Fojtó köd telepedett a Marosra. Mintha elköltözött volna az élet, csend vette át egy ideig az uralmat a folyó mentén. – Meghalt – röppent fel a hír Náznánfalván, s hozzátették: – Isten nyugtassa… Hogy Náznánfalvi Vallon Péter adta vissza a lelkét teremtőjének, mint futótűz terjedt el az egész Székelyföldön. Fel is zúgtak a harangok, hogy […]

A Csíki hegyekben rugaszkodik neki Erdély hirtelen vérű folyója, hogy délen átvágja a Kárpátokat. Még rakoncátlan kis víz az Olt ott Fel-Csíkon, a völgye is keskeny, mint álmodozó lányka medencéje, hanem Oltfalva, Dánfalva, Karcfalva és Jenőfalva Nagyboldogasszonyfalva néven a székelység legnagyobb egyházközségét alkotta az egész Székelyföldön.

BUDAPEST, A KÁVÉVÁROS Egy amerikaival utaztam a tengeren. Hamarosan beszédes viszonyba kerültünk, és vacsora után a vászonszéken szivarozva meg akartam gyóntatni arra vonatkozóan, mi a véleménye rólunk, mert nálunk is járt, és elég jól ismert bennünket. A csillagtalan, porszínű éjszakában, melynek egyetlen lámpája a tenger villamos tajtéka volt, kérdéseket intéztem hozzá.

Amikor a hétmagyar népével jött ki Szittyaország földjéről, s nyugat felé indult, az orosz nagymezőkön még a zöld fű is vért könnyezett. Köztük volt Álmos vezér is, aki Mágóg király nemzetségéből származott. Így biztatták a magyarokat:

Csipike csokrot köt Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kidőlt-bedőlt kemence, abban hangzott el ez a mese. Egy varjúfiókáról szól, akit az anyja tanítgatott repülni, de leesett az udvarra, majd feltápászkodott, s elment sétálni egy kiscsirkével. Én megláttam, felvettem, simogatni kezdtem.

A falu, amely szegény sárkovácsairól volt híres, a napos, déli fekvésű szálláshelyéről a keskeny, sötét völgybe húzódott, hogy csak az találjon rá, aki erősen keresi. Hogy ez nem a minap történt, ótörök eredetű neve is igazolja. A kurum-hoz, ami sötétet jelentett, egy d-t ragasztottak, hogy olyan legyen, mint mások a hegyes-völgyes Sóvidéken, avval a többit […]

NEMZETKÖZI KÁVÉHÁZ Abban az időben Berlinben laktam. Bementem egy óriási kávéházba, melynek tükörablakai mögött elfért az egész földgolyó, mind az öt világrészével, tarkabarka népeivel együtt. Csupa idegenek jártak ide, angolok, japánok, cserkeszek, litvánok, lívek és kumikok, s az Isten olyan teremtményei, akiknek nevét, származását, nyelvét csak a szaktudósok tartják számon könyvektől elborított padlásszobájukban. Maga az […]

A Székelyföld legnagyobb és legféltettebb városánál csupán átrajzott e nép a folyón túlra, hogy, mint a barcasági nagy hegyek alatt Hétfalu, egymás végébe nőve itt napozhasson Egerszeg, Marosszentkirály, Náznánfalva és Kisfalud a csendes Maros partján. Hosszúfalu néven ismerte a nép. Hétfalut csángók, Hosszúfalut Erdély valóságos uniója lakta.

A Maros völgyének középső szakaszán, ahol bölcs királyunk, IV. Béla az életerős, harcos székelyek telepítésével a haza építését másodszor kezdte el, található Radnót. ős lakójáról kapta a nevét a város, amely az erdélyi fejedelemség utolsó menedékhelyeként a történelmi események középpontjában állt, s Rákóczi építtette várkastélyával, amely annyi sok emlék felett őrködött, bizony, hosszú éveken át […]

Pali és társai Élt egyszer a házunk körül egy varjúfióka, amit én etetni szoktam. Elneveztem Palikának. Nagyon mulatságos volt, amikor tollasodni kezdett. Aztán elutaztam nagymamámhoz, s mikor hazatértem, Palinak akkora farka volt, hogy meg se ismertem volna, ha nem száll a vállamra.

A családtag Két éve Emese barátnőmmel fotókörre igyekeztünk… Nyár volt. Egy fa alatt Emese csókafiókát pillantott meg, s elvittük hozzánk, mert ők blokkban laknak. A konyhában kapott helyet, egy ládában. Majd egy hónapig nekem kellett etetnem, mert magára nem volt képes rá. Mindennap kivittem az udvarra, feltettem a szőlőfára, ő ott elüldögélt, s este bevittem.

Mintha megszédülne a beleömlő Galambod patakától, hátán a székelyföldi erdők kincseivel, akár egy fényes óriáskígyó, Torda vármegye felé siklik a Maros. Hogy Udvarfalva, Szentanna és Náznán felett kedves folyóját szemmel tarthassa a jámbor marosszéki székely, el egészen Kerelőszentpálig, nőtt ide is egy hegyfok. Alkalmas volt, hát várat épített rá a nép. Várhegy is a neve, […]

Érdekes alakú hegy emelkedik a Poklos völgyében, hogy azt kétfelé ossza. Nem tudja senki, hogy a csúcsot miért nevezik éppen Piktorhegynek, de mindkét oldalán a kerek dombocskákat, amelyek olyanok, mintha az ember rakta volna a természet helyett oda, még ma is mindenki megcsodálja.

Újabb, mintegy 400 kötettel bővült a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) a Veress Bulcsú-hagyaték. A könyvadományt október elején szállította el Kolozsvárra Bánhídi Flóra, az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) budapesti munkatársa, ahol Moldován Árpád Zsolt, a HHRF romániai képviselőjének közreműködésével került a Sapientia könyvtárába.

/Az irodalmi paródiákból/ Hetven esztendeje született Zágoni Attila. S már múlt időbe kell tennünk, mondván, hogy ha nem távozott volna az örök vadászmezőkre, akkor most koccinthatna velünk a saját egészségére, de így csak mi emeljük magasra a poharunk, viszont az ő üdvössége végett. Ha nem is tartozik az agyonolvasott, örökké kikölcsönzött könyvtári szerzők közé, de […]

Tolvaj a házban Már kis korom óta szerettem az állatokat. Hároméves lehettem, és már határozottan kiütközött rajtam a rajongás, mégpedig úgy, hogy három kisrucát fojtottak meg ölelő karjaim; persze merő szeretetből. Akkor még nem tudtam, hogy a szeretettel gyöngédségnek is kell párosulnia. Szerencsére, nagyanyám idejében fölfedezte a „nagy szerelmet”, s így meg tudta menteni a […]

Az idők gyógyító lázában él a magyar. Történelmünk ezer évén átlobog az emberi Géniusz üzenete, mely nemzeti hőseink példáit emeli elénk és költőink fénylő szavait idézi. Nincs módunk kitérni a hűség elől.