És újra zakatol a vonat, és bennem minden mindennel összér. Tekintetem a tájra réved, és a tájban öröklakó fiam szeme rajtam, meg akarja fejteni a titkomat, ő fejti, én csak írom, ő tudja, ő vezeti a tollam. Megajándékoz sorokkal, amelyekre úgy tekintek, mintha ismeretlen tájon futna velem a vonat, pedig számtalanszor láttam már, mégsem ismerem, […]

Fociról olvastam laza (nem szakértői) cikket egy orosz lapban – az ötletek jelentős részét alkotó módon kölcsön vettem (ld. még: plágium) – abból kiindulva, hogy a nyelv miatt e nélkül senkihez sem jutna el a mondandó, pedig kár lenne kihagyni. Az orosz újságíró a kevéssé ismert tényeket, sztorikat gyúrta szórakoztató (és hosszú) hétvégi olvasmánnyá – […]

a mindenség egyetlen ásványi anyaga az embermag ha robban, vagy hasad a világ hull vissza magába egy pillanat alatt

Ebben az évtizedben átéltem sok Nemzetközi Évet meg sok évfordulót, ott tartottam jó párszor ebben az évtizedben is,akár az előzőben, hogy lelkesedtem, hozzáláttam, gyűlölködtem, sírtam s átkozódtam hat helyett, és alig dolgoztam egy emberre valót is talán, veszteségeimet meg jövendőimet sokszor összeszámolva, új életeket kezdtem nemegyszer ebben az évtizedben (is); épp ebből kifolyólag kifolyt az […]

Dávid Gyula munkásságáról 1997-ben, több, mint húsz éve készítet­tem Dávid Gyulával először in­terjút Tamási Áron száz éves születésnap­ja al­kalmával, egy székely­ud­var­he­lyi diáklap, az Ébredés számára. Most, ami­kor Dávid Gyu­la ki­lenc­ven éves, és egy­re köze­lebb áll Tamási Áron egy­ko­ri száz évéhez, hir­te­len azt érzem, az időtar­ta­mok meg­fog­hatóbbá válnak, és talán azt is, aho­gyan az egyes kor­sza­kok […]

Még csak reggel kilenc óra, de már minden hely foglalt az Egyetem óriási ebédlőjében. Hosszú asztalok mellett ülünk, kezünkben a gőzölgő kávéscsészével, majszolgatjuk a sáfránnyal ízesített, dupla S formájú, rosszul sikerült diétás túróshoz hasonlítható mazsolás süteményt, a lussekatt–ot. Kint lassan világosodik, az ablakokhoz kósza hópelyhek verődnek. Az asztalokon gyertya ég, a levegőben feszült várakozás. A […]

Képzeljék, elolvastam az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát!  A teljest  és a fiatalok számára egyszerűsített  változatát is. Az utóbbi időben egyre nagyobb örömem telik benne fontos szövegeket újraolvasni. Ez hétfőn történt, az emberi jogok világnapján, és nem hiszem, hogy az egész világon sokan hozzám hasonlóan tettek volna december tizedike körül; az pedig már szinte természetes, hogy […]

Csíkszeredában nemrég az első világháborús megemlékezések keretében a Székely Hadosztály történetéről mutattak be könyvet. A háború végén összeálló katonai alakulatról mindmáig meglehetősen ellentmondásosak a feljegyzések, a történészek azt tűzték ki célul, hogy eredeti forrásmunkák alapján, a lehető legtárgyilagosabban térképezzék fel ennek a mikor elhallgatott, mikor az egekig magasztalt különítménynek a sorsát, amelyet jelentős mértékben befolyásoltak […]

Ha csak ez az egyetlenegy verse volna, akkor is… ha csak ez az egy… ültem a polyáni/kézdiszentkereszti udvaron, nyár volt, július, Egyed Péter haldokolt, épp azelőtt beszéltem vele telefonon, de maradjon köztünk, kérte tőlem, szomorú voltam, ne legyen publikus, kérte, hasi karcióma, rák, mondta, de ne mondd senkinek, nem mondom, mondtam, aztán a polyáni udvarról, […]

A politikusok megőrültek. Leírom a mondatot, és arra gondolok, a sok alátámasztó példa közül melyikkel folytassam. Vegyük az emberiség jövőjére nézve a legriasztóbbat. Sok mindenről el lehet morfondírozni egy klímajelentés kapcsán. Például azon: milyen érdekes, hogy a hosszú távú előrejelzések pontosabbak, mint a rövid távúak – közben a magyarázat (ma már) egyszerű: a lassúbb globális […]

Már feszegetjük a határokat az élet minden területén. Sokszor olyan nehezéket visel az ember, ami meghaladja a saját teherbíró képességét. Van, hogy nem értjük magunk sem, honnan van erőnk mindezt kibírni. Nem egyszer hallom: „valahogy kibírom”, „valahogy eltelik”, „valahogy túlleszek rajta”. Hogyan lehet így élni? Miért kell „kibírni”? Valóban erről szólna az élet?

Valahogy nem rajongok azokért, akik azt bizonygatják, nem is lett öngyilkos. Annyira sérülékeny volt és sebezhető, annyira földönkívüli, annyira kevéssé polgári, hogy akkor is öngyilkos lett, ha nem lett öngyilkos, és ha a vonat kerekei nem ott és nem úgy. „Bogár lépjen nyitott szemedre”, „Ettelek volna meg!” – ez csak két idézet a borzalomból, és […]

Napjainkban bizonyára kevesen tudják pontosan, hogy ki volt Bárd Oszkár? Azt pedig, hogy 2018-ban emlékezünk/emlékezhetünk meg az író születésének 125. évfordulójáról, bizonyára még kevesebben. Az évforduló alkalmából hívott meg a Helikon – Kemény János Alapítvány, hogy ismertessem az író életének és munkásságának fontosabb eseményeit. A megemlékezésre Marosvásárhelyen, a HKJA által szervezett Helikoni Esték című rendezvény […]

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép komoly fiadat! (József Attila: Levegőt!) Hát azt kellene vennünk, levegőt! Szabadságra vágytunk és belefulladunk a parttalan szabadságba. Jó szó nélkül, oktatás nélkül nem emberek, vadak leszünk. Vegyes gondolatok fogalmazódnak bennem erdélyi turnéim kapcsán, hozzáadva mindazt, amit anyaországunkban tapasztalhatok, mióta kitört a […]

Rövid útmutató az információkban tévelygőknek Olvasom egy angol nyelvészkedő blogban (Dictionary.com), hogy az idei év ’legnépszerűbb’ – szerte a világon legtöbbet használt, legtöbbször említett stb. – szava a ’misinformation’ volt. Még magyarítani se kell: (a nyomokban még talán föllelhető) latinos műveltségünkkel kapásból megértjük, hogy ez csak egy információval kapcsolatos negatív töltésű szó lehet. Visszaemlékezem: egykor […]

Rossz idők járnak az emberek nyugalmára térségünkben, aggasztó események érik egymást az orosz-ukrán viszály fellángolásaitól a romániai politikai viszályig és protokollumbotrányig, a Gruevszki-ügytől a „rabszolgatörvényig” vagy az antiszemitizmusról készült reprezentatív európai felmérésig (a hét vizsgált ország közül Magyarországon a leghangsúlyosabb). A témabőségnek ebben a zavarában a publicistának tulajdonképpen jó dolga lehetne – én azonban nem […]

Sportnemzet vagyunk, ez ma már nem kérdés. A magyar költségvetés legjelentősebb beruházási és előnybiztosítási térfele a sportfejlesztés, a stadionok építése és „kihelyezése” akár határon túli területekre, egyesületek és sportkörök pénzelése, olimpiák szervezése vagy Európa- és világbajnokságok jövendő rangadóinak előre-tervezése, építkezések indítása és eredményes befejezése – a tényleges sporteredményektől, a csapatok vagy versenyzők teljesítésétől teljesen függetlenül.

1987. július 31. Tempus est abire. Távozni szólít az idő. Mrs. McN. fia eljött, hogy segítsen a ház rendbehozásában. Javarészt ő dolgozott és munkája jóval többet ért, mint a fizetség, melyet csak nagy nehezen fogadott el. Anatole France fenn van megint a legmagasabb polcon, a konyha és a fürdőszoba tiszta. A fehérnemű, melyet a fürdőkádban […]

1987. július 22. Ma reggel alig kétszáz lépést tettem meg kunyhómtól a vegyeskereskedés irányába, mikor rendőrautó lassított mellettem és, ahogy mondják, „elém állt”. Miután gyógyíthatatlanul és reménytelenül európai vagyok, első reakcióm némi hirtelen ijedtség volt. Eszembe jutott: nincs útlevél nálam, sem személyi igazolvány. Nem jutott eszembe, hogy Kanadában nincsen személyi igazolvány és útlevelemet nem vagyok […]

1987. július 21. A fürdőszobában felhalmozott The Independentek és The Timesok halmazában német magazint találtam. Egyik cikk a nevezetesebb országok életszínvonalát hasonlítja össze. A felmérés alapjául a nemzeti jövedelem nagysága, az autók, televíziók, rádiók száma stb. szolgál. Az élet színvonalának ily módon szokásos, kizárólag anyagiaktól függő meghatározása ellen tiltakoznom kell. 

Sár és por cipőm volt. Ma súlyos karimájú az ég. És kenyeret szelő napom. Nagy pofonok sokszor Küküllőbe röppentik kalapom. Lábam, kezem ott szabad, amikor a Küküllő homokpriccsén hanyatt vetve magam, a fűzfalombok apró ablakán alásurran gyermekkori cinkosom, a nyári fény. Hadnagy József Valahányszor hivatalos helyen kellett kimondanom a nevét, úgy éreztem magam, mintha vasárnapi […]

A garabonciás diák mindenféle bűbájos, ördöngös mesterséghez értő varázsló. Valami ilyesmit tartott a néphit azokról a fiatalokról, akik egykoron, gyalogszerrel, egyik településről a másikra vándoroltak és ha mást nem tettek, akkor is legalább vitték a hírt és beszéltek a másságról az oly gyakran önmagukba teljesen bezárkózott közösségeknek.

1987. július 18. Hűvös eső esik reggel óta; nem érzek kedvet a kunyhó elhagyására. Rizst főztem magamnak. Hat csészényi, bugyborogva forró vízbe négy csészényi rizst öntök, kávéskanál sóval, darab vajjal. Legkisebb lángon, befedve, 30 perc alatt kész. Nézegetni közben tilos. Minden szem külön marad. A recept csak Carolina-rizsre érvényes. Elláttam magam két napra és a […]

Romániában a két politikai tábor viszálya egyre inkább furcsa majomharcra hasonlít, amelyben csimpánzok küzdenek lajhárokkal, esetünkben egy lajhárral, ha a kormányoldal és az államelnöki intézmény frontszereplőit tekintjük.

Ady Endre a legnagyobb magyar volt. Hogy Esterházyval szóljak, sok legnagyobb van, így értem csak. Mindent pontosan látott, és ami még fontosabb és kivételesebb, mindent pontosan nézett, arányaiban a jelenségeket, és a katasztrófát nem akarta balszerencsének nevezni. Nagy magyar tragédia, bár talán nagy emberi, nem mintha ez bárkin is segítene, hogy a rendkívüli érzékenységek figyelmeztetését […]