Az Auchanban szidta a kormányt, az áruházat, mindent és mindenkit egy füstölt szalonnát (hiába) kereső korombéli: a legolcsóbb magyar energiapótlék éppen kifogyott a polcról – csak a kétszer annyiba kerülő mangalica termékből lehetett (volna) választani. B@sszák meg a divatszalonnájukat – summázta a nyuggertárs…

A lekoppintás ma tömegjelenség. Egyre kelendőbbek a készen vett gondolatok, elképzelések és megoldások. Szellemi téren ez talán azért van, mert kevesebbet olvasunk, mint amennyit okoskodunk. És rendre-szerre rá kell ébrednünk, hogy előttünk már nagyon sok mindent megéreztek, kitaláltak. A minap Bálint Györggyel jártam így, akinek irásait amúgy ismerem, szeretem, élvezettel olvasom. Most viszont, belelapozva Jégtáblák, […]

Elképesztő dolgok történnek itthontájt és a világban, s nem csak azért, mert ilyenkor, úgymond uborkaszezonban a sajtó kénytelen mindenféle figyelemkeltő dolgot kitalálni, hanem azért is, mert a lényegest jószerével már alig lehet megkülönböztetni a lényegtelentől, a hírt az álhírtől. Hagyományos értelemben vett uborkaszezon nincs is, hiszen minden az ég világán kommentálható „ténnyé” válik. A szó […]

A szerb felmenőkkel rendelkező Francois Normandiában tanítja énekelni a fiatalokat. A budapesti Dóra Lipcsében tanul és képes megbírkózni még az ugyancsak nagyméretű, középkori fúvós hangszerekkel is. Koppány székelyföldi, de Rómában szerezte a zenei jártasságát. A magyarországi Zsombor Amszterdamban, Anna pedig Lipcsében gyakorol naponta jónéhány órát csembalón illetve viola da gambán.

Nagy Pál író, szerkesztő, színházkritikus, irodalomtörténész 1924. január 30-án, a Maros megyei Mezőkölpényben született. Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte, majd 1948-ban a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom–egyetemes történelem szakos tanári képesítést szerzett. Pályáját az egyetemen tanársegédként kezdte, majd 1949 és 1955 között középiskolai tanár volt Kolozsváron. Marosvásárhelyen az Igaz Szó (1955-70), A Hét […]

Megnéztem még egyszer, és újra csak azon tűnődtem: mért ez a címe Abdullah Oguz török rendező különleges hangulatú játékfilmjének. Amely igazából egy olyan világba kalauzol el minket, amiben nehéz gyönyörűséget lelni. Persze, ha különbséget próbálok tenni a gyönyörűség és gyönyör között, akkor… Az előbbi lehet akár az esztétikai öröm állapota, a másik inkább a testi […]

Hetven esztendeje, száz esztendeje félrehúzódnak gyermekeink szünetekben, nem olvasnak a folyosók szűk alkóvjaiban, kitépi kezükből a lapokat az arra rohangászók rossz lelkiismerete,

1988-ban rendezett Dél-Korea olimpiát és a következő téli olimpia is náluk lesz. Jól emlékszem, 19 éves voltam, ültem a televízió előtt és lenyűgözve bámultam a megnyitó ünnepséget, a legyező táncot, a sok csodás ruhát, a végtelenül fegyelmezett élőképeket.

Le kell fogjam magam a nagyvárosban, mert ha mégsem, akkor becsöngök egy vadidegen kaputelefonon. Tessék, mit óhajt, szólnak bele, én pedig akcentussal, de eléggé érthetően előadom, szeretnék körülnézni ötödik vagy hetedik emeleti lakásukban. Nem vagyok rabló, sem elmebeteg, mintha a bűnözők meg eszementek hétpróbás szokása lenne a becsengetés ismeretlenül.

Két éve még nem csak Tusványos volt, hanem volt Népszabadság is, és élt annak kiváló publicistája, az Erdélyben is rendkívül népszerű Megyesi Gusztáv. Most már csak Tusványos van meg az említettek közül, a napokban kezdődik, fokozódó nemzetközi helyzetben (migránsmilliók szerte a Hargitán, Sorosveszély-készültség, vizes vébé és -nyolcasok). Megyesi Gusztáv két évvel ezelőtti – közvetlenül az […]

Hetekkel ezelőtt egy csíki lap szerkesztőségének és olvasóinak spontán megmozdulására, miszerint nekem magamnak, de a román közszolgálati rádió bukaresti magyar adása szerkesztőségének, sőt az RMDSZ-nek is jobban oda kellene figyelni, hogy miket beszélünk mi, publicisták ebben az éteri rovatban Orbán Viktorról és a magyarországi állapotokról, elhatároztam, hogy nem háborgatom többé a felindult felelősségteljes hallgatókat, tehát […]

2 napra elmentünk pihenni a tengerhez. Ez persze nem túl sokat adó információ, lévén Dél-Korea tengeri félszigeten fekszik, így „elmenni a tengerhez” azt jelenti, hogy bármely irányba el kell indulni és ha csak nem a demilitarizált zóna szögesdrótja állja utunkat, akkor a tengerhez jutunk.

Kísértet járja be Európát: a fasizmus kísértete. Nemrég ismét olvastam az 1848-ban megjelent Kommunista kiáltvány első mondatának ezt a parafrázisát. Értelmezés kérdése is, hogy mennyire helytálló, de ha az, akkor valóban visszajáró rémről van szó, hiszen fél évszázada azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a rendszerszintű fasizmus halott.

Az éjjelt még pelenkák és rákos betegek társaságában töltöttem, igyekeztem a tőlem telhető maximumot megtenni, hogy anyósomnak a lehető legkevesebbet kelljen szenvednie, de a több napos kialvatlanság megbosszulta magát, a mára virradó éjjel különösen nehézre sikerült, szóval reggel egyszerűen rosszul lettem.

Azt mondja Apó késő délután, nézd csak, mit kaptam a kertben! A kert bibliai kerete volt egy család (férj, feleség, öt gyerek) életének. Még akkor is, ha nem vetette fel a hitbuzgalom a házat. Elég ha mondom, hogy ha nincs ez a kert, nem tudom, és senki, hogyan élhettek volna meg azokban a nehéz időkben, […]

Tisztában vagyok a kérdés provokáló élével. De gondoljuk meg: ha a hozzá való viszonyulással baj van, akkor Őt hogyan látjuk? Milyen Isten az, aki folyton haragszik, kizár, büntet? Milyen Isten az, akinek hosszú, tulajdonképpen végeérhetetlen listái vannak arról, kit nem szabad szeretni és miért? Melegek, muzulmánok, hajléktalanok, zsidók, romák, románok, arabok — már belefáradtam, de […]

Élt egy költő itt Koreában, a neve Ko Un volt. A legnagyobbak egyikeként tartják számon. Olvasgatom a verseit eredetiben, közben azon gondolkozom, vajon ki merné vállalni, hogy lefordítja őket bármelyik másik nyelvre, amely mögött nem az ittenihez egészen hasonló kultúra rejtezik.

Furcsa egy szabadnap volt ez a mai. Anyósomat ma a lánya őrzi a kórházban, úgy terveztük, kirándulunk egyet, igazán ránk fért.

A sógorom és a sógornőm, azaz a férjem nővére és annak férje zenészek. A férfi született operaénekes, basszus, gyönyörű hangja van, annak is tanult itthon, majd tíz évig Olaszországban.

Tele van a sajtó a világraszóló hírrel, hogy június 26-án húsz éves lett Harry Potter, értsd: húsz évvel ezelőtt jelent meg egy angol írónő világhírű sorozatának, regényfolyamának első része. Nem tudom, idetartozik-e a vallomásom szörnyű kultúrabeli fogyatékosságomról: egyetlen sorát sem olvastam. Tudom, nem mentség, hogy közben olvastam Arany Jánost és Ottlik Gézát, Jorge Luis Borgest […]

Gergely Tamás: Az én Koreám – 2017. június Eleddig dokumentumokat olvastam az észak-koreai helyzetről, mert azok voltak hozzáférhetők, de az emberek lelkéhez nem, vagy nehezen vagy alig jutottunk el. Emlékszem egy idegenvezető Kimre, aki az érzéseivel küzd a csoporttól való elválástól, szeme beszél, de különben nagyon fegyelmezett, csak sejtjük, hogy legszívesebben a csoporttal menne, ha […]

Ma már úgy vagyok vele, hogy minden könyvet szeretek, amit elejétől a végéig elolvasok. Sok-sok éve ugyanis már nem olvasok el minden könyvet, és pláne nem olvasom el valamennyit elejétől a végéig.

A magyar és a román párhuzamos valóságról Sokan azt mondják, az RMDSZ nem jókor próbált alkudni a múlt héten. Én viszont azt mondom, teljesen mindegy, hogy mikor próbált volna alkudni, mert azok a nacionalista reakciók, melyek kilövelltek, bármelyik pillanatban éppen így kilövelltek volna. Mégpedig szerintem azért, mert mindig csak horizontálisan gondolkodunk, vertikálisan soha. Illetve mindig […]

Korea egy ország, pont, mint bármely másik. Vannak benne jó dolgok és jó emberek, a másik oldalon pedig ennek az ellentéte is megtalálható.

Gergely Tamás: Az én Koreám – 2017. június Hogy igazi szépirodalmat is írnak, arról idáig talán egyszer olvastam, méghozzá olyan megközelítésben, hogy valaki észak-koreai író csak a múltról hajlandó írni, a jelenről, ahogy elvárnák tőle, nem. Nevet sem tudok, ki lenne a szerző, mindenesetre elcsodálkoztam, hogy ilyesmi lehetséges.