ÚR A HÁZNÁL Gózon Gyula azt meséli a Nemzeti Színház társalgójában, hogy rákosligeti háztartása teljesen őhozzá igazodik. — Teszem fel — mondja —, ha tizenkét órakor megyek haza, akkor három órakor van ebéd. — És ha három órakor mégy haza? — kérdi Uray Tivadar. — Akkor tizenkét órakor volt ebéd. Színházi Élet, 1936/2

Disznóság. Forró nyári napon a szundikáló földbirtokos orrára egy légy száll s ott elkezd sétálgatni. A földbirtokos kézlegyintéssel elűzi, de a szemtelen állatka megint csak visszarepül. Erre a földbirtokos dühösen kiált fel: – Mégis csak disznóság! Kétezer holdas birtokom van, s a szemtelen légy nem talál rajta magának más helyet, mint éppen az én orromat!

NÉGYSOROS VILÁGIRODALOM – MOLIÈRE: A FÖSVÉNY Mit bánja, hogy van-e Isten, ennivalója van, vagy nincsen, mit bánja, hogy fia, lánya boldogságát hogy’ találja, s hogy földje, háza parlagon! …Ül a pénzén Harpagon!

EZ KOLOZSVÁR! A filléres gyors egyik utasa megszólított egy kolozsvári urat: — Mondja kérem, az egész városban nem találtam szobrot. Nem értem! Hát maguknál Mátyáson kívül egyetlen híres ember sem született? — Nem, kérem. Nálunk folyton csak csecsemők születnek. Bomba, 1932/1

Nem lesz sok? Meggyónt a cigány; de, úgy látszik, hosszú bűnlajstroma volt, mert a plébános penitencia gyanánt két héten keresztül naponkint húsz Miatyánk elmondására kötelezte. – Nem les azs sok? – kérdi a cigány. – Kevesebb nem lehet, – válaszol a gyóntató. Másnap beállít a cigány a plébánoshoz s köszön: – Szerencsís jó reggelt kivánok. […]

SÓHAJ — Istenem, ha annyi pénzem lenne, hogy megházasodhatnék… — Akkor? — Vennék magamnak egy autót, és agglegény maradnék. Színházi Élet, 1935/45

Forduljon az állatorvoshoz!… Bismarck német kancellárnak egy kiváló egyetemi tanár, Schweninger volt az állandó orvosa. Schweninger első látogatásakor százféle kérdést intézett a herceghez, a ki egyszer csak türelmetlenné lett és közbevágott: – Sokáig akar még kérdezősködni és vizsgáztatni? Én a bajomtól akarok szabadulni és nem az ön kérdéseire felelni.

LISZT, A MOKÁNY MAGYAR Külföldi barátaival szemben még szokásokban is nagy magyarnak mutatta magát Liszt Ferenc. Amikor Saint-Saëns Pesten járt, meghívta vacsorára a Szikszai-étterembe. A menüt természetesen Liszt állította össze, ő ült az asztalfőn középen, jobbra Saint-Saëns, balra idősebb Ábrányi Emil. Hozták a főfogást ingerlő piros lében, amelynek tetején aranyszínű foltocskák úszkáltak.

A fordítás. Petőfi Sándor, Lisznyay Kálmán és Vachot Imre jó siller bor mellett együtt mulatoztak a régi híres csiga-vendéglőben. Vachot hamar „elkészült”, s hogy könnyítsen terhén, kiment. Kevés vártatva Petőfi is kinéz, s az udvar egyik homályos szögletében megpillantja Vachotot, a ki a falnak dőlve nagy öklöndözéssel adta ki magából a beszedett sillert. – Nos, […]

A KIS PRÍMÁS MATEMATIKÁJA A rajkó-zenekar legkisebb tagját kérdezték, hogy tud-e számolni. — Tudok, de csak nótával — felelte a kisgyerek.— Hogyhogy?— Így — hangzott a válasz. — Csak egy kislány van a világon. A faluban nincsen több lány, csak kettő. Három bokor saláta… Három alma meg egy fél. Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani. Repülj, […]

Arany János és a nemesi cím. Volt Arany Jánosnak egy távoli rokona, a ki meg akarta szerezni a nemességet, s ezért hozzá, a nagyszalontai nótáriushoz fordult. Arany jól tudta, hogy az ő kedves atyafia nemhogy a kutyabőrt nem érdemli meg, de inkább azt, hogy az atyafi bőrén statuáljanak egy kis példaadást, mert a rendes foglalkozása […]

MOLNÁR FERENC KEDVENCEI Amikor az ápolónő este behozta a spenótot, az író mosolyogva rászólt: »Ne rázza úgy azt a tálat, mintha serpenyős rostélyost hozna.« Azóta már lejárt a spenót korszaka, és Molnár ismét barátkozik kedvenc ételeivel, a lassú állatokkal. — Mit jelent az? — Az író egyszer megmagyarázta, hogy ő ki nem állhatja az étlapon […]

Feljebb! II. József császárral történt Bécsben. A császár egyszer kikocsizott, s észrevett az utczán egy bandukoló öreg kapitányt. Megállította a kocsit s beszédbe ereszkedett a kapitánynyal. – Hová, hová, kapitány úr? – Csak ennek az utczának a végére, – válaszolt a kapitány. – Villásreggelire megyek egy jó barátomhoz.

Jöjjön hozzánk királynak. József főherceg Kolozsvárról Brassó felé utazott. Az erdélyi hegyalja egyik állomásán a vonatot bortermelő gazdákból álló küldöttség várta, hogy a legmagyarabb főherceget megkinálja egy pohár fillokszerás világ előtti borral. A mint a vonat megállott, odament a küldöttség a főherceg kocsijához s tiszteletteljesen felajánlotta a bort. A főherceg a figyelmet megköszönve, el is […]

MEG LESZ NÉZVE Könyvügynök állít be a kis színésznőhöz, aki a rossz nyelvek szerint aligha lehetne egyetemi tanár a Sorbonne-on. Kipakolja a táskáját, és: ajánlani kezdi a könyveket. — Ez itt Molnár Ferenctől a Pál utcai fiúk. Díszkötés, két pengő. — Nem kell. Láttam moziban. — Akkor talán Bus Fekete Lászlótól a »Szerelemből elégtelen«. — […]

Deák Ferenc és a hentes. Deák Ferenc egy pityergő gyermeket látott az utcán, a ki nem volt képes hazatalálni. Az öreg úr megfogta a gyermek kezét s szépen hazavezette. A gyermek apja, egy pocakos hentesmester, teli volt hálával és köszönettel. Sőt mi több, zsebébe nyult és Deáknak, a kit nem ismert fel, egy forintot akart […]

STRAND-ETIKETT URAKNAK Ne bízzál a strandon kötött szerelem tartósságában, mert az homokra épült. Nem illik a nőt a vízbe mártani. Úriember csak a vetélytársát mártja be. Ha szépasszonynak udvarolsz, tartsd be a sorrendet. Előbb sülj le, és csak aztán sülj fel. A strandvendéglőben elég félig levetkőznöd. Ha fizetésre kerül a sor, úgyis levetkőztetnek teljesen. STRAND-ETIKETT […]

Mit csinálnak a magyarok? I. Ferenc császárról, aki a magyar jakobinusokat végeztette ki, tartotta fenn a szóhagyomány ezt a jellemző kis történetet. Ferenc császár valami terhes nagy adó kivetése után kérdezi a kancellárjától: – Mit csinálnak a magyarok? – Esznek, isznak, dáridóznak, – válaszol a kancellár. – Akkor hát nincs semmi baj! – nyugszik bele […]

APUKA NAPJÁRA Június 21. Édes apám, eléd áll most Hálás szívű gyermeked, Hogy végtelen jóságodat Megköszönje most neked,

Hét végi őrjáratunkon a Magyar Elektronikus Könyvtár polcai között váratlanul két kötetes, remek gyűjteményre bukkantunk: a Gracza György összeállította A nevető Magyarország című „második, tetemesen bővített kiadásban” napvilágot látott adomatárra, aminek struktúrája a következő:

VÁMVIZSGÁLAT Északra és délre és nyugatra és semerre olyan alapos és kimerítő értelemben nem veszik a vámvizsgálatot, mint a románok, a befelé utazóknál. Nem egy őrszolgálatot tartanak, hanem hármat is. Az első vámost tíz perc múlva ellenőrzi az ellenőr, az ellenőrt tíz perc múlva egy főellenőr. A legborzasztóbb a dologban, hogy minden egyes esetben azt […]

2017 nyarán, a kolozsvári Magyar Napokon mutatták be az Erdélyi Krónika címmel indított és azóta is következetes rendszerességgel épített történelmi tárgyú honlpot a nagyközönség számára. A nem könnyű feladatra vállalkozó kis csapat céljául a történelmi megalapozottságú népszerűsítést tűzte ki, hiszen gyakran előfordul, hogy új kutatások csak a szakma számára válnak elérhetővé.

KINÉL ÍGY, KINÉL AMÚGY — Képzeld — panaszkodik Somogyi Nusi Kabos Gyulának —, ha feketét iszom, nem tudok aludni. — Nálam fordítva van — feleli Kabos —, ha alszom, nem tudok feketét inni… Színházi Élet, 1935/32

IGÉNYES — Kérek két tojást. Ne legyen se nagyon lágy, se nagyon kemény. — Igenis. — Utána kérnék egy bécsiszeletet. Ne legyen vastag, de ne is legyen túlságosan kiklopfolva. — Igenis. — Hozzá egy salátát. Ne legyen nagyon édes, de ne is legyen erősen savanyú.

A CSÓKRÓL A csók, mindenféle csók: szent dolog és nem arra való, hogy állandó, nyilvános gyakorlással megfosszuk hamvasságától. A szeretetnek annyiféle külső kifejezési formája van, hogy csak a szegényes lelkületűek szorulnak rá a csókkal való demonstrálásra. Egy tekintet, egy forró kézfogás, egy mondat, amely a szívből jön és a szív hangját szólaltatja meg: mindent kifejez […]