‘Esszé’

 

Cseke Gábor: Vakrandi, másodszor

2019. december 2.

Oly vadul és kapkodva fejtettem le a könyv csomagolópapír-ruháját, akárha várva várt légyotton tépdestem volna frissen látott kedvesem köntösét. Látni akartam, miféle olvasmányt hozott elém a sors, szerencsés keze volt-e barátomnak (bár gyanítom, lehetősége volt előzetesen a kulisszák mögé kukkantani, s talán nem csoda, ha ilyképpen irányított szerencsében részesülhettem).

Tovább | 1 hozzászólás »

Oláh István: A törpe világhatalom

2019. december 2.

Portugáliáról igazából keveset tudni ahhoz képest, hogy a nyugat-európai államokról mennyit. Királyai akármekkorák is voltak, számunkra teljesen ismeretlenül uralkodtak egy ismeretlen államban, amely jó óráiban csupán annyit tehetett, hogy meghúzódott a nagyobb és erősebb spanyol királyság árnyékában. Földművelő Dénes, Bátor Alfonz, Szép Ferdinánd, Igazságosztó Péter, Tökéletes János, és Tengerész Henrik testvére, Ékesszóló Eduárd nevét is […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (113)

2019. december 2.

Naplójegyzetek (IV) „Hisz a reinkarnációban?” – kérdezte egy rendkívül kellemes női hang az utcán, a legnagyobb forgalom idején. A kérdés sokáig a fülembe csengett. Mit felelnék, ha tőlem kérdeznének ilyesmit? Az ilyen kérdések ritkák és készületlenül érik az embert.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (112)

2019. december 1.

Naplójegyzetek (III) Az európai háború negyedik hónapjában váratlanul és ijedten gondoltam arra, hogy megőrizték-e hagyományos udvariasságukat a kínaiak és japánok? A Távol-Keleten már harmadik éve folyik a háború, a korszerű technika minden eszközével.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Cseke Gábor: Vakrandi először

2019. december 1.

A szó hangzása számomra riasztó, agresszív; használatát értelmetlennek tartom. (Nyugdíjba vágja szegény jó zsákbamacska szavunkat…) Igaz, hogy mindkettő képes kifejezés, könnyen hozzáképzelhetünk valami értelmeset, de azért mégis… Idők s divatok…

Tovább | 1 hozzászólás »

Bálint György breviárium (111)

2019. november 30.

Noteszlapok (II) „Technikai okokból egy idő óta nem lakom együtt a könyveimmel – meséli valaki. – Lakásomban rokonszenves külföldiek laknak, akik könyveim jó részét nem tudják elolvasni. Ezek a könyvek steril magányban élnek, a többiek viszont megcsalnak a mostani lakókkal.

Tovább | 1 hozzászólás »

Bálint György breviárium (110)

2019. november 29.

Naplójegyzetek (I) Európában egy külön háború folyik hosszabb idő óta, meglehetősen széles fronton: a pesszimisták és az optimisták háborúja. Nehéz a lelkiismeretes állásfoglalás ebben a harcban. Talán a legjobb, ha Harold Nicolsont, a kitűnő angol írót és politikust követjük, aki szerint egyformán gyanús az optimizmus – mely nem akar tudomást venni a valóságról – és […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székely költők az árnyékos oldalról

2019. november 29.

A tervezett száz kötet felé közelít a népszerű könyvsorozat, a Székely Könyvtár. Elhagyta a nyomdát a fenti címet viselő 78. kötet is… Alább az értelmező utószót közöljük, néhány mutatvány-verssel.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Gyere velem a bárba, kedves,

2019. november 28.

bulizzunk egyet, szippantsunk orrunkon energiát, szívódjék véráramainkba, de – nevetni fogsz – ez nem az a koksz, s még kevésbé a régi szén (hogy aszongya minél nagyobb a kokszigény, annál kevesb az oxigény), megmondom én, ez a bár: oxigénbár;

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György beviárium (109)

2019. november 28.

A kígyók halála Mikor utoljára léptem be a londoni állatkert hüllőházának titokzatos, kék-zöld fényei közé, Európa már nem volt messze a háborútól. London járókelői mind feszültebben figyelték a parkokban az óvóhelyek építését, és a néma rikkancsok nyakában izgalmakat hirdettek az újságplakátok. Az óriási város higgadt volt, mint mindig, szótlanul és határozottan készült a veszélyre. Sokat […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Oláh István: Nem tudni román

2019. november 27.

Az utolsó pillanatban nyúltam ki utána, így megmenekült. Ha viszont nem kapom el, kiszáll a kitépett ablak résén, a szemétben végzi, vagy a lángok között, csak mert könyv egy kivégzésre ítélt ház romos nappalijában. Olyan könyv, ami külalakra nem is könyv. Egy téglalap alakú keménykarton doboz, benne tizenkét szöveges-ábrás füzet. Utólag kiderült, csak tíz, mert […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (108)

2019. november 27.

Az első nap Délután öt órakor ingerült zápor verte a házakat és az utca kövezetét. Egy külföldi kolléga, aki mellettem ült az asztalnál, elővette óráját. „Ca y est, cette fois” – mondta halkan. „Ca y est, cette fois” – ismételték magukban mások is ezt a nehezen fordítható, tömör mondatot, mely élesen és félreérthetetlenül közölte, hogy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (107)

2019. november 26.

Tájkép Nagy vizek és nagy zenék hullámainak örök spiráljai futnak egymásba, sok színárnyalatban, a fehértől a sötétkékig. Tengerek és szimfóniák végtelen mozgása, színhullámok észrevehetetlen átmenetei. Ismeretlen és láthatatlan partok, elmerült határvonalak. Casals még játszik valahol, okos és bátor latin arca a hangszer fölé hajlik a félhomályban, szemét félig lehunyja, álmodik harmonikusan és öntudatosan.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (106)

2019. november 25.

Mérőeszközök Angol lapokból értesülünk a legújabb találmányról, a hőmérővel egybekötött zsebóráról. A készülék rendkívül egyszerű: az óra peremén kerek üvegcső fut körül, benne a higany, mellette a számok. Nincs ebben semmi boszorkányság, és mégis nagyon praktikus. Az ember előveszi óráját, és nemcsak az időről értesül, hanem az időjárásról is.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Székedi Ferenc: A medve nem játék

2019. november 25.

A hír többször is körbejárta az országot: a napokban a Parajd-Szováta közötti országúton egy személyautó elütött egy medvét. Ezt követően, mivel az illetékesek nem tudtak dönteni arról, hogy melyik törvényt kell felütni, a sebesült majd halott medve kiütötte a Hargita megyei prefektust. Erre meg beütött a pánik, nemcsak a politikában, hanem a lakosság körében is, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (105)

2019. november 24.

Az egyszeregy mítosza Thomas Mann legújabb Wagner-tanulmányában, melyet Zürichben olvasott fel nemrég, megemlékezik egyes fasiszta irányzatok valóságiszonyáról. Ezek az irányzatok „mitikus pótlékot adnak, valódi szociális megoldás helyett”. Jelszavuk, illetve követőiknek jelszava, Thomas Mann szerint, ez lehetne: „Nem szociális valóság kell nekem, hanem népmese.”

Tovább | Nincs hozzászólás »

Ágoston Hugó: Az új Aréna

2019. november 23.

Számomra az elmúlt napok legfontosabb eseménye a Puskás Aréna felavatása volt. A stadionépítési láznak sohasem voltam rajongója – a budapesti új stadion azonban maga a feleslegesség cáfolata, az „így igen!” példája, amely minden elismerést megérdemel. Igen, nevezzük nyugodtan a nemzet stadionjának, hiszen nem trafikokról vagy populista mázzal bevont kuriózumokról van szó.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Klasszikusok kézfogása: Szász János

2019. november 23.

Kálmán Ez az utolsó nem volt a legjobb húzás, öregem… Volt egyszer egy gyermek, akinek Auschwitzba deportálták az édesanyját, s akinek édesapja kommunista volt, így hát bujkálnia kellett. A gyermeket idegenek rejtegették, mert a törvény szerint neki is szögesdrót járt volna, meg ciklongáz. Ám mégsem a szeretet és barátság melegét hozta magával az üldözöttség gyermekéveiből, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (105)

2019. november 23.

Vilain Bomba robbant a Baleárokon, és néhány ember belehalt. Nem szokatlan ez napjainkban azon a vidéken. Kik halnak meg ilyenkor? – ez alig érdekli a világot. A halottak nevét nem szokás közzétenni, csak a számukat. Most mégis nyilvánosságra került az egyik bomba-halott neve. Vilainnek hívták, francia volt. Vilain franciául azt jelenti: csúf. A név néha […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Egy örmény gyászdal születése

2019. november 22.

A hír, hogy az Amerikai Egyesült Államok a világon huszonötödikként független országként elismerte a törökök által 1915-1923 között végrehajtott örmény tömegmészárlást, nem csak a törököket, hanem az egész világot gondolkodóba ejtette. Mi történhetett?

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bölöni Domokos: A lélek szentjánosbogarai

2019. november 22.

Kedei Zoltánnak a ceruza és ecset mellé tollat is adott a kezébe az Úr. Vigaszként talán a felhőtlen gyermekkor elveszett édenéért, az ősi tulajdonból kiakolbolított és a lét peremére taszított család kálváriájának enyhítésére, a tehetség és szorgalom szerinti tisztes boldogulás hiányának pótlására.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (104)

2019. november 22.

Kísértetek alkonya Derűs hangulatban távoztam a moziból. Egy kicsit az volt az érzésem, mintha megszabadultam volna valamitől. CsecsemőkorátóI kezdve nyomasztó rémek seregével népesedik be az ember lelke, és később, ha igazán élni akar, kínnal próbál szabadulni tőlük. Ehhez bátorság kell és gyakran még idegen segítség is. Most, mondom, jól éreztem magamat a mozi után. Megkönnyebbülten […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

A. Gergely András: Szem-le, ami itt most inkább fel-hangoló

2019. november 21.

(Erdélyi Társadalom gyorsolvasó) Érdekes módon, nem túl gyakori szokásunk az erdélyi társadalomtudományi folyóiratok szemlézése, ismertető bemutatása. Talán „túl közel” van, talán túl szakjellegűnek tetszik. Mindenki más helyett ezt a hiánypótló és összegző bemutatást most magam sem mindenáron vállalnám, ám ha épp figyelemre érdemes a kiadvány, akkor mégsem örülnék, ha senki sem ajánlaná. Ha többet vagy […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Bálint György breviárium (103)

2019. november 21.

Egy szerény elmebeteg vallomásaiból Éjszakánként, ha nagyon hideg van, egzotikus szárnyasok gágognak a folyón. Ismeretlen vidékről úsznak ismeretlen vidékre. Nem tudom, vadludak-e vagy vadkacsák. Ibsen iránti tiszteletből remélem, hogy az utóbbiak. A Vadkacsa volt számomra az első Ibsen-dráma. Tizenöt éves koromban olvastam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Gergely Tamás: Dunakavics meg hazafiság

2019. november 21.

Új üzlet nyitott Vällingbyben, lakásunkhoz viszonylag közel, s mint neve is mutatja – Matvärlden / Az étel világa – élelmiszerárukat lehet ott vásárolni, Horvátországtól Vietnamig. Természetesen jelen van Magyarország is. Mivel? Hát szegedi paprikával, Gyermelyi-tésztafélékkel, meg Omnia kávéval, négyszeres áron; nocsak, nosztalgia… És hát ott van a Dunakavics. Nosztalgia az is, sokak számára; mások számára […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

 
Verified by MonsterInsights