MI VAN A ZSEBEMBEN? Két gyógyult beteg elhagyja a lipótmezei elmegyógyintézetet. Hazafelé találós kérdésekkel szórakoztatják egymást. — Találd ki, mi van a zsebemben! — kérdi az egyik. — Öngyújtó! — Nem! — Zsebkendő és ceruzahegyező. — Nem!

Két testvér erősen jól voltak egymással. – Mi lesz a másvilágon? – kérdezgették egymástól. – Jó lesz-e vagy rossz? A nagyobbik azt mondta egyszer: – Elviszlek én téged oda, és megmutatom neked. Nemsokára meg is halt.

BOLDOGSÁG — Mi felváltva vagyunk boldogok. Valahányszor a feleségem megpillant, fölkapja az első kéznél lévő tárgyat, és megcéloz vele. Ha eltalál, ő boldog. Ha nem talál el, én vagyok boldog. Színházi Élet, 1935/20

Egy nyolcvanöt éves nyugdíjas tanítót Páduában bölcsészdoktorrá avattak. Ez a hír is részecske a világ érdekes betűtengeréből, amelyből, a fény felé tartva, minden csepp szivárványt játszik, holott maga az egész beláthatatlan és szürke.

Vacsora után szépen lefektetik a két gyereket, a Bandi fiút és a Margit leányt, rájuk parancsolva: — Most aludjatok szépen. S nehogy megint hajnalig a háborúról meséljetek egymásnak. Attól rossz álmotok lesz. S az nem gyereknek való. Azután férj és feleség visszahúzódnak a fütött szobába, a kályha mellé. A férj szivarra gyújt, az asszony hósapkát […]

ÖRÖM A HÁZNÁL Feleség (vacsora után): Édesem, egy nagy titkot kell megsúgnom…Nemsokára hárman leszünk! Férj: Édes egyetlenem! És ez igaz? Feleség: Igen. A mama elválik a papától, és hozzánk költözik. Színházi Élet, 1935/17

Vasárnap Kolozsváron, a 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten bemutatták Pengő Zoltán újságírónak az Erdélyből az Indiához tartozó Ladakba vezető gyalogútról írt könyvét (kiadó: Tortoma), a szerző jelenlétében. Pengő Zoltán úti levelei annak idején a Káfé főnix oldalain is megjelentek (https://ujkafe.website/?s=Gyalog%C3%BAton+Zangl%C3%A1ba), ezekből „gyúrta” könyvét a fiatal újságíró, aki a bemutatón elmondta: a jövőben az utazás hétköznapibb formáit […]

GONDOS APA — Megmondtam a lányomnak, hogy ha valaki meg meri csókolni őt, agyonlövöm az illetőt. — Na és mit felelt? — Azt, hogy akkor vegyek egy gépfegyvert. Színházi Élet, 1935/15

SZÉKELYEK AZ ÁLLATKERTBEN Járja a csoport az Állatkertet. Felnéz a székely legény, mintha toronyba nézne. Ez a zsiráf. Elfárad az ember szeme, amíg feljut az állat hosszú nyakán a fejéig. Úgy is illene, hogy bámészkodjon egy kicsit a legény e hosszú és foltos látvány előtt, amilyen nem igen fordul elő otthon, Kecsetkisfaludban.

Sütő András szülőfaluja a mezőségi Pusztakamarás. Ezt bizonyára minden erdélyi és nem erdélyi magyar tudja, tudhatja, aki találkozott az író műveivel, és megérintette azok szellemisége. Az Anyám könnyű álmot ígér című dokumentumregényre gondolok most konkrétan, amely jó fél évszázaddal ezelőtt, 1970-ben jelent meg először. Annak idején nem szokásos kiadói eseménynek számított, hiszen a Kriterion Könyvkiadó […]

PRÍMA BŐR! — Jónapot, Málcsika, maga is eljött? De rondának tetszik lenni. — Hogy én ronda vagyok? Mondhatom, maga is jól ért a női szépséghez, nézze meg a profilomat, így oldalról, meg a szememet, ha így fölfelé nézek ábrándosan: — Ez magának ronda? Ne blamírozza magát, Szász Zoltán tegnap jelentette ki a szakértői szemlén, hogy […]

KODÁLY SAJTOS PUDINGJA Kodály Zoltán kedvenc sajtos pudingjának receptje: 10 deka olvasztott vajjal és 7 deka liszttel világos rántást készítünk. 3 deci tejjel vagy tejfellel felengedjük, és keveset forrni hagyjuk. Ha ez a pép kihűlt, egyenként keverjük hozzá 6 tojás habját. Jól kivajazott formában egy órán át gőzben főzzük, azután negyedórára a sütőbe állítjuk. Tálaláskor […]

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ (Milyen legyen a szobra?) Egész életemben szakadatlanul dolgoztam, a szobromat tehát így képzelem el: én fönn állok a talapzaton, és diktálok hű munkatársamnak, Szegő Jucinak, aki lenn, mint mellékalak, az írógépen gépel. Színházi Élet, 1935/7 SZÉP ERNŐ (Milyen legyen a szobra?) Irtózom a szobroktól, és kikérem magamnak, hogy szobrot állítsanak majd belőlem. Különben […]

REMEK TRÜKK Gózon Gyula azt mondja Herczeg Jenőnek, hogy egy remek mutatványt tud. Mindjárt el is kezdi. — Van egy pakli gyufád? — Van. — Add ide. Herczeg átadja a paklit, Gózon kiveszi belőle a gyufákat, és az üres dobozt lefekteti az asztalra.

BOLDOGNAK LENNI Segítsetek egymásnak boldognak lenni. Beszéljetek egymással halkabban, ha csak lehet, mosolyogva; hallgassatok a csúnya dolgokról, mintha mindig ünnep volna. Várjatok minden másnap reggelre csudát: a sorsnak, világnak csudás javulását, szépülését. A reményt, a reményt ne harisnyába, a cipőtalpba dugdossátok, a melletekre kössétek, mint a szép nyakkendőt –, a vállatokra tűzzétek, mint a bársony […]

MINDIG JEGYZETEL — Állandóan jegyzeteket készítek. Ha bármikor, bármi eszembe jut, azonnal leskiccelem. A háború alatt például kerek ötezer oldalt vázoltam fel, ezek a jegyzetek most 16 hatalmas kötetbe kötve állnak a könyvszekrényemben. Érdekes azonban, hogy munka közben még soha nem használtam a jegyzeteimet. Hogy miért csinálom mégis őket? Talán egyszer kifogyok a témákból, akkor […]

Drága barátom! – Leveled olyan volt számomra, mint a harangszó, mely örök dolgokra figyelmezteti az embert. Örvendetes jelenségnek tartod, hogy mostanában oly sokan és oly sokat beszélnek s írnak az erdélyi szellemről; de annál különösebb, hogy az erdélyi írók hallgatnak. Szeretnéd, ha szólnék valamit azoknak, akik várják.

A HÍRNÉVRŐL Kis szőke, vidéki lány állított be a lakásomra. Dunántúli tájszólással adta elő, hogy színésznő akar lenni, s szeretné, ha beprotezsálnám a színiiskolába. — Szívesen — mondtam —, de előbb látni akarom, mit tudsz! — Hát tetszik érteni hozzá? — csodálkozott. — Hallod! Hiszen színésznő vagyok! Nem tudtad? Ki küldött tulajdonképpen hozzám?

HOVÁ SIET? Kabos Gyula kalapját lefújta a novemberi szél. A művész fut a kalapja után. — Hova siet, Kabos úr? — kérdi tőle valaki. — Még nem tudom — feleli Kabos. — Figyelje a kalapomat… Színházi Élet, 1933/40

A marosvásárhelyi Vatra kulturális folyóirat idei 3-4. száma a romániai magyar irodalom jelenkori tendenciáiba enged betekintést, mintegy 70 folyóiratoldalon. A jól szerkesztett mini-antológiában (Ce sau cum scriu maghiarii din România) mindenek előtt a Marosvásárhely és a Székelyföld vonzáskörében élő szerzőktől válogattak mintavételt a fordítók, a közlés sorrendjében: az olvasó románul olvashat Káli István, Vida Gábor, […]

A ’nagy túlélő’ posztszovjet médium, a Komszomolszkaja Pravda hetente közöl legalább egy leleplező (’tényfeltáró’, ’oknyomozó’ stb.) írást a Szovjetunió ellentmondásokban is gazdag történetének valamelyik – többnyire elhallgatott – szenzációs eseményéről. A leghíresebb talán a novocserkasszk-i felkelés; az egyik legfurcsább (talán mert baloldali) az 1975-ös matrózlázadás a ’Sztorozsevoj’ torpedórombolón.

MÓRICZ ZSIGMOND Ebéd alatt szemben ültem Móricz Zsigmond úrral; észlelhettem, hogy megvan mind a harminckét foga; a kenyérnek a kemény dúcát szereti, olyan erősek ezek a fogak, hála Istennek. A Móricz Zsigmond úr képe olyan piros, mint a fiatal kukorica, ha gyengén megsütik; a szeme kékje szarkaláb-színű, meg olyan, mint az a kék porcellán gomb, […]

Történetírás és emlékezetpolitika címmel jelent meg Krausz Tamás összefoglaló és magvas – 370 oldalas – cikkgyűjteménye,,amely PDF-formátumban is olvasható (illetve, szerintem olvashatatlanul hosszú, bőbeszédű, sokszor fölöslegesen fecsegő és önismétlő) mégis olvasandó (’kötelező olvasmány’): Bartha Eszter elolvasta (… vette a fáradságot…) és összefoglalta a Mércében – 8 oldalas /5000 szavas/ interjúban… A maga módján ez is […]

HERCZEG FERENC Húsz hektoliter borom termett. Azzal legközelebb dömpinget rendezek a borpiacon. Háromszor szüreteltem Badacsonyban. Az 1930-iki termést is eladtam, az 1931-es itt alszik most is hordókban, nincs szívem eladni, olyan kitűnő. Majd csak megisszák a vendégek. — Az idei termés milyennek ígérkezik? — Mint látja, permeteztetjük a szőlőt. Egészen rosszhiszemű dolog. Titokban mindig félek […]

KÖNYVNAP A könyvnapon egy rajongó megkérdezte Karinthy Frigyest: — Mondja mester, és minden könyvéből marad magának legalább egy példány emlékbe? — Ó hogyne — felelte az író —, volt már olyan könyvem is, amelyikből több ezer maradt… Színházi Élet, 1933/25