Retro-vita: A Káfé kérdezett is (4)

Válaszol Zsidó Ferenc:

Nem túloz Cselényi Béla, amikor „ciklámen színű nőstényszagról”, meg „halványszürke kanbűzről” beszél?

– Túloz, de szíve joga. Különben is, szerintem a nőstényszag rubinvörös, a kanbűz pedig opálkék. Persze, ezt mindenki másként gondolja, épp ez az érdekes a dologban.

Irodalom vagy pornó a Kemál és Amál?
– Má’ métt’ vóna pornó? Szerintem annak, akiben felmerült, hogy ez pornó vón’, annak nagyon furcsa elképzelése van erről a műfajról. Amiért van egy-két obszcén kifejezés benne (hisz alig van több annál), plussz egy kis anál-utalás, az még nem pornó! S hogy irodalom-é? Olykor olyan színe van, meg szaga (lásd följebb). Inkább az irodalom-blöff kategorizálás fölött lehetne elfilózni. Én talán irodalmi blöffről beszélnék, amit csak akként kell komolyan venni – de hát ez is csak a könyv első két ciklusára vonatkozik. A kötet végére „száműzött” versekről miért nem beszél senki?

Finomkodnak az erdélyi írók?
– Úgy tűnik, egyre kevésbé. S úgy tűnik, a magyarországiak is egyre kevésbé. S hogy ez saját fejlesztésű-e náluk, vagy tőlünk importálták – mint ahogy egyesek vélik – azt hadd ne tárgyaljuk. A magam részéről fölöttébb örülök az erdélyi írók nyelvi, stílusbeli bátorságának – ami, ugye, pótolja az anakronisztikussá vált fenyő-típusú bátorságot… Ha már csak dumálni lehet, legalább dumáljunk úgy, hogy essen jól. Ez a lényeg.

Szövegeidben cenzúrázod-e saját magad?
– Ha cenzúrázom, az nem az olvasó miatt van, hanem magam miatt. Az ember olykor olyan vad dolgokat gondol (s talán mond is), hogy belesápad, később pedig csak vakarja a fejét. Egyébként szeretem nevén nevezni a dolgokat. Ezért próbálok ki több műfajt – klasszikusabb novellák, egypercesek, glosszák, mert az, hogy miként fogalmaz az ember, szerintem téma- és műfajfüggő. Emlékszem, mennyit gyötrődtem első kisregényem (Állatkert – a Három díjnyertes kisregény c. kötetben, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2000.) szerkesztőjével, aki mindenáron ki akarta gyomlálni a pajzánabb részeket. Közelharcot vívtam minden „malackodós” szóért. És örülök, hogy pár csatát megnyertem. Hanem miként játszhattam volna el az egyetemistapukkasztót a Pázmán Péter Tudományegyetemen? Tarján Tamás meghívására voltunk ott, Papp Sándor Zsigmonddal, Demény Péterrel, Vallasek Júliával és Szabó Leventével, s én felolvastam egy fekáliaimádós szövegrészt. Annyi sápadozó fiatalt rég láttam! De azért megtapsoltak, mert Erdélyből jöttem, ha-ha. Persze, most nem azt akarom mondani, hogy mindenáron vagyok obszcén, mert az nem király, ha öncélúvá válik a malackodás. Az akkor lihegős, hatásvadász. Szóval, meg kéne találni azt a bizonyos középutat (ami már nem létezik).

(Káfé)

Korábbiak:

Retro-vita: A Káfé kérdezett is (3)

Retro-vita: A Káfé is kérdezett (2)

Retro-vita: A Káfé kérdezett is (1)

Retro-vita: Finomkodás helyett finomság és ízlés az irodalmi szövegben

Retro-vita: Amikor Pruteanunak igaza volt

Retro-vita: Mumuban, akár a tehenek?

Retro-vita: svédek

Retro-vita: Elaléló lila ló

Retro-vita: A rendőr meghalt, a diri él

Retro-vita: Ágoston Hugó finomkodik