Retro-vita: A Káfé kérdezett is (5)

Pál Katától:
„A pina nem költészet”, ezt olvassa Ön ki a Kemál és Amál bemutatóján résztvevők szeméből. Azt viszont nem tudtuk kiolvasni tudósításából, mi az Ön véleménye: költészet-e a Kemál és Amál?

– A pontos idézet így hangzik: „A harmadik szeméből süt, hogy a pina nem költészet (pedig ha tudná)”. Ebből szerintem elég jól látszik a véleményem – nem mintha fontos lenne – hogy a pina önmagában költészet. Persze a fasz is. Csak le kéne tudni írni. Ahhoz pedig valószínűleg nem kizárólag szavak kellenek (finomak vagy durvák leszarom), hanem valódi érzelmek/ tudások.

– A Kemál és Amál költészetéről nem szívesen nyilatkozom, ha van neki olyan egyáltalán, mert 1. nem értek hozzá; 2. nem érdekel. Azért nem érdekel, mert nem ad nekem semmit, totálisan idegen tőlem, ráadásul halálosan untat. Az untat, amit közöl velem, így a nyelvezete is, de az a kisebbik rossz. (Mentségemre: a hivatkozott írásban NEM a kötetről kellett beszámolnom, hanem a bemutatóról.) De ha már így merül fel a kérdés (vagyis költészet-e a Kemál és Amál), akkor a válaszom nem, nem az. Számomra nem, aki úgy gondolja, hogy a költészet egyfajta művészeti ág, ami verbális eszközökkel rajzol többek számára érthető képeket és a szerző gyakrabban lát ki a fejéből, mint nem.

Ön szerint finomkodnak-e a ma élő magyar írók?

– Határozottan igen, bár szívesebben nevezném ezt gyengeségnek, még inkább gyávaságnak. Nincsenek szavaik, se régiek se újak, nincsenek érzelmeik, se gondolataik, se képzeletük, se fantáziájuk, se hitelük, se bátorságuk, se játékosságuk – miért pont eszközük lenne? Most tegyem hozzá, hogy akadnak kivételek, de az összkép mégis csak azt mutatja, hogy másutt mások több nyelvteremtő erővel bírnak, „Az Írók” pedig még lopni se tudnak. Nem hajlandók vagy nem mernek, egykutya.

Ami azt illeti, a szavak szintjén nem is zavar annyira a maszatolás, mint a gondolatokban, bár e kettő biztosan összefügg valahogy. Gyakran remélem, ha a leírásra kerülő dologban elegendő erő van, az megtalálja a maga formáját. És viszont. Ha érdektelen a téma, ha lapos, unalmas, avítt, legfőképpen őszintétlen, akkor hiába erőltet a szerző „obszcén” szóhasználatot. Üres máz az csupán.

Tapasztalata szerint álszent-e az olvasó?

Fogalmam sincs, hogy „Az Olvasó” álszent-e, avagy sem. Szeretek úgy gondolni „Az Olvasóra”, hogy kevésbé álszent, mint „Az Író” és halál pontosan látja ahogyan hazudnak neki. Talán emiatt is háborodnak fel gyakran az obszcénnak mondott szavak miatt, holott nem azokkal van a baj, hanem hogy nem mondanak velük semmit.

(Káfé)

Korábbiak:

Retro-vita: A Káfé kérdezett is (4)

Retro-vita: A Káfé kérdezett is (3)

Retro-vita: A Káfé is kérdezett (2)

Retro-vita: A Káfé kérdezett is (1)

Retro-vita: Finomkodás helyett finomság és ízlés az irodalmi szövegben

Retro-vita: Amikor Pruteanunak igaza volt

Retro-vita: Mumuban, akár a tehenek?

Retro-vita: svédek

Retro-vita: Elaléló lila ló

Retro-vita: A rendőr meghalt, a diri él