották.

Megérkezett címünkre a Napút c. folyóirat idei 9. (novemberi) száma. Rendhagyó módon, anyagai elsősorban a magyaroszági (és nem csak) ruszinok hétköznapjai, nylve, kultúrája köré szerveződtek. Érdekesnek tűntek számunkra mindenek előtt azok a vallomások, melyekben jelenkori személyiségek ruszin gyökereikhez tartozásukról vallanak, s ezzel együtt egy keleteurópai veszélyeztetett népcsoport múljáról és jövőjéről is véleményt mondanak. Ezekből válogattunk […]

Boschwitz könyve talán nem véletlenül oly vékonyka a testes, alaposan megdolgozott irodalmi munkákhoz képest. A szerző a kellő helyeken viszont értékes kulcsmondatokat helyezett el, melyek összeolvasva kiadják Az utazó valóságos üzenetét.

A természet mit sem törődik az egyedekkel; számára csak a fajta a fontos. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Nem, ez még nem a vég – csupán egy régi ismerős, bizonyos Hamburger, maga is zsidó, ami kinézetén is meglátszik, hatvanas férfi létére kapott már egy pofont az utcán egy Hitlerjungedtől. Láthatóan szívből örvendett a találkozásnak. Hogy miért? Abban reménykedik, nem kell magányosan elviselnie ezt az embertelen üldöztetést. Úgy találja, Silbermann egyáltalán nem néz ki […]

A hír rövid és tömör: a Csíki Székely Múzeumban december 10-én megnyilt és január közepéig látható az 1910-ben született és 1991-ben elhunyt Olajos Béla gyűjteményes festészeti kiállítása. Ami viszont a mondat mögött van, annál érdekesebb. Banner Zoltán szerint ugyanis „Olajos Béla talán az egész második világháború utáni erdélyi művészet legrejtőzködőbb művésze volt, a korszak egyik […]

Sokszor készek vagyunk az elismerésből dicséretet faragni. És mennyire bántó, amikor hízelgéssé fajul! Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Van egy ismerősöm, már rég leszerelt a francia idegenlégióból, amiről azt tartják, a világ legkeményebb hadserege. Egy másik Panama vad vidékein harcolt a túlélésért, tételszerűen ötvenezer euróért, mert ennyi volt a tét. Aztán egy ínszakadás kivágta a versenymezőnyből. Eggyel kevesebb, mondhatták, akik bennmaradtak, és elindultak túlélni egy bozótvágó késsel valamelyik lakatlan szigeten.

A vonatbeli váratlan idill egy másnapi randevú ígéretébe torkollott. Amire Silbermann hezitálva és önmaga előtt is mentegetőzve – késve megy el. A találkozó elmarad. Emberünk egyre többet gondol viszont a feleségére, aki Küstrinben tartózkodik. Fogja magát és vonatra ül, meg se áll a küstrini állomásig. Ott telefonon beszél a sógorával – aki közli Ottóval, hogy […]

Az erkölcsösségnek nincsenek aranyszabályai, egész egyszerűen csak létezik. Nem úgy az ösztön, mely inkább olyan, mint a szelidített állatnak az ostor. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Jónás példája Michelangelo próféta-freskóira kell gondolnom, míg Babits Mihály új hatalmas versét, a Jónás könyvé-t olvasom. Pátosz és közvetlenség, nagyvonalú szárnyalás és éles realitásérzék: ezek az ellentétek csodálatos természetességgel vegyülnek Babits új művében. Michelangelo biblikus képein van ilyen hangulat. Általában latin szellem kell hozzá, földközi-tengeri szellem, melyben a szenvedély oly testvérien tud megférni a józansággal, […]

Az életben kérdéseim vannak, verseimben válaszolni igyekszem. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Arra gondolok magamban, idáig jutva, hogy a Silbermann helyében én már rég feladtam volna a játszmát, hiszen nyilvánvaló, hogy az ő helyzetében a menekülő csakis vesztésre állhat. De hát milyen az ember? Amíg futni tud, remél…

Ne kicsinyeld le a bajokat, még ha egy állatról van is szó. Egy szárnyán lőtt madár legalább úgy szenved, mint egy fegyverrel sebzett katona a senki földjén vagy valahol távol a harcmezőtől. A szerencsétlenség nem tekinthető semmiségnek. És csak az nyilatkozzék róla, aki maga is végigszenvedte.

Minden tilos? A sajtó- vagyis rendtörvény gondolata hetek óta tartja már izgalomban az érdekelteket. Érdekelt ugyanis minden magyar állampolgár, mert a sajtó ügye, hogy úgy mondjuk, nemcsak a sajtó ügye. E pillanatban három kérdés körül zajlik a vita: még ebben az évben benyújtják-e a javaslatot vagy csak jövőre; a zugsajtó ellen irányul-e majd az éle […]

Michael McKeever darabjának magyarországi bemutatója a Rózsavölgyi Szalonban 2019. december 12-én. Az előadást akkor látni, amikor az egész színházi világ felbolydult – különös élmény. Mikor a színház létét érzi veszélyben a színész (s mikor nem?), nem tudni, melyik színész mit gondol a kialakult helyzetről, a nézők között is csak pár szó hangzik kommentárként az eseményekről, […]

Amitől Silbermann félt, az bekövetkezett: lebukott. A belga határőrök nem sokat teketóriáztak: udvariasan, de határozottan közölték vele, hogy bármit mondana, készek őt visszatoloncolni. Emberünk ekkor pénzt ígér nekik, sőt gyorsan emeli a tétet is, de a rendőrök hajthatatlanok. Silbermann kész akár a legalázatosabb könyörgőre is fogni – ám mintha a falaknak beszélne. Próbálja öszvér módra […]

Silbermann szökésben van, a német–belga határ felé tart. Egy gépkocsiban ül, melyet bizonyos Franz vezet, aki megígérte, hogy jó pénzért eligazítja, hogyan juthat túl a veszélyes határövezeten. Azt viszont csak az olvasó tudja, hogy a fiatal embercsempésznek ez az első hasonló vállalkozása, talán még a kliensénél is jobban izgul, de nem mutatja. Nézzünk csak bele […]

Emberek vagyunk, még ha nem is mindig érdemeljük ki e megnevezést. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Nem mindenki tud hívni telefonon. Most jut eszembe, hogy titkosítottam a számot még a hónap elején, és ezt csupán egy ember vette észre a néhány milliárdból. Ő is véletlenül. Vagy mégsem? Ő, aki olykor felhív, és hangját elváltoztatva panaszkodik, dühöng és vádol. Max három perc az egész, aztán kilép a vonalból, én pedig egy kurta […]

Silbermann mérleget készít eddigi utazásáról: ideje van rá, a zakatoló éjszakai szerelvényen, ahol egymással beszélgető munkások – a köznép – közé került. Sebaj, legalább az ő gondolkodásukkal is megismerkedik… Mostanig ugyanis csak a középosztállyal volt inkább dolga. Az élmény tanulságos és új energiákat adó: rájön, hogy másnak is ugyanúgy van oka a szenvedésre, a menekülésre, […]

A levéltár bejáratán ki- s befutkosnak az emberek. Egyiknél húszlitres benzinkanna. Perc múlva lángok csapnak fel az egyik irodában. A levéltárral átellenben, a ház harmadik emeletén, megjelenik egy férfi feje. A tanú. Mi az ördög, forradalom van már megint?

Az ellenség számomra idegen / még ha egy nyelvet is beszélünk,/ látom, nem azonos velem,/ valahányszor tükörbe nézünk. Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.

Bevallom, nem sokat gondolkoztam azon, hogy az emberi jogok, ezen belül a nőknek a férfiakkal való egyenjogúsága liberális alapérték-e. Ha ironikus akarnék lenni, azt mondanám: úgynevezett liberális úgynevezett alapérték, annyira kiürültek ezek a fogalmak (is); vagy hogy még érhetőbb legyek, azt mondhatnám: mindenesetre semmiképp nem úgynevezett illiberális alapérték. Illiberálisék ugyanis minduntalan sokoldalúan bizonyítják a nők […]

Lehet, hogy az, aki előbb az olvasónaplóra fanyalodik, értetlenül fogadja, hogy apró lépésenként elmeséljük neki a könyvben történteket, mondván: de hiszen, azt ő is el tudja olvasni! Semmi kétség, ennek mi is tudatában vagyunk, azt viszont minden áron hangsúlyozni szerettük volna, hogy az utazó egész egyszerűen rendhagyó könyv. Ami benne történik, az nem kiszámítható, mert […]